Mondja a főhős, a világ egyik legpocsékabb és egyben legszórakoztatóbb filmjében, az Elpusztíthatatlanokban. A több mint hatperces jelenet, amelyben egy fehér, kisportolt férfi azért ver össze egy afroamerikai pasast, hogy az végre felvegyen egy „okosszemüveget”, többet mond el magáról a filmről, mintha oldalakon keresztül méltatnám vagy szidnám. Íme:

Az Elpusztíthatatlanok (They Live) egyik képkockáját választottam az Uberrel kapcsolatos írásom fő illusztrációjaként is, természetesen nem véletlenül. Carpenter 1988-as filmjében, amely Ray Nelson Sci-fi író novellája alapján készült, olyan világba csöppenünk, amely sok ponton összecseng a ma is divatos, háttérhatalmakat vízionizáló összeesküvés-elméletek jelentős részével. A világot éppen meghódítani készül egy idegen faj, amely az Egyesült Államokat már teljesen az uralma alá hajtotta. Központilag sugárzott elektromágneses jelekkel manipulálják a keményen dolgozó kisemberek agyát, fogyasztásra és engedelmességre sarkalva őket. A jel az emberi szem számára láthatatlanná teszi fajuk anatómiai sajátosságait, ezzel biztosítva zavartalan mozgásukat, érvényesülésüket a megbütykölt társadalomban. Ezt próbálja ellehetetleníteni egy lelkes, de annál bénább ellenállókból álló csoport, egyrészt a jel inkább sikertelen mint sikeres megzavarásával, másrészt a manipulált tv-adások meghekkelésével. Ennek a balfaszkodás-sorozatnak a közepébe érkezik meg Nada, a tehervonatok potyautasaként városról városra vándorló, otthont és megélhetést kereső harmincas fickó.

A Tavaly elhunyt Roddy Piper (itt fapados Kurt Russel) által megformált főhős rátermettsége természetesen nem említhető egy napon az úgynevezett ellenállóékéval. Véletlenek és tragédiák előre nem látott sorozata után Nada birtokába kerül az imént említett csodaszemüveg:

Ezzel aztán kezdetét is veszi hősünk világmegmentő ámokfutása:

Az anno Philip K. Dick-kel, és William S. Burrougs-zal is haverkodó Ray Nelson műve csak sűrű félrenézések közepette nevezhető a fogyasztói társadalom kíméletlen kritikájának. Annál bizonyos tekintetben jóval több, más tekintetben viszont - éppen elrugaszkodottabb mivolta miatt - jóval kevesebb. Mégis, az elmúlt hét felizzó vitáiban, ami az Uber kapcsán pattant ki szinte a semmiből, szembe jött velem néhány gondolat, amit semmi mással nem magyarázhatok, csak az adott termék futtatásába, népszerűsítésébe fektetett dollármilliók hatékony, és eredményes felhasználásával. Legyenek az adott vita helyi/hazai alanyai taxisok, zöldségesek, trafikosok, vagy ingatlanforgalmazók, a helyzet mégiscsak az, hogy egy közösség, ami ebben az esetben éppen az amiben élünk, semmilyen fenntartást sem fogalmaz meg, egy éppen betörő, piaci értelemben agresszív cég tevékenységével, illetve tevékenységének hatásaival kapcsolatban - hasonlóan a They Live agyhalott társadalmához, minimális önvédelmi reflexek nélkül fogadja be azt, amit 10 évvel ezelőtt biztosan elutasított volna -.

Ez az álláspont, az adott piac hazai szereplőit a haladás útjában álló, a szövőgépeknek nekirontó brit prolikkal hozza közös nevezőre. Ezen megközelítés szerint Travis Kalanick a XXI. századi Hargreaves, az Uber pedig a jelenkor fonó Jennyje . Egy olyan filozófia megteremtője, amelynek útjából elállni tudsz csak, szembehelyezkedni vele pedig - törődj bele - teljesen hiábavaló.

felvéve Nelson pennáját, feltenném a kérdést - miután érveink versenyeztetésének porfelhője felszáll a szavannán - hogy melyik oktalan állat tűrné el hasonló versenyhelyzetben, hogy csak úgy felfalják? Mert hogy ezt a tudomány mai állása szerint még az oktalan zebra sem fogadja egykedvű belenyugvással. Ha már úgy hozta az ÉLET, hogy a szociáldarwinizmus hazai ösvényeire tévedtünk, miért feledkezünk meg mindennek az alapjáról, az életben maradásra és a boldogulásra való törekvésről?

Advertisement

Advertisement

Ha a konkrét esetet nézzük, természetesen nem fulladhat ki az elemzés pusztán abban, hogy az Uber rövid idő alatt elhitette mindenkivel, hogy “ő”lett a legjobb barátja. Ez nagyon leegyszerűsíthetné a történetet, egyszerű történetek pedig nincsenek. Ha a taxisok ezt az egész balhét önkritika gyakorlása, és helyes logika alapján meghozott következtetések nélkül tudják le, akkor a helyzetük semmivel sem lesz jobb azután sem, ha a megállíthatatlan cégbirodalmat - valamilyen csoda folytán - megállítják. Ha nem veszik figyelembe tiltakozásuk általánosnak nevezhető visszhangját és annak okait, akkor autóikról szépen lassan lekapargathatják a matricákat, miközben Kalanick, nyakában a ribanc hosszú lábaival, halálba keféli az életet!

Igyatok az egészségemre Primator szűretlen búzát!

/Képek: IMDb, youtube, Jason Edmiston /

Sponsored

Ha tetszett az írás, oszd meg ismerőseiddel! Mi nagyon örülni fogunk, és hálásak leszünk érte, hiszen Neked írjuk a blogot! Véleményed hozzászólásban, Facebook-üzenetben, vagy az impresszumban megtalálható személyes elérhetőségeinken várjuk.

A Koncot megtalálhatod és követheted a Facebookon, a Twitteren és a Tumblrenis. Bemutatkozó oldalunk a konc.hu címen érhető el.