Szerelmet vallani egy bárónőnek úgy, hogy az első hallásra biztató cím egy négy férfiből álló csoportot, ebben az esetben egy zenekart takar, lássátok be hogy a mai világban megsüvegelendő. Nem is teszem ezt másként, csak fenemód peckesen, háttal a ragadozóknak, arccal a nap felé. Teljesen kaotikus és csapongó áradozáscsuszamlás következik, amellyel megpróbálok az agyatokra menni. Remélem sikerül.

Persze nincs poszt apropó nélkül, és ez itt sincs másképp: a Baroness Purple című albuma december 18-ától kapható, rendelhető meg, illetve tölthető le. Régi dilije a zenekarnak színekről elkeresztelni albumait, ráadásul a szivárványskálát veszik alapul ehhez. Érdekes koncepció, mert annak főszíneiből már nem sok maradt, sőt ha azt vesszük alapul, hogy a a spektrum színei tovább mát nem bonthatóak... Eh, jobb ebbe bele sem gondolni!

Ugye milyen szép? Tehát az első 3 EP után, amelyek a First /2004/, a Second /2005/, és a A Grey Sigh in a Flower Husk /2006/ címet kapták, jött a Red /2007/, aztán a Blue album /2009/, 2012-ben a Yellow & Green dupla, most pedig a Purple címet viselő, legújabb anyaguk..

March to the Sea /Yellow & Green/

Személyes látókörömbe a zenekar a Yellow & Green album megjelenése előtt került, 2012 nyarán. Akkor halottam tőlük egy nagyon fasza dalt, egészen pontosan ezt itten:

Rays on Pinion / Red/

Első hallásra szerelem, majd azonnali Facebook-like lett a dologból, amelynek köszönhetően szembesülhettem aztán a Yellow & Green-re vonatkozó albumbeharangozókkal is. Pár nappal a lemez megjelenése után kaptam el annak legjobb dalát, és nyugodt szívvel mondhatom, ez az egyik legjobb rocknóta ami 2012 óta íródott széles e világon!!!

Eula /Yellow & Green/

John Baizley hangjában egyébként van valami nyugtalanító: valószínűleg sohasem fogjuk megtudni hogy egy kis szakmai rásegítéssel mire lenne képes. Egyszerűen hiányérzetem van, amikor hallgatom. Nagyon picike hiányzik ahhoz, hogy ne tűnjön fel, de amióta dallamosabb az irány, kihallható a hangjából némi bizonytalanság. Mindenesetre olyan zseniális nótákat írnak a srácok, hogy azt Baizley furi énekével sem lehet elkettyinetni.

Jó példa erre: Little Things /Yellow & Green/

A Georgia állambeli Savannahból származó zenekar kezdetben a súlyosabb sludge metal műfajban nyomult. Muzsikájuk később fordult progresszív irányba, a Yellow & Green albumukban pedig már tetten érhetőek populárisabb elemek is. A megtett út szemléltetésére vegyük először a 2004-es First kislemez Tower Falls című szösszenetét:

Majd az út végpontjaként legújabb lemezük Chlorine & Wine című dalát:

2012 több szempontból is vízválasztó volt a zenekar életében. Egyrészt megjelent a sárga és zöld lemez, ami zenei sokszínűsége miatt sokkal szélesebb közönséghez jutott el, másrészt bekövetkezett az a baleset, ami könnyűszerrel végzetes tragédiába is torkollhatott volna. A csapat az imént említett albummal volt nyugat-európai turnén, amikor is az angliai Bath közelében, egy 10 méter magas viaduktról turnébuszuk a mélybe zuhant.

A balesetet szenvedett zenekar énekesének karja és lába ripityára tört, a banda két másik tagja pedig olyan súlyos(csigolya, illetve idegi) sérüléseket szenvedett, hogy ez későbbi zenészkarrierüket teljesen ellehetetlenítette. Allen Blickle és Matt Maggioni 2013 elején hagyta ott a bandát.

Advertisement

A képen a még optimista Blickle és Maggioni aggódik a kétségkívül bizarrabb állapotban lévő Baizley egészségéért, néhány nappal a baleset után.

Baizley karja a műtétet követően.

Az énekesnek gyakorlatilag újra kellett tanulnia a gitározást, ami a komoly fájdalmak miatt nem volt éppenséggel gyerekjáték. Az egyik ilyen gyakorlásról videó is készült.

A balesetet követően hosszas rehabilitáció következett, az első turné pedig az új felállással 2013 második felében startolt el. Talán nem tudja mindenki :), de a frontember maga készítette az albumok borítóit is, ez alól pedig a most megjelent album sem kivétel. Van is erről egy szép videó:

A Peter Adams, Nick Jost, Sebastian Thomson, és John Baizley alkotta Baroness az egyik legjobb dolog, amit a rockzene számára kedvezőtlen klímájú XXI. század eddig kiköhögött magából. Nem lehet nem észrevenni, hogy szívvel lélekkel állnak a muzsikához, az elmúlt évek hányadtatásai pedig inkább előrelökték a banda szekerét. Ez elhivatottság, és egyfajta kattant megszállottság nélkül biztosan nem így alakult volna . Az is pozitívum, hogy Baizley a dalszerzés ráeső része illetve a szövegírás mellett képzőművészként is képes tartalmat integrálni a dalok mondanivalója mögé.

Képtelenség érzelmek táplálása nélkül viszonyulni ehhez a bandához. Kirázhat tőlük a hideg, vagy épp ellenkezőleg, de egyvalami biztos: egykönnyen nem fogod őket elfelejteni!

/ Képek: John Baizley, yourbaroness.com/