A fenti Dan Millman idézettel próbálták a Kinizsi Százas szervezői ráhangolni a túrázókat arra, hogy mi is vár rájuk. Akármit is jelentsen ez.

Szurikáta kolléga már felkészített titeket arra, hogy mivel is ba ütöttem el az időmet a hétvégén, hát gondoltam beszámolok róla, hogy nyugodtan tudjatok aludni most már. Elnézést, hogy a cikk csak ilyen későn készült el, de a végére talán majd megértitek miért. Nagyon könnyű dolgom lenne, ha a Cink nem lenne élőhalott állapotban, és a tulajdonos úr intézkedett volna, mert akkor én is Orosz Péter igencsak szórakoztató cikkét javasolnám újraolvasásra, amit Szurikáta is említett. Így viszont kénytelen leszek én képbe hozni titeket, a magam száraz módján.

A Kinizsi Százas, vagy röviden csak Kinizsinek (esetleg K100-nak) hívott túra az első hosszú távú túra Magyarországon, amit Kovalik Andrásék hoztak létre a nyolcvanas években (egész konkrétan 1981-ben), egy szlovákiai teljesítménytúrázás (Nagyszombati Százas) élményei után. A túra útvonala csak kismértékben módosult azóta, eredetileg Szárligeten volt a cél (és 103 km volt a táv), de a növekvő népszerűség miatt a szárligeti önkormányzat nem vállalta a cél helyszínének biztosítását, ezért a cél átkerült a Tatai Ifjúsági táborba (egyben rövidült az útvonal). Tíz év múlva sikerült visszahelyezni az eredeti útvonalra a túrát és a cél ismét Szárliget lett egészen 2008-ig, amikor is az önkormányzat ismét visszakozott, így Tatára került vissza a cél, egy év múlva pedig az eredeti rajtot (Csillaghegyi strand) is kinőtte túra, ezért átkerült Békásmegyerre. A hivatalos adatok szerint a túra hossza 100,15 km, amihez hozzájárul még cca. 2900 méter szintemelkedés. A túra teljesítésére 24 órát kap az induló, természetesen gyalog. A túra népszerűségét mutatja, hogy a szervezők kénytelenek voltak korlátozásokat bevezetni azért is, hogy a résztvevő tömeg ne okozzon maradandó károsodást a természetben.

Ennél a túránál vannak extrémebb, és hosszabb túrák is, de mégis ez a hosszú távú túrák királya. Az idei évben 1600 regisztrációt engedélyeztek a 100 km-es távra, emellé jönnek még a rövidebb távon indulók. Szóval 4-5 ezer ember simán ott volt a rajtban. És sajnos ezzel el is értünk arra a pontra, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ami pedig a szervezés. Ez az, ami a legtöbb kritikát kapja évről évre. Jómagam 15 éve követem a Kinizsihez kapcsolódó dolgokat, és nem volt még olyan év, amikor ne lettek volna olyan résztvevők, akik jogos elégedetlenségüknek adnak hangot. Noha a szervezők láthatóan próbálnak haladni a korral, és ha nem is úttörőként, de példamutatóként vezetnek be olyan technikai újításokat, amik a résztvevők számára is elégedettséget kellene hozzanak. Ilyen például a nemrég bevezetett online követési lehetőség, amit mi is megmutattunk. De mégis.... (of course, but maybe - ahogy művelt kollégám mondaná) Idén ez a technikai újítás okozott az indulásnál röpke egy órás felesleges várakozást sokaknál, hogy csak egyet emeljek ki a szervezőknek felrótt sok sérelem közül.

Hogyan készülhetünk fel a Kinizsire?

Advertisement

Ha vérbeli Kinizsis vagy, akkor az eseményre való felkészülés rögtön a Kinizsi másnapján kezdődik. Látod a barátok, ismerősök és ismeretlenek beszámolóit a Facebookon, vagy a különböző fórumokon. Látod az arcukon az elgyötört mosolyt és rohadtul nem érted, hogy mi ebben a jó? Ha ez a kérdés valóban felmerült benned, akkor lapozhatsz is a következő cikkre, valószínűleg nem te leszel a következő ember, aki cicanadrágban ott szorong a békásmegyeri pékség előtt a rajtra várva május végén. :) Csetneki Sándor túratárs nagyon jól összefoglalta a Kinizsin való indulás egyedfejlődését, szívem szerint egy az egyben átemelném ide az egészet, de inkább kattintsatok (de csak miután végigolvastátok az én írásomat!): A Kinizsi Százas Gifekben

a rajtban összefutsz egy sokszoros Kinizsi Százas teljesítő cimboráddal

Advertisement

Szóval az elhatározás már megvan, a következő lépés, hogy veszel egy következő évi naptárat, és jó vastag filccel beleírod május utolsó szombatjára, hogy K100! Ettől talán csak a Pünkösd tudja eltéríteni a szervezőket, de lehet, hogy még az sem! Ezután elkezded olvasni a töménytelen beszámolót, a jobbnál jobb és rosszabbnál rosszabb tanácsokkal. Ilyen például Orosz kolléga szandálos tanácsa. (döntsd el melyik kategóriába sorolom :) ) Igazából minden tanácsra egyértelműen igaz, hogy aki állítja tökéletesen hisz benne, de ahhoz, hogy nálad is működjön, neked is hinni kell benne. Nem elég, ha csak betartod. Olyan ez, mint a placebo. Nincs hülye tanács, max nálad nem az ami működik.

A legfontosabb kérdés azoktól, akik még soha nem próbálták a túrát - őket hívja a kinizsis szleng elsőbálozónak -, hogy mivel lehet felkészülni a Kinizsire. Erre szerencsére elég egyöntetű a válasz, akárkit kérdezel meg:

Szóval ha indulni szeretnél, (és sikeresen teljesíteni is) akkor a leghasznosabb, ha minél előbb elkezdesz 50 kilométeres túrákat járni. Teljesítménytúrát. Minél többet. Legalább havonta egyet. Igen, télen is. Ezzel megteszed a minimumot, ami a sikeres teljesítéshez szükséges. Nyilván, ha még soha nem túráztál korábban, akkor kisebb távval kell kezdeni, és fokozatosan emelni kell a távot. Az az igazi, ha kipróbálsz közben éjszakai túrákat is, és jó lenne egy kb 70 kilométeres is. Igazából ezek a távok meg sem közelítik azt a fizikai felkészültséget, ami a K100 teljesítéséhez szükséges, de jó ízelítőt kapsz arról, hogy milyen állapotban vagy fizikailag, és ez után már könnyebben tudsz majd dönteni józanul az esetleges indulásról.

Sponsored

A következő megfontolandó tanács, hogy

A legfontosabb egy ilyen hosszú túrához, hogy a lábad kibírja elejétől végéig. És itt nem csak az izmokra gondolok, hanem a körmeidtől elkezdve a seggedig mindenre. Azzal tudsz magadnak a legtöbbet segíteni, ha olyan cuccban túrázol előtte, amiben a Kinizsin is akarsz majd indulni. A legnagyobb hülyeség bármilyen új cuccot vinni a Kinizsire, amit előtte pár túrán nem próbáltál ki. Először is: ki kell választanod a számodra megfelelő lábbelit (túracipő/futócipő/bakancs/szandál/strandpapucs) és a hozzád (és a lábbelihez) passzoló zoknit. Ha ezt elrontod, akkor jó esetben a célban, rosszabb esetben valamelyik korábbi ellenőrző ponton egy véres masszát hámozol majd ki a cipődből. Komolyan mondom. Az alsóneműkre és egyéb ruhákra csak annyira kell odafigyelni, hogy ne szorítson, de dörzsöljön, ne nyomjon, mert 70 kilométer után megbosszulja magát legkisebb dolog is.

Advertisement

Advertisement

Végül az utolsó dolog, amit meg kell tenni

Na nem Dan Millman módra gondolom - bár az is célravezető lehet-, hanem a működésedet kell jól ismerned. Igazából ez a legnehezebb lépés, és ez az, amiben senki nem tud igazán segíteni. És mégis a három jó tanács közül ez az, ami több mint a kétharmadát jelenti a siker kulcsának. Emiatt kell előtte sokat túráznod. Ismerned kell tökéletesen az ivási szokásaidat, az evési szokásaidat, hol nyom a cipő, hol dörzsöl a gatya, hogy bírod az esőt, hogy bírod a tűző napot, stb. Minél jobban ismered magad, annál biztosabb lehetsz benne, hogy menni fog a dolog. Ez az alapja annak is, amit szintén sokszor mondanak az öregek, hogy fejben dől el a túra. Itt kell megjegyeznem azt is, hogy sokan úgy indulnak el a túrán, hogy sportolnak valami mást (hobbifutás, fitnesz, testépítés, stb.) és azt gondolják elég erősek lesznek ehhez is előzetes túrák nélkül. Sajnos őket ki kell ábrándítanom. A hosszú távú túrázás nem csak az izmokról szól. Kellenek azok is természetesen, és persze gondolhatják azt is, hogy jól bírják a fájdalmat, de előjöhetnek olyan dolgok is, amit előtte még soha nem tapasztalt. Például elgondolkodhat jó előre, hogy egy napszúrás (vagy fáradtság) miatt végighány 10 kilométert, utána is fogja tudni folytatni? Vagy ha a komplett talpa egy nagy vízhólyag, akkor megáll majd? Láttam már ilyen embereket is itt, nem én találtam ki.

Azt gondolom, hogy nincs olyan recept, amit ha betartasz, akkor a Kinizsin úgy gyalogolhatsz végig, hogy biztos lehetsz a sikerben. Maximum annyit várhatsz el, hogy te mindent megtettél előtte, és a lelkiismereted tiszta induláskor. Az biztos, hogy csak akkor fog sikerülni a túra, ha igazán akarod. De ezzel a szöveggel már olyan vizekre evezek, ami a minimum súrolja a misztikum határait, szóval itt leállok vele. :) Bocs...

Advertisement

Én eddig ötször teljesítettem a túrát, egyszer pedig feladtam féltáv előtt. Most éppen sikerült. Egyik túrám sem volt ugyanolyan. Az elsőnél voltam a legboldogabb (ezt énekelte meg Orosz doktor is), annyi endorfint termelt a szervezetem, amennyit kb a gyerekeim születésekor éreztem. Bár soha nem futok túrákon, de ekkor a végére annyira begyorsultam, hogy kb 7 km/h sebességgel robogtam le az utolsó 10 kilométeres szakaszt (előtte 4.5 - 5 km/h volt a sebességem). A második K100 volt a legsimább teljesítés, ekkor voltam a leggyorsabb is, 20 óra alatt tettem meg a 103 kilométert. A harmadiknál egy jóbarátomnak segítettem és végig együtt mentünk az ő tempójában, ezért marad emlékezetes számomra. A negyediknél a társasági túrázást próbáltam ki, hatan indultunk el együtt, és ez volt számomra a legszenvedősebb teljesítés. Az ötödiket feladtam féltávnál, mert a hőség miatt annyira lelassultam, hogy a Tokodi Pincénél kirobbant anyagcsere összeomlásomat már nem tudtam volna ott kipihenni úgy, hogy szintidőn belül érek célba, inkább hazamentem. A hatodiknál ismét társaságban indultam, ezúttal hárman mentünk, és végig jókedvűen toltuk, ritkán jöttek elő negatív gondolatok (szerintem a Bajóti Öreg-kő alatt van az igazi Bakacsinerdő, ami elszívja a vándorok életerejét), és ez volt az a túra, ami a legkevésbé pusztított le a végére fizikailag.

Ja, mert mire kell számítani a végén? A többségnek tele van a talpa vízhólyagokkal, egy-két körmödtől elbúcsúzol pár héten belül (általában a rossz lábbeliválasztás eredménye), ízületi problémák és izommerevedés. És ezek még az enyhébb esetek. :) Egy kedves túratárs nagyon jól dokumentálta a tatai vonat megérkezését a Kinizsi után.

Nem, ezek az emberek nem azért járnak így, mert beszartak, és próbálják a nadrágban tartani..... :)

Advertisement

Na még egyszer, de most szemből!

Remélem kedvet kaptatok, és jövőre ott lesztek ti is a rajtban!

ui: Ha ennél is többet akarsz tudni, ajánlom neked Csetneki Sándor könyvét:

Advertisement

http://turazokni.hu/a-kinizsi-szaz…

Frissítés: Visszatért a Cink, itt olvashatjátok Orosz doktor cikkét: