Idén nyár­tól nincs több sunnyo­gás: be­ké­kül a víz, ha va­laki be­le­csur­rant!

Bekékül körülötte a víz, ha valaki belevizel a medencébe: idén nyáron minden nyilvános strandon bevezetik annak a természetazonos agyagnak a használatát, ami kékre színezi a vizet, ha pisivel kerül reakcióba.

A magyar találmányt már évek óta használják több országban. Mostantól a magyar strandokon is – remélhetőleg – elriasztja azokat, akik nem szállnak ki a medencéből, ha rájuk jön a szükség, ugyanis aki elengedi magát, az egy pillanat alatt lebukik! ripost.hu

Egy újabb magyar(?) találmány, aminek - kockáztat, ki bátor - véleményem szerit semmi értelme. Talán van már öt éve is, mióta ez a téma, a hozzá kapcsolódó magyar találmány beharangozójával együtt, szabályos időközönként tesz egy nagyívű kört a facebook-on. Állítólagos erénye abban áll, hogy számtalan medenceleengedés árán, megszégyenült kievickélések közepette biztosítani fogja, hogy ne mások pisijében lubickoljon testünk, hogy ne mások vizeletét nyeljük le - ha véletlenül belehörpintünk az össznépi bóléba -, és hogy féltett, imádott leánygyermekünk se a fél méterrel mellette sumákoló, Majtinger Béla szerszámlakatos, zweigelt-festette pisájában mossa meg bepárásodott, rózsaszín, Hello Kittys úszószemüvegét.

Egy 25-ös, termálvizes medence leengedése, illetve annak “kényszere” nem állítja könnyű helyzet elé annak üzemeltetőjét. Saját történetet adott az Úr, amely jó pár éves ugyan, mégis, talán szemléltetni lesz képes mindazt a civódást, gyötrelmet, kétségbeesett próbálkozást, és az elkerülhetetlen kudarc rothadt gyümölcseként felszínre törő, férfiúi letargiát, amit a PROBLÉMA eme huszárvágás-szerű megoldása jelentene.

Advertisement

Advertisement

A helyszín egy vidéki wellnes-szálloda, az idő körülbelül a nyár közepe, egy tücsökciripelős este, jóval vacsora után. A szálloda udvarán, az épület által L-alakban körülölelve, egy 20 méteres sportmedence, melynek egyik fele sekélyebb, a másik meg pont hogy nem. A víz alatt, a kék burkolatba metsző fényű, tisztaságot, illetve annak benyomását keltő spotlámpák izzanak. A lámpák által felvetített, hullámzó fénytörés ott táncolt a hotel lakosztályainak ablakain, álomba szenderítve a gyönyörű visszatükröződést a plafonjukon figyelő, zömében német, többségében idős szállóvendégeket.

B. a hotel karbantartója, állandó ügyeleti helyén, a víz-, és csatornacsövek által tagolt alagsorban olvasott, várva a tíz órát, amikor is szedelőzködhet, és indulhat haza. Alig néhány perce jött el a konyháról, ahol némi vacsorát vett magához, illetve mint ilyenkor mindig, csomagolt az asszonynak is. Elvileg ezt nem lehetett, de őt sohasem nézték át munka végeztével, hiszen nem a portán keresztül távozott, ellentétben a többi alkalmazottal.

Szóval B. olvas, unottan, időnként órájára pislant. A boogie már a lábában, éppen kelne fel hogy elkezdjen készülődni, amikor az alagsori lejáró lépcsőjén gyors cipőkopogás jelzi valaki érkeztét. Zilált sóhajokkal a lépcsőfordulóban, nem más sietett B.-hez, mint Zs., a tulaj.

Sponsored

B. megkérdezi hogy mi újság, balsejtelme azt erősíté benne, hogy újság van. Zs. csak annyit mond, hogy ezt még szóba se, győzzön a vizualitás, csak menjen vele, némán, de még csak ne is tüsszentsen, nemhiányzikacsődületbaszdmeg -, teszi hozzá. Gyors léptekkel kerülik meg az épületet, a fal tövében fehér kavics, mellette, egészen a medencéig hajópadló, méghozzá valami sötét színű, ázsiai fából. Zs. Versace cipője ezen kopog, bármennyire is próbálja macskásabbra korrigálni a lépteit, B. bumfordi, kopott, munkavédelmi bakancsában caflat utána. Arcukra hullámzó fény vetül, miközben a medence felé vezető ívre fordulnak; a medence széle, és a köztük lévő távolság pedig egyre csökken.

Lassan kerül szembe B. a problémával, a kétségkívül súlyos, megoldásra váró feladattal. Lassuló lépteiben kifejeződő megdöbbenése arcára szegezi főnöke tekintetét. Azta.. mondta, pedig még ennyit se mondhatott volna, a szó azonban utat tört magának, nem tudta feltartóztatni, bármennyire is szerette volna. Két csípőre tett kezű, a sors által megszólított ember szegezte tekintetét a medence kávézó felé eső, napernyők és nyugágyak határolta része felé. Arra az oldalra volt kihajtva a takaróponyva is, amit B.-nek utolsó dolga lett volna visszahajtani, mielőtt autóba ül, és hazamegy. Ez a program csúszni fog, annyi már bizonyos, a kérdés hogy mennyivel, az órájára nézni azonban nem mert, ugyanis főnöke még mindig az arcát fürkészte, csodavárón, mint egy medjugorje-i zarándok.

B. tekintetével újra a problémát fürkészte. A problémát, amely ott volt, szemmel láthatóan, egészségesen, nagy-nagy nyugalomban a medence alján. Hosszra talán nagyobb volt mint egy tejes kifli, de vastagságra semmiképpen. A hullámzó fény ott táncolt a két férfi ruháján, arcuk színe a medence kékje, előttük pedig, mint egy két méternyi vízoszlop alatt, minden hotel- és medencetulajdonos rémálma: egy jókora, görbe, sötétbarna színű szardarab.

Advertisement

Újra egymásra néztek, majd újra a medencébe, majd megint egymásra. Zs. tekintetével lassan elhagyta a rámeredő B. arcát, és az egyik medenceszéli napozóágyra mutatott. B. követte a főnöke mutatóujja által megjelölt célterületet, és nem túl lelkesen ugyan, de tudomásul vette, hogy a mentőakció terve már megszületett, egyéb, alternatív javaslatok megvitatására pedig nincs lehetőség.

A napozóágyra egy narancssárga színű, horgászok által előszeretettel használt mellcsizma volt leterítve, az ágy támlájának pedig egy nyéllel ellátott, sűrű szövésű merítőháló volt támasztva.

Ha észreveszik, baromi sok pénzbe lesz újratölteni a medencét - mondta Zs. a kissé megilletődött B.-nek. Nem hatott mindez ösztönzően, de nem volt mit tenni. Egyébként is tudta, hogy ez az ő feladata, hiszen ki más vesz ki szart a medencéből, ha nem a karbantartó? Fejlemény is volt, melynek nem örült: a problémát kiszúró, és azt a főnöknek jelentő, akkor épp a nyugágyak között tevékenykedő pincér is beállt nézni B. halálmegvető bátorsággal végrehajtott merülését.

Advertisement

A keringetőt kikapcsoltam, mondta Zs, miközben karbantartója lassan lépdelni kezdett befelé, kezében a hálóval. Még mindig hátra volt vagy három méter a célterületig, már amennyire ezt B. a fénytörés, és a víz nagyító hatása miatt meg tudta ítélni. A gond ezzel csak az volt, hogy a mellcsizmát kezeslábas jellege miatt, már csak pár centi választotta el attól, hogy a víz elérje annak felső vonalát. B. óvatosan lépdelt, egyre közelebb, árnyéka rávetült a “fenyegetettre”, majd lassan betöltötte annak környezetét is. Hirtelen, két lépésre a szartól megállt, és még egyszer visszanézett ajkába harapó főnökére. Az, mint az első századi császárok, fejével biccentett, majd kezével, lassan és komoran megadta a jelet.

B. óvatosan berogyasztotta térdét, a merítőhálót először - mint filmesek a mikrofont - a feje fölé tartva ívet számolt, megtett utat és mindenféle szögeket, aztán lassan, mintha tai chizna, a hálót a vízbe merítette, és finoman korrigálva közelített a “betolakodó” felé. A pincér Zs-re nézett, az vissza rá, majd főnöke szinte teljesen zárt fogsorral, vicsorogva morogni kezdett: - A rohadt, vén, medencébe szarós, német kurva anyjukat! - A pincér helyeslően bólogatott, miközben nagyokat nyelt, neki is kezdett hosszúra nyúlni az este, de hogy nézett ki volna az, hogy csak úgy lelép.

B. lassan érte el amit el kell, a háló görbíthető keretét pedig finoman az “álomba szenderült” alá csúsztatta. Az ringott még picit, jobbra majd balra, fel és le, mint valami álmos tintahal, vagy sokkal inkább halott tengeri uborka, majd ezt követően, szépen lassan helyet foglalt a sűrűre szőtt háló, felgyűrt, hófehér anyagán. B. Zs-re nézett, Zs. vissza B.-re. A Pincér B.-re nézett, mire Zs. rákiabált a pincérre: - Te meg mit bámulsz? Menj be, és standolj le. - Az egy mozdulatba sűrítve a bólintást és a sarkon fordulást, villámgyorsan távozott. Zs újra B-re szegezte a tekintetét, aki nyelve hegyével szájszegletében matatva, lassan megkezdte a gondosan előkészített manővert.

Advertisement

Advertisement

A háló lassan emelkedett a görbeség körül, centiről centire szőtte be azt, egészen addig, amíg a háló alja el nem emelkedett a fenéktől. Az anyag felfelé mozdult, amaz, engedelmeskedve a nehézkedés, vízben némiképp korlátozott törvényének, lassan, a háló anyagával körülfogatva, elkezdett visszasüllyedni. B. látva ezt, felfelé korrigálta a háló mozgását, hogy annak aljával, finom emelkedésre késztesse a nyugalmában megzavart entitást. Az azonban nem engedelmeskedett.... Az elképedt Zs., és az élete filmjét ezredmásodperc alatt végigmozizó B. legnagyobb megrökönyödésére a “darab”, a “kifli”, a “tintahal”, no meg persze a “tengeri uborka” is, így egyben, abban a pillanatban hogy érintkezett a háló körétekeredő anyagával, konstans, alakzati, geometriai mivoltában megszűnt létezni, és mint egy szanaszét széledő halraj, lassú, expanzív terjedéssel szétfoszlott, pillanatok alatt eluralva a medence kávézó felőli oldalát, találó színével.

B. égnek fordította tekintetét, a csillagos égnek, és dühöngött - nem tehetett másként -, tökéletes csendben. Zs. csípőre tett kézzel állt a medence szélén, és bár nagyon szeretett volna mondani valamit, egy dorgáló szó sem tudta elhagyni a száját. B. még nézte az eget egy darabig, aztán tekintete megpihent főnökén. Az elmosolyodott, majd ahelyett hogy szemrehányásokat tett volna, csak ennyit mondott: - Legalább megpróbáltuk.

Most pedig képzeljük el, ahogy Zs., vagy a hozzá hasonlók kezüket lábukat törve sietnek, hogy raktárukban tudhassák azt a vegyszert, aminek köszönhetően majd kétnaponta cserélhetik a medence vizét.

Advertisement

Lássuk be! Az ember egy vízbe rondító faj! Nincs felszabadítóbb annál, mint titokban, megannyi gyanútlan bárány között, területjelölő farkasként a vízbe üríteni, majd támasztva a medence oldalát, töprengeni a préda sorsának beteljesedésén. Az idő lassan felemészti a gondolatokat. Ilyenkor az ember még vár egy picit, majd kilépdelve a medencéből, ólom-nehéz lábakkal, támolyogva, elindul a messziről illatozó lángossütő felé.

/Majtinger Béla - szerszámlakatos/

Igaz történet alapján