Once Upon a Time in Szeged.

Az 1960-as években a sorkatonai szolgálatot szinte lehetetlen volt megúszni. A sorok írója, tekintettel a Vegyipari technikumi érettségijére, a szakterületének megfelelően az állásépítő ezredbe vonult be, ahol alsóágyasként két éven át verte a hídakat, nagy tempóban emelkedve a ranglétrán, egészen az irigylésre méltó őrvezetői rangig. Állomáshelye a Magyar Néphadsereg 9145 jelű, szegedi ezredének 6. százada volt. Abban az időkben is bőven akadt háttérhatalom, kijelölt soros külső ellenség, ezek közül kiemelkedett a teljes NATO hadtest. Magyarországot, a Varsói Szerződés keretében elsősorban az esetleges olaszországi támadások kivédésére jelölték ki. Amikor kitört a Berlin-i válság, a legénységi állomány teljes riadófelszerelésben töltötte a nappaljait és éjszakáit. A hálótermek így üresek maradtak, a legénység a folyosókon, vagy a kultúrteremben várta a támadási parancsot, a legjobb alvóhely a talán a rex asztal volt.

Ebben a háborús hangulatban jelent meg két fegyveres katonai rendőr és tartóztatta le a vaskályha melegében szundító poszt írót és vitte teljes felszerelésben kihallgatásra a Szegedi központi laktanyába, ahol azonnal egy hattagú vallató bizottság elé vezették. A szigorú arcú, főleg politikai tisztekből álló vizsgálók ezredes fokozatú elnöke, minden udvariassági gesztus nélkül feltette a vésztjósló kérdést:

- Őrvezető elvtárs, maga mióta levelez az ellenséges NATO tagálammal, Olaszországgal?

Advertisement

A hátborzongató, hadbírósági fenyegettetés ellenére, bár a kérdés váratlanul érkezett, nem volt nehéz a tagadó válasz, hiszen ki mert volna ilyet tenni, abban az időben. Nem beszélve, arról hogy előtte Olaszországban, de még a Balatonnál sem jártam, angolul pedig csak Paul Anka: You are my destiny refrénjét ismertem.

- Nemet mond, katona, tagadja?

- Tessék, itt az Olaszországból a maga nevére és az ezredünk címére érkezett levél!

Sponsored

- Erre adjon elfogadható magyarázatot!

És az ezredes et. átnyújtotta, a selyemcukor tapintású boritékban érkezett, szédítő illatú levelet, melyet gondos kezek már feltéptek. Íme:

Mondani sem kell, hogy amikor a levelet megpillantottam, a meglepetés együtt érkezett a megnyugtató fellélegzéssel. A levelet, igaz minden előzetes kérésem nélkül, az imádott Claudia Cardinale küldte részemre, talán titkolt szerelmem üdvözlése gyanánt, ugyanis olaszul csak a “saluti” szót értettem meg. Azóta - nagy csalódásomra - természetesen kiderült, hogy mindössze udvarias visszaigazolása volt, a Film Szinház Muzsikában megjelent érdeklődésünkre.

A Tisztelt Rögtönítélő Hadbíróság szerencsémre - az addigra számomra beugrott előzmények magyarázatát - elfogadta és nálam hagyta a levelet, melyet este a társaim, gyűröttre fogdostak. Mindennek az oka, az abban az időben népszerű Film Színház Muzsika volt. Hetekkel az események előtt a társaimmal - a Wikipédia hiányában - fogadtunk, hogy hány éves lehet egy egész állásépítő század szerelme, Claudia Cardinale és hol született. Claudiától filmet akkor még nem láttunk, de már csodás képek jelentek meg róla a lapban. A korrekt és azóta is hiányzó hetilap, a következő szám levelezési rovatban megválaszolta a nekik feltett kérdésünket, és nevemre szólóan közölte, hogy Claudia Tuniszban született, 1938-ban. Ezt olvashatta Claudia menedzsmentje és küldte a sosem elhalványuló levelet.

Advertisement

És mennyire előrelátóak voltunk! Évekkel később, 1968-ban, Claudia felejthetetlent alakított:

Amikor pedig évekkel később, már a feleségem társaságában, anyámnak a történetet felidéztem, megjegyezte:

- Ez vagy Te fiam. Az életben mindent kihagytál, igazán válaszolhattál volna neki.