Sacha Baron Cohen Golden Globe és BAFTA-díjas brit színészt manapság már tényleg csak azoknak szükséges bemutatni, akik az elmúlt 15 évet egy föld alá ásott kerékpárbelsőben töltötték.

A provokatív, kiszámíthatatlan humorú, a nyugati társadalmakban meglévő ellentmondásokat előszeretettel kihangsúlyozó színész-forgatókönyvíró, mostanra a brit filmgyártás egyik legprogresszívebb alakjává nőtte ki magát. A politikai korrektségre fittyet hányva, próbálta már rejtett kamerák előtt anális aktusra rávenni a később elnökjelöltségig meg sem álló Ron Pault, egy feketékkel megtöltött tévéstúdióban O.J.-ra keresztelni egy Afrikából becsempészett csecsemőt, vagy Boratként, kazah anya tejéből készült sajttal etetni Bob Barr szenátort. Sacha Baron Cohen humorának (a Diktátor c. film kivételével) mindig is elengedhetetlen eleme volt a reality.

Bármily hihetetlen, Sacha élete is úgy indult, mint minden hasonló, felső-középosztálybéli brit suhancé. Módos zsidó családba született. Édesapja felmenői walesi, édesanyja családja pedig részben izraeli, részben iráni gyökerekkel rendelkezik. Hallgatott történelmet a Cambridge-i Egyetemen, kutatta az afroamerikai és zsidó kultúra hatását a hatvanas évek polgárjogi mozgalmaira, aztán furcsa pálfordulás következett be, és addigi terveivel részben, illetve teljesen felhagyva, a televíziózás kezdte el érdekelni. Több, kisebb, bár sikeres fellépés után, 1999-ben alkotta meg Ali G névre hallgató karakterét, amelyre azonnal le is csapott a BBC. Tévés és filmes produkcióiban kezdetektől fogva részt vesz bátyja, Erran is, aki elsősorban a zenei betétek komponistájaként dolgozik.

Ő itt Erran... Illetve, valamelyikük itt... Erran.

Segítem a beazonosítást: ő itt Erran, tutira!

3 évvel idősebb, mint Sacha. Megmondanád?

Persze egy család szellemi potenciáljáról egy művésznek állt testvérpár vélt, vagy valós tehetsége még nem sokat árul el. Kicsit jobban megbirizgálva a családfát azonban egy újabb érdekes, a szakmájában nagyon is jól csengő névre bukkanunk; Sacha és Erran egyik unokatestvére ugyanis nem más, mint a modern autizmus-kutatás egyik meghatározó alakja, a Cambridge-i Egyetem Autizmus Kutatóközpontjának vezetője, Simon Baron-Cohen.

Másfél évtizeddel született előbb az uncsitesóknál, és valóban ki lehet jelenteni, hogy a tag egész élete csak egy dologról szól: az autizmusról, és az azt körüllengő, még nyitott kérdések megválaszolásáról. Az elmélet amit kalapál, már 1944-ben leíródott, Hans Asperger, osztrák gyermekpszichiáter által. Asperger nem állított mást, mint hogy

Advertisement

az autisztikus személyiség a férfiintelligencia egy szélsőséges megnyilvánulása. Még normális sávon belül is láthatunk egy jellegzetes nemi különbséget az intelligenciában... Az autisztikus személyben pedig ez a férfimintázat a végletekig eltúlzott.

No de mi a fészkes fenét jelent ez? Bekapcsolom a paraszt-enigmát, és megpróbálom dekódolni.

Nagyon-nagyon, nagyon-nagyon-nagyon, nagyon-nagyon-nagyon-nagyon leegyszerűsítve kétféle agytípus létezik, kevésbé leegyszerűsítve három.

Advertisement

A két nem között markáns viselkedésbéli különbségek figyelhetőek meg. A nők lényegesen empatikusabbak, gyakorlatilag fejlett empátiájuk határozza meg hétköznapjaikat, baráti kapcsolataikat, családtagjaikhoz fűződő viszonyaikat, de idegen közegben, egymást nem ismerő nők is jóval empatikusabbak, mint ugyanezen felállásban a férfiak. A nők kommunikációt is sokkal jobban érzik, kapcsolatteremtő képességük kiváló. Sokkal inkább érdeklődnek beszélgetőpartnerük, barátjuk, vagy az előadást tartó professzor mondandója iránt, mint mi, pasik. Ez már nagyon pici kortól megfigyelhető. Az empatikus személyiség, ami sokkal inkább a nőkre, mint a férfiakra jellemző, érzi, olvassa a másik személy érzelmi impulzusait, finom gesztusait, míg erre egy “normális” férfi - legalább is ilyen finomságban illetve mélységben - teljesen alkalmatlan. Tehát a nőkben az empátia a domináns.

A férfiak ezzel szemben rendszerező aggyal rendelkeznek, ami nagyjából annyit tesz, hogy gyakorlatiasan szemlélik a világot, rendszereket állítanak fel a kis fejecskéjükben, a kisautóik színe, a kedvenc előadójuk albumainak megjelenési éve, vagy a különböző belső égésű motorok működési elve mentén (v. kardántengely), és ennek megfelelően is gondolkodnak. Ez a férfiak esetében is ugyanúgy, már a legkisebb kortól megfigyelhető. Ugyanakkor a férfiak empatikus képessége jóval gyengébb mint a nőké. Ez persze átlagok mentén jelenthető ki ilyen nagy bizonyossággal, kakukktojások mindig is voltak, és lesznek. Több empatikus nő van, mint rendszerező, és több rendszerező férfi van, mint empatikus. A harmadik csoport a kiegyensúlyozottak, ők mindkét tulajdonságot magabiztosan hozzák. Vigasztalódjunk azzal, hogy belőlük nincs olyan sok.

Tehát van az “E” (empatikus) típusú agy, ami elsősorban a nőkre jellemző, és van az “R” (rendszerező), ami a férfiakra. Ezt tