Üdvözlettel köszöntöm mind az ötven-száz olvasónkat! Ha tele a hócipőd az amerikai elnökválasztás cirkuszával, most rossz helyen jársz. Ez itt az atomkód, a konc hivatalos, az amerikai biztonsági szervek által jóváhagyott (egy hete visszavont, de tegnap újfent engedélyezett) magazinja.

A bal sarokban Hillary Rodham Clinton, ex : first lady, megcsalt feleség, külügyminiszter, és jól fizetett beszédadó, a demokrata párt belső (szlengben incumbent) jelöltje, aki Mészáros Lőrincet megszégyenítő hátszéllel gyűrte le pártjának külső, meglepően sikeres jelöltjét Bernie Sanderset, ami egy szocialistától ott minimum lélegzetelállító teljesítmény.

A jobb sarokban Donald J. Trump ex: sportfranchise, szállodalánc, szépségverseny alapító, nemisbiztos milliárdos, aki a republikánus párt belső jelöltjeit egyenként felfalva jutott el tavaly nyári vicckategóriából annak a gombnak a közvetlen közelébe, amitől ma amerikai értelmiségiek a legszebb magyar hagyományokat idézően kezdtek a bőröndök pakolásába és mellesleg a rovat címéhez is van némi köze.

Advertisement

A jobboldali jelölt, a vagyon és az amerikai csillogás a szórakoztatóiparban is kedvelt szimbóluma, aki a globalizáció vesztesei, a rozsdaövezetekben kínlódó kisemberekért harcol a politikai elittel szemben (#draintheswamp), vele szemben a baloldali jelölt, akinek legfőbb támogatói a legnagyobb bankok, de ellentmondásos közel-keleti uralkodóktól vagy éppen orosz uránbánya-vállalatoktól sem szégyell elfogadni pár millió dollárt, szigorúan alapítványi célokra természetesen. És ezt még tovább lehet fokozni, hiszen a két jelöltet több évtizedes barátság fűzte össze a kampányig, Trump nem egyszer adományozott annak a Clinton alapítványnak, amit ma a korrupció viperafészkének lát. Az sem lenne különösebb meglepetés, ha a választások napján kiderülne, hogy Bill (among others) megdöntötte Melania Trumpot.

A két jelöltről alkotott kép az amerikai sajtóban tovább bonyolódik. A Washington post-ól a salon.com-ig terjedő baloldalinak mondható sajtót olvasva Trump nagyjából az apokalipszis egyik lovasának, Hitlernek és egy autókereskedő paródiájának a szerelemgyereke, aki az amerikai demokrácia végét fogja elhozni a magánrepülőjén. Clinton képe ugyanitt már erősen függ az adott sajtótermék vonzalmától Sanders felé. A mainstream sajtó véleménye alapján Clinton a legfelkészültebb, legprofibb, legjobb jelölt minimum George Washington óta, míg a Sanders pártiak undorral kevert szkepticizmust kortyolgatnak a fogaik közül kiszűrődő vote Clinton mellé. És hát micsoda sajtó ez! Az adatbányászok Che Guevarája, Julian Assange (az oroszok igen valószínű támogatásával) az elmúlt hónapokban az összeesküvés-elmélet rajongók millióinak álmát váltotta valóra. A tiszteletre méltó független sajtó munkatársai szép számban bukkantak föl a demokrata párt levelezőlistáján, kedélyesen trécselve debil Merkelről (a migrációs válság kapcsán), vagy éppen az elnöki vita kérdéseit előzetesen megsúgva Clinton egyik bizalmasának. A sajtó hitelessége sosem volt még ilyen alacsony szinten, az amerikai fiatalok alig 10%-a tartja megbízható forrásnak.

Ennél már csak a republikánus tábor véleménye érdekesebb. Egy rendes választáson Clinton kényelmesen lehetne a költekező, állammániás a családi értékeket genderfasizmussal sárba gázoló kommunista, de ez itt, mint látjuk nem rendes választás. Mivel Trump a republikánus elit akaratával szemben mészárolta le, többek között a Bush család aktuális tagját, és az elitellenes, populista szövegeket már az első pillanattól kezdve teljes hangerőn bömböltette, a párt elitje sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja. Talán azt bánták volna legkevésbé, ha Trump korán és megalázó vereséget szenved, talán úgy túlléphettek volna az egyszeri jelenségen, de ez a hajó már elúszott. A jobboldali sajtó némi súlypont eltolódással jól tükrözi mindezt, az elit réteg lapjaiban nem csak Trump, de még Trump szavazói is a mocsok, és és az értéktelen szemét kategóriája lettek, míg a Foxnews a jobboldal legfőbb médiája azért a kezdeti ellenkezés után, beállt a hivatalos jelölt mögé, ha nem is teljes szívvel. Viszont Trumpnak nem is feltétlenül volt szüksége a republikánus média támogatására. A kommunikációs taktikája folyamatosan biztosította az országos sajtó visszhangot, a közösségi médiát valósággal letarolta és közben beállt mögé az új ellenkultúra, a 21- század félreértett punkjai, az alt-right mozgalom és annak médiája.

Sponsored

Trump leghangosabb és leglelkesebb támogatója az Alt-right mozgalom. Az Alt-right zavaros, első ránézésre érthetetlen, társaság, akik a hagyományos republikánus/demokrata ideológiai vitákban szinte megfoghatatlanok. Provokációból posztolnak Hitler képeket és gátlástalanul, az elfogadott közéleti vita kereteit gond nélkül felrúgva küldik el a francba az ellenfelet. A demokraták az új szélsőjobboldalnak bélyegzik őket, pedig ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. Az Alt-right ugyanis lázadás. Ők a 21 század hippijei és punkjai, akik a középső ujjukat mutatják (és dugják fel) az uralkodó, egyre merevebb és szigorúbb politikai korrektségnek. Macsó, arrogáns, tiszteletlen, de mindig valamivel szemben az. Az ellenfél az, aki támad, vagy az aki szimplán idegesíti őket. Ha a politikai korrektség a muzulmánokat védi, az Alt-right a muzulmánok kitiltását gond nélkül indokolja a melegek védelmével. A macsó férfikultúrát pedig egy ránézésre a budapest parádé kamionjáról leugrott tehetséges “veszélyes buzi” (öndefinícó) Milo Yiannopoulos védi meg a feminista fórumokon. Az Alt-right alapjaiban természetesen jobboldali, ez a lázadás céljából következik, és ahogy minden felzászlózott hangos vonatra, erre is felszálltak a bolondok és a valódi szélsőségesek, akik a metszően gúnyos szabadszájú tagadás káoszában végre szabadon üvölthetik a saját agybajukat, de az Alt-right nem róluk szól. Az Alt-right kilóg a hagyományos ideológiai keretekből, ahogy Trump is. Az egymásra találásuk és ma már lángoló (bár gyanúm szerint inkább egyoldalú) szerelmük elkerülhetetlen volt.

Szeressétek, gyűlöljétek őket, vagy undorodjatok tőlük! Kettejük közül két nap múlva valamelyik a világ leghatalmasabb embere lesz, ez bizonyos.

A folytatásban a választás tétjéről, elektori rendszerről, esélyekről.