Tudom, tudom! Agyonszecskázott, agyoncincált, szanaszét elemzett, de a posztomhoz nem kevés köze van:

Szigetvári Viktor a hét idiótája

Nem azért, mert sikerült (vagy éppen nem) mártírt csinálnia Rezsi Szilárd, éppenafaszomsetudja mivel megbízott kormánybiztosból, nem azért, mert a háttérhatalmas reflexérvekre, a vitapartner alusapkájára utaló reflexválaszt adott, hanem azért, mert az elmúlt 25 év szabad demokratáira jellemző, könnyelműen, kecses szalonfricskázásokba injektált, alig burkolt nácizásával pont azt a szemléletet idézte meg az ATV szeánszasztalánál, ami 10-15 éve életre keltette poraiból a magyar radikális jobboldalt, illetve önmagába roskadó módon, talajba döngölte a balt.

Advertisement

Szigetvári abból a Mémeth Szilárd-féle (ebben az esetben nem elírás) okfejtésből indult ki, hogy az EU-mögött álló érdekcsoportok (nem szó szerint idézem) előre tolt, magyarországi politikusaikkal, és gazdasági érdekeltségeikkel azon lesznek, hogy “negligálják” a magyar, migráns-kvótával kapcsolatos népszavazást. Ebből Szigetvári - minden bizonnyal - először a bogárlászlós, egységes, világuralomra törő háttérhatalomra asszociált, majd onnan továbblibbent ahhoz a népszerű, a háttérhatalmi konteókat az antiszemita ősvádakkal ötvöző nézethez, miszerint a háttérhatalom, főleg ha világuralmi, nem lehet más, csak zsidó.

No és hát ha már ezt így kibuksizta ez a Viktor, ez a Jobbviktor, ez a sokkaljobbviktor mint azaviktor, akkor oda is pökte így arra az ATV-s asztalkára, pont az elé a kormányzati közszereplő elé, aki ezt általában előszeretettel megteszi különösebb asszociációs hullámvasút nélkül is, bárkivel szemben, bármikor!

$$$ HÁTTÉRHATALOM $$$

Nyilván mindenki tisztában van vele, hogy mit értenek háttérhatalom alatt a magyar tudjukkik (psszt! a nácik), ahogy azzal is, hogy egy Bayer-Bogár-féle, világ- és magyar-, magyar- és világféltő, Echo-tv-s háromnegyed órában milyen riasztó kép rajzolódik ki a képzeletbeli terepasztalon. De vajon érdemes elbagatellizálni, lehurrogni, szimpla zsidózásként felfogni minden olyan eszmefuttatást, ami tulajdonképpen egy erős hatalommal rendelkező, gazdaságilag potens, nemzeteken átívelő érdekcsoport folyamatbefolyásolási próbálkozásairól szól?

Advertisement

Véleményem szerint ez az egyik legnagyobb tévedés, amit ma ember összehozhat, ebben a globalizáció miatt egyre csak szűkülő, tülekedéssekkel, érdekellentétekkel feszélyezett világban.

Merthogy nyugaton, illetve a tengerentúlon az első világbeli rendszerkritikus, újbalos mozgalmak csapásiránya elég egyértelmű irányba mutat. Ők ezt a minden eszközzel parittyázott, ágyúzott, szapult, és ekézett célterületet illetve csoportot - a darázsfészekről elnevezve - egyszerűen csak Wall Streetnek hívják. Az OWS-mozgalom(Occupy Wall Street) is hemzseg az ellentmondásoktól, méghozzá ordító ellentmondásoktól, de egyvalami egészen biztos: valamilyen, arcokra és nevekre nehezen lebontható massza ellen küzdenek, ami kiválóan szemléltethető azzal a kabarétréfának is beillő körülménnyel, hogy az OWS-mozgalom eszmei támogatói közt olyan pénzpiaci megalodonok is megtalálhatóak, mint a jó öreg Soros György, vagy a korábban a Világbank alelnökeként dolgozó, haladó gondolkodású közgazdásznak tartott Joseph Stiglitz.

Na mindegy, a lényeg az, hogy ezt a mozgalmat elsősorban egy belföldi ügy, a 2008-ban kiteljesedő, majd szétdurranó pénzügyi buborék hívta életre. Minden jel szerint híján van az antiszemita felhangoknak, és ez mind a mai napig így maradt. Az is elég nyilvánvalónak tűnik, hogy ezen kritizált pénzpiaci körök között vannak olyanok, amelyek komoly nemzetközi befolyással bírnak, elég csak a mostanában megbuktatott brazil elnöknő eltávolítása mögé gondolt, híres-neves Goldman-Sachs-ra utalni.

Tehát: egyrészt nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, másrészt, abszolút megállhat egy nagy csomó hajmeresztő pénzpiaci, ún háttérhatalmi elképzelés vagy konteó úgy is, hogy közben nem egy tenyerét dörzsölgető, kajánul vigyorgó, pénzeszsákokon ücsörgő zsidót projektálunk a fejecskénkben kifeszített, piros-fehér-zöld gyöngyvászonra.

