Karácsony másnapi igaz történet

A történet a szegedi vasúti töltés melletti Zalka Máté laktanyában kezdődött, ahol druszámmal Bácsalmási Andrással két kemény évet nyomtunk le az állásépítő században. Mindenki irigyelte őt, egyrészt jó megjelenésű volt, ráadásul alsó ágyas, emellett remekül festett ,zongorázott és írt fantasztikus novellákat angolul is, de leginkább azért, mert Mari a csinos pesti menyasszonya gyakran meglátogatta őt. Mari születésnapja sajátosan éppen karácsony másnapjára esik, melynek később jelentősége lesz. Esküvőjük után Budapesten egy Dob utcai lepusztult második emeleti udvari lakásban laktak, pedig Mari édesapja,aki rangos és a kommunizmusban hívő - de azóta becsületére legyen mondva megtért-pártfunkcionárius volt, segíthetett volna a lakásügyükben.

András nem bírta elviselni a beázásokat,a repedező falakat, az életveszélyes függőfolyósokat, a külső közös WC-t és írt egy tértivevényes ajánlott levelet a Pentagonnak, hogy legyenek kedvesek lebombázni a Dob utcai házukat. A Dob utcai házuk az utcában szinte egyedül úszta meg a II. világháború bombázásait és emiatt a kerületi tanács nem volt hajlandó, a többi károsodott ház elé sorolni az épület renoválását. A kérelmet úgy írta alá, mint Bácsalmási András, a Lakóbizottsági Elnöke. A levélre szinte postafordultával érkezett a válasz, amely így kezdődött: Dear Mr. Lakóbizottság. A levélben pedig szerepelt a megrendelt bombázás komplett költségvetésének felsorolása, a személyzet,az üzemanyag,a fegyverzet, a légi támogatás minden részletére kitérve . A válaszlevél tartalmazott egy záradékot, hogy az árajánlat elfogadása estén,a visszaigazolásában Andrásnak csatolnia kell a Varsói Szerződés tagállamai és a Magyar Kormány hivatalos és közös hozzájárulását is.

Bizonyára a Pentagon lényegében elutasító válasza, de annál inkább az itthoni reménytelen kilátások miatt Andrásék 1971-ben,a két éves Balázs fiúkkal a hátukon a Jugoszláv határon át kalandos körülmények között disszidáltak Olaszországba . Milánóból pedig még aznap este az első vonat és az isteni gondviselés Svájcba,Ticino kanton székhelyére, a varázslatos Bellinzonába segítette őket. A Bellinzona-i helyi hatóság,a menekültekre kötelezően előírt ellenőrzések után, nagy szeretettel befogadta őket.

Advertisement

1994-ben Mari ötvenedik születésnapjára meghívást kaptunk Bellinzonába, ahol Andrásék a korábbi szokásuknak megfelelően, a jubileumi születésnapi köszöntőt előre hozták karácsony estére..A szívhez szóló és találó ajándékok átadása végén, került sor, a férj azaz András barátom, mindannyiunk várakozását övező ajándékának átadására.

András egy elegánsan becsomagolt CD-t adott Marinak,hozzáfűzve,hogy ez alkalomra felkérte kedvencüket Cseh Tamást, a közös életük összefoglalására, lehetőleg egy dal keretében. Mindannyiunkat meglepte, a nem az alkalomhoz illőnek tűnő, akár szerénynek is vélhető ajándék, de csak addig, ameddig András nem tette fel a CD második dalát az “Illegalitásban”-t.

Advertisement

Nézzétek és hallgassátok sok szeretettel Andrásék történetét és egyúttal köszönjük meg Cseh Tamásnak is! Vajon honnan ismerhette őket?

P.s.:talán mondanom sem kell, hogy a szinte az összes Cseh Tamás dalt kívüről fújó András barátom, még sohasem találkozott, levelezett, vagy beszélt Cseh Tamással.