Tóni kinézett a hatodik kerületi bordély ablakán és már előre fázott. Hamar kezdődött az ősz ebben az évben és már két napja tartott a terrorveszély miatti kijárási tilalom, amiért a sofőrjét és az autóját is inkább nem használta. Abba is hagyta az ablakon kifele bámulást és inkább gyorsan felöltözött, mihamarabb beér a minisztériumba, annál hamarabb mehet tovább az üzlet. Márpedig annak mennie kell, mi tartjuk el az országot, gondolta magában, ha mi nem pörgetjük a gazdaságot, itt már mindent elvett volna az EU. Tényleg, fel is kell hívnom Gyurkát, hogy Csabinál is tegyenek ki pár hirdetést.

Advertisement

Néhány perc múlva már a néptelen utcán volt. Fázósan húzta össze magán tigrisbunda-béléses, egyedileg varratott kabátját és összekötötte álla alatt a kabáthoz csináltatott usankát. Bár nem volt már nagyon kora hajnal, a levegő kifejezetten csípett, egész átfagyott, míg megérkezett a busz. Ezeket a vackokat is le kellene cseréltetni, de hát szegény az ország, járt a fejében. A kijárási tilalom amúgy is áldozatokat követelt az egész néptől, ő is annak fogta fel tehát az buszozást.

A járművön természetesen senki nem volt rajta kívül, ha valaki kilépett volna az utcára képviselői mentesség nélkül, azonnal letartóztatják. Persze a BKV-nak járnia kellett rendes sűrűségben, hiszen a képviselőknek dolgozniuk kellett és az államügyek nem tűrtek halasztást, ezért a járművezetőket miniszteri rendelettel kivételes helyzetbe hozták. Haza persze nem mehettek, arra nem szólt a mentességük, dehát semmilyen áldozat nem lehet túl nagy a hazáért.

Advertisement

A következő megálló után a busz váratlanul megállt és minden ajtó felpattant. Géppisztolyos rendőrök ugrottak fel és állták körbe Tónit, aki lassú kézmozdulatokkal a képviselői igazolványáért nyúlt. De a rendőrök szétváltak, utat engedve egy hórihorgas alaknak, elegáns, sötét kabátban és cipőben. János, ismerte fel Tóni örök riválisát.

- Szevasz, Tónikám.

- Üdv, János. Ilyen korán fenn?

Sponsored

- Hagyd a mellébeszélést, Tóni. Inkább lásd, mégis elkaptalak.

- Nem tudom, miről beszélsz.

Advertisement

- Ugyan, ugyan! – Csattant fel János. – Nem vagy te hülye. A minisztériumban persze véd a titkárnőd, útközben folyamatosan telefonálsz, otthon fel se veszed. De most a markomban vagy.

- Nem félek tőled. Hány megbeszélésed van a Viktorral a héten, he? Kettő? Három? Nekem kilenc – jött meg hirtelen Tóni hangja -, és bármelyiken megemlíthetem neki ezt az incidenst.

- De nem fogod, mert akkor be kellene ismerned, hogy sarokba szorítottalak – vigyorgott János. – Hát nem látod az egész terv zsenialitását? Nem használhatod az autódat a környezetvédelmi rendeletem miatt. BKV-ra kellett szállnod a kijárási tilalmam miatt, itt pedig már minden kamerán megjelensz. Direkt erre a hétre lízingeltem őket, kristálytiszta képet adnak. Azonnal észrevettek az embereim.

Advertisement

- Rendben, mit akarsz tőlem?

- Egy beismerést.

- Vallomást? Komolyan azt akarod, hogy kitálaljak valamelyik hatóságnak? Tiszta időpazarlás lenne.

Advertisement

Advertisement

- Nem, dehogy, milyen baromságokat beszélsz már. Nem, nem. A legutóbbi miniszteri pálinkázáson mondtál valamit, azt kell visszavonnod. De Viktor előtt, és nekem is hallanom kell.

- De azt viccből mondtam.

- Nem érdekel. Viktor úgy gondolja, hogy te vagy az egyetlen kormánytag, aki azt meg tudja tenni, és ezt nem hagyhatom. Tehát eléállsz és megmondod neki férfiasan, szemtől szemben, hogy nem, nem tudsz makkot növeszteni réz tornacipőben. Amíg ezt nem teszed meg, házi őrizetben maradsz, én pedig törvényjavaslatról törvényjavaslatra építem le a kis minisztériumodat.

Advertisement

- Rendben. Nyertél. Még ma megbeszélek vele egy találkozót.

- Nem, te ravasz róka, nem fogsz elbújni a titkárnőd mögé, a találkozó készen van. Egy óra múlva ott fogunk állni őelőtte, te pedig mélyen a szemébe nézel és beismered a hibádat. Biztos nem lesz mérges. Biztos nem csoportosít át hozzám pár milliárdot a büdzsédből. Minden ugyanúgy megy tovább, mint eddig.

János intett egyet a sofőrnek, aki bezárta az ajtókat és elindult a Parlament felé. Istenem, azt hiszem lerendezték, gondolta. Talán ma véget ér a kijárási tilalom. Talán végre hazamehetek és az ágyamban alhatok.