Nyilván vannak az OWS által kritizált folyamatok és körülmények közt is olyanok, amelyeket felszívhat, saját paneljei közé illeszthet a konteóirodalom, mint ahogy - alig észrevehető mértékben - az OWS szellemi pezsgőfürdőjébe is szivároghatnak zavaró, bogárlászlói értelemben kiszenvedett betyárkörték.

Pont a Panama-iratok kiszivárogtatásával napvilágra került érintettek (az OWS által sokat mantrázott, kivételezett 1%) összetétele mutat rá arra, hogy a felfordított panamai kő alatt megbúvó bogárkák, az összeharácsolt vagyonon, és annak nagyságrendjén kívül nem sok egyezést mutatnak, közös etnikai, faji halmazba pedig nem helyezhetőek el.

Mint ahogy a nagy vízkiszorítású hajók keltette hullámok is megdobálják a közelben ringatózó kisebb hajókat, úgy akarva, akaratlanul a nagyobb tőkeérdek is boríthatja a kisebb országok, nemzetek érdekeit, vagy akár a teljes gazdaságát. A politikai és a gazdasági elit nem csak Magyarországon fonódott össze, a multicégek érdekei mentén, kormányok által végzett államközi lobbitevékenység pedig már komoly hírértékkel sem bír. Ezért kajánul elvigyorodni, lekezelően pubizni akkor, amikor valaki ezzel előáll, kimeríti az idiotizmus fogalmát, éppúgy, mintha valaki ugyanezzel az eleganciával, a józan eszének hadat üzenve, a Bilderberg-reptiliánoktól féltené a szíriuszi magyarságot.

Advertisement

És ha már az idiotizmusnál tartunk, nem mehetünk el az ex-rezsibiztos ferdítése, leegyszerűsítése mellett sem. Annak a nemzetközi gazdasági elitnek, melyet Németh Szigetvárival szemben ülve felvázolt, szerves részét képezik azok a magyar politikusok is, akik offshore cégekben, strómanokon keresztül tartják, fialtatják, mosatják tisztára a pénzüket. A spájzban nem az oroszok vannak, drága jobber testvéreim, hanem mi magunk állunk a spájzba suvasztott falitükör előtt, muszka egyenruhában. Csalóka tud ez lenni, bizony!

A zsidózás

A Szigetvári vs RezsiSzilárd csatában felfigyelhetünk egy nagyon érdekes, fentebb már logikailag levezetett, közéletünkben, és a hétköznapjainkban a kelleténél is sűrűbben előforduló jelenségre: a LELKEDBE LÁTOK, TE TULAJDONKÉPPEN ZSIDÓT AKARTÁL MONDANI típusú, telepatikus alapokon nyugvó, szembesítési kísérletre.

Tény ami tény, országunkban szép számban képviselteti magát az antiszemitizmus, az efféle megnyilvánulások pedig még csak nem is az underground mocskában, a kocsmák darts táblái és vécéajtói közé helyezett sarokasztaloknál folynak, hanem dicső, szebb időket aligha látott közéletünkben.

Advertisement

A nyíltan zsidózó, és mocskolódó polgáraink zöme büszkén teszi mindezt. A legkisebb társas halmazokban is akadnak követőik, dicsőítőik, akik bármikor pajzsot tartanak alájuk . Sajnos azonban jóval kevésbé megágyazott okfejtésekben is (Németh az ominózus pofon előtt huzamosabb ideig csak idegeneket szapult), akadhatnak félreérthető, vagy kevésbé félreérthető részek, amelyekbe egyes polgártársaink, ellenségeink, de akár a barátaink is (!) belelátják, belehallják, belegondolják a zsidózást.

Már itt volt a nyelved hegyén, nem igaz?

Többek között ez okozta azt, hogy a magyar közbeszédet (a perifériák kivételével) eluralta egy bizonyos kínos kimértség, egyfajta mederben tartás (ehhez képzeld hozzá a Kuncze-féle nyökögést), ami azt eredményezte, hogy rém egyszerű, és egyértelmű problémákkal kapcsolatban sem jutottunk el még a kérdésfelvetésig sem (lásd: magyar-cigány együttélés). A Jobbik a kérdésfelvetés jogát ezekkel a társadalmi problémákkal kapcsolatban később kisajátította magának.

Advertisement

Míg az egyik oldal igaz magyarokra, és a magyarság idegenszívű ellenségeire, addig a másik szigorúan antifasisztákra, és nácikra tagolja az országot, egyéb színek és árnyalatok pedig nem léteznek vala, punktum! A jelenlegi fásultságban és közönyben ott van ez az epe-keserűségével bíró, kiábrándító katyvasz is.

***

Szóval míg a legtöbb portálon egyértelműen Némethet ültették a szégyenpadra emiatt a beszélgetés miatt, őt hülyézték le, rajta fenték a humorberetvát, addig mindvégig az egyértelmű seggarc (bármilyen fájó is RezsiSzilárdot a védelmembe venni) Szigetvári volt.