Tényleg, mi a csengőhangotok?

Ennek az írásnak november 30.-án, András napon kellene megjelennie a KONC- on, de addig már nem tudtam várni, kicsit tanulva a Népszabadság szerkesztőségének esetéből. Feleségem megkért, hogy az Új Udvarban nemrégen nyílt CBA- ból hozzak az ebédhez bruschettát- ne kérdezzétek meg, hogy mi az. Már az odaút is jól kezdődött. Arató András a Klubrádió elnök-vezérigazgatója előzékenyen átengedett a járdán, miközben beállt a rádió garázsába. A másik Andrással, nagyon régen látott jóbarátommal, percek múlva futottunk össze és a találkozás örömére beültünk egy kávéra a Zazzi cukrászdába. Andrásról tudni kell, hogy a 70-es években családostól disszidált, de Svájc - eltekintett, hogy népszavazást tartson - meglepő gyorsasággal, szinte azonnal menedékjogot biztosított részükre. Családi okokból, váratlanul néhány napot itthon kellett töltenie. Első dolgunk volt, hogy az új telefonszámainkat kicseréljük, a súlyos ellentétek ellenére - neki androidos Samsung mobilja, nekem egy öreg iPhonom van - rácsörögtünk egymásra. Miután mindketten nagy zenerajongók vagyunk, örömmel figyelt fel a hívását fogadó zenémre, mely Mark Knopfler: Cannibals című száma:

Az én hívásomra a mobilján egy másik nagy kedvenc, Cseh Tamás: Illegalitásban című dala szólalt meg, mivel ismerős volt a dal, barátom is jól emlékezett a korábbi cikkünkben írtakra:

és felidézte közös emlékünket, amikor évekkel ezelőtt Mari nejét, köszöntötték fel Balázs fiával Cseh Tamás: Új Dalok CD-jével. Azon a lemezen volt az új csengőhangja az Illegalitás, a 2. szám.

Talán érdemes ismét felidézni az események idevágó részleteit:

Advertisement

Advertisement

Amikor a megjelent ünneplők előtt az Illegalitásban-t lejátszotta, döbbent csend következett. A dal ugyanis, anélkül, hogy Bereményi Géza és Cseh Tamás valaha is találkozott volna velük, a szöveg teljesen véletlenül, szinte szóról-szóra a barátomék életéről szól. A megajándékozott és a jelenlévő számára az lehetett az első gondolat, hogy rendelésre készült. Mielőtt meghallgatnátok, azóta sikerült megtalálni a megzenésített “önéletrajz” szövegét:

Illegalitásban

Ott én elszúrtam pont ‘88-ban
Elvettem feleségül Marit
Pont ‘88-ban, március hóban
Midőn a politika szakít

S a komcsik pártja megy új irányba
S velük a Mari apja, aki
A régi gárda kemény titánja
És pont az ő lánya volt Mari

Március hóba’ ütött az óra
Elvettem épphogy ezt a Marit
S még aznap este majd hanyattesve
Hallom az após pártja szakít

Mondok apósnak:
te aztán jó vagy
Marha nagy politikus, öreg
Az ember nősül,
hozzádmegy vőül
S bánja rögtön meg

Ha előbb mondod,
hogy ti lekoptok
Hiába Marin a nagy didi
Popó hiába, ha komcsi lánya
Frász, aki elveszi

Sírt ott az árva,
hogy így-úgy a lánya
De én csak rosseb aki megesz
Majd medvebőrre ketten ledőlve
Megittunk whiskyt három rekeszt

S ottan ledőlve, kissé enyhülve
Rászólok: tudod, hogy mit, öreg
Mit előbb mondtam,
azt csak kínomban
Mondtam a Marit illetőleg

A whiskyd is jó, a lányod is jó
S azért, mert a pártod most szakít
S hogy én elszúrtam pont ‘88-ban
Nem balhézok itt

Mennek az évek, jönnek az évek
Azért a komcsik pártja kemény
Vonuljunk máma illegalitásba
Hátha van remény

Ugrott apósom, nagy régi sólyom
Mindene az illegalitás
Revolvert rántott és így kiáltott
De jó kis elvtársam vagy, Balázs

Bár én elszúrtam ott ‘88-ban
Egy komcsi házba mentem vejül
Azért az hőstett, hogy az időknek
Néha az ember szembeszegül

Az após pisztolyával megyünk
illegalitásba
Megtanít, mi a vörös segély
Éj-nap összebújva,
röplapokat nyomva
||: Az ember a jég hátán is megél :||

Advertisement

És itt van az “életrajz” és csengőhang Cseh Tamás előadásában:

Bónuszként pedig a Csík zenekar feldolgozásában is: