“Elődeink térképeket alkottak a vadonról, helyes döntések meghozatalára, történeteik megosztására inspirálva ezzel a jövő nemzedékeit, hogy segítségükkel jobban megérthessék az őket körülvevő világot. Lényegükben a térképek válaszok. Tudás és szakértelem továbbadásának egyfajta módja ez, emberről emberre, generációról generációra. Ugyanakkor táplálják a képzeletünket, a lehetőségek világát mutatva meg számunkra. Saját kalandjaink lehetőségének üres festővásznai.”

Két egyedülálló térképről lesz szó a továbbiakban, amiknek már a nézegetése is nagy örömet tud okozni, bárkinek. Mert térképeket nézegetni nagyon jó dolog. Használni őket meg még annál is jobb.

A FATMAP

Helyismeret nélkül mindenki félember a hegyen. Hiába vagy ügyes, hiába a bíper, a lapát, az ABS hátizsák, a beülő, a jégcsákány és a ki tudja még mi, ha nem éled meg a kalandot, mert nem mered, vagy mert nem tudod, hogy hol található, esetleg mert egyedül vagy, és nem vagy biztos benne, hogy az a beláthatatlan letörés, az a semmibe vesző traverz, vagy azok a meredek gerincre tartó lábnyomok életed kalandjához vezetnek majd, vagy inkább egy csúnya visszamászáshoz, rossz esetben pedig egy olyan tudásodat meghaladó helyzethez, amiből már nincs visszaút.

Ugyan legtöbbször a dolgok rosszabbul néznek ki fentről, mint amilyenek valójában, de értelmes ember egy határ felett már nem vállal feleslegesen kockázatot. Hiába van egy-két nyom, soha nem tudhatod, hogy épp kit követsz. Persze legtöbbször mindig sikerül megtalálni, hol lehet a legjobbat biztonságosan játszani, és ez a keresés, ahogy fokozatosan megismered a terepet csodálatos dolog, de gyakran rengeteg időbe telik és irgalmatlan energiákat emészt fel.

A pályarendszerről mindig szép rajzok készülnek, amik könnyen értelmezhetők, de nincs sok közük a valósághoz. A sítúrázók és freeriderek számára maradnak a túratérképek, amik pontosak ugyan, de a gyakorlatlan térképolvasó nehezen boldogul vele, meg aztán hiába sűrűsödnek össze a szintvonalak, mégsem adja vissza fotorealisztikus precizitással a várható valóságot.

A FATMAP egy olyan applikáció, melynek segítségével 3D-ben láthatod egy adott síterep teljes területét, úgy, ahogy akarod, ahol csak akarod.

Megtervezheted, hogy milyen útvonalon szeretnél haladni, pontosan megnézheted egy adott fal meredekségének mértékét, és lavinaveszélyességét. Folyamatosan bővülő adatbázisában virtuálisan megcsúszhatod az összes fontosabb freeride útvonalat, minden négyzetméterre ránagyíthatsz, és megkapsz róla minden fontos információt, amit tudni lehet, természetesen GPS koordinátákkal együtt. Rögzítheted és megoszthatod a kalandjaidat, de akár az aktuális pozíciódat is a társaiddal és viszont.

Advertisement

Advertisement

Így néz ki például a Banana kuloár Verbierben;

De megcsúszhatod a több, mint 16 kilométer hosszú klasszikust is akár Chamonix-ból, ilyen a Vallée Blanche:

Gyakorlatilag a fotelből felfedezheted a terepet, ahová mennél a családdal, vagy a villamoson ránézhetsz, hogy milyen a kilátás kelet felé a Matterhornról. Természetesen nyári verzió is létezik bringa és túraútvonalakkal, de akár golfpályát is bejárhatsz, bár ez a veszély engem nagyon nem fenyeget.

Egy lekes csapat igen komoly munkájának eredménye ez a térkép(nevezzük így). Eredetileg két haver ötlete volt, mára már hegyivezetők, versenyzők, irgalmatlan helyismerettel bíró őslakosok, programozók, térképészek és műholdak munkálkodnak azon, hogy bővüljön ez a fantasztikus adatbázis. Az európai legendák nagy része már megtalálható rajta, rendkívül erős az amerikai repertoár is, de még azért hiányos a lista. Konkrétan más szemmel nézek a hegyekre, amióta először belemerültem.

Tobleronedata

Minden titkot hálistennek azért nem árul el. Azokat továbbra is neked kell majd felfedezned, aztán ha akarod megosztod A FATMAP közösséggel, ha akarod nem, de a térképen mostantól tuti nem fog múlni a dolog. A hegy szimbólummal váltasz terepet, a repülő szimbólummal járhatod be a kiválasztott útvonalat, ha esetleg szívesen böngésznél, de előre szólok, hogy igen addiktív tevékenység.

A Via Alpina

Sok híres ösvény létezik a világban. Nekünk itt a kék túra, itt lakom tőle húsz lépésre, mindig a legkedvesebb helyet foglalja el a szívemben, bárhol járjak is, amerikában ott a Great Pacific Crest Trail meg az Iditarod, Kínában a Huashan hegy deszkaösvénye, Spanyolország és Franciaország kincse az El Camino, amiről már mindenki hallott a világon, a lista szinte végtelen, mindegyik megér egy külön posztot. Van azonban egy közülük, amelyikről valamiért kevesebbet hallani, pedig az Alpok Útja az ösvények királynője, a róla készült térkép pedig egy mestermű.

A több, mint 5000km hosszú, Trieszttől Monacoig tartó, 5 különböző jelzésen haladó túraútvonal összesen 342, nagyjából 10-20 kilométeres napi szakaszra van bontva, de ember legyen a vastag talpán, aki egyben szeretné ezt legyalogolni. Ez az ösvény nem elsősorban a teljesítményről szól. Itt nem te vagy a főszereplő. A térképed kulcs az Alpok szívéhez, de itt nem lehetsz hódító.

A klasszikus transzalpesi útvonal.

Minden szakaszról igen precíz, GPS koordinátákkal ellátott útvonaltervet kapsz, amit 3D-s, szintvonalakkal ellátott, elképesztően részletgazdag túratérképen van elhelyezve, leírással, fotókkal, feltüntetve az utolsó kulcsos háztól a legközelebbi gyógyszerészig mindent, amire szükséged lehet. A Via Alpina is egy közösség, hasznos tanácsokat kaphatsz a fórumaikon, de ha csak simán álmodozni szeretnél, akkor is jót fogsz szórakozni a szakaszok böngészésével. A leírásokban mindenféle érdekes infókat találsz, a fotógaléria pedig megunhatatlan.

Advertisement

Sponsored

Kultúrák, szokások, ételek sokaságát, nyelvek, dialektusok tucatjait kötik össze ezek az ösvények évszázadok, évezredek óta.

A Via Alpina

Öt különböző jelzésen indulhatsz el, a Piros jelzés a klasszikus transzalpesi útvonal, Triesztből a szlovén Júliai Alpokon keresztül, Ausztrián, Németországon, Lichtensteinen, Svájcon, Olaszországon és Franciaországon át egészen Monacoig vezet, 161 szakaszból áll.

A Lila jelzés Szlovéniából indul majd a vad Stíriai Alpokon át a Dachstein gleccser érintésével, Salzburgerland legszebb részén áthaladva Berchtesgadennél átlép a Bajorországba, majd Allgaunál becsatlakozik a piros jelzésbe.

A Sárga jelzés egyértelműen a kedvencem; Triesztből ugyanúgy Allgauig vezet, de az Olasz Alpokon keresztül, Dolomitok, Ötztal, Lech völgyi Alpok, majd a bajorországi Obertsdorfnál belefut a pirosba.

A Zöld jelzés Lichtensteinből, a Rajna völgyéből indul, majd a Berni Alpokon át a Genfi-tó partján ér véget, a legkomolyabb kihívások egyike. No meg aztán nem ez lesz a legolcsóbb kirándulóhely, ahol valaha jártál. De azt garantálom, hogy az egyik legszebb.

A Kék jelzés a Monte Rosa gleccsereitől a Piemonti Alpokot érintve, majd keresztezve a piros jelzést, a Tengeri Alpokon át jut el Monacoba.

Ha az Alpokot ismered, Európát ismered. Rengeteg közös van az itt élő népekben, pedig rengetegféle nyelvet beszélnek. Csak a Dolomitokban vagy hetet. Völgyenként változnak a dialektusok, de a gondolkodásmód mégis mindenhol ugyanaz. Kemény élet a hegyi élet, szikár, jószívű, segítőkész embereket nevel.

Sok jó írás született már a teljesítők tollából, van, aki egyben tolta le, akad olyan is, aki évtizedek óta ugyanarra a pár szakaszra jár vissza. Brandon Wilson posztját nagyon kedveltem a témában. Ő egy igen szép darabot gyalogolt le a piros jelzésből.

Bújj bele, a térképbe, nézegesd a fotókat, tervezgess. Ha pedig egyszer tényleg különleges túraélményre vágysz, akkor vágj neki. Nem kell az egészet rögtön! Csak pár szakaszt. Lépésről lépésre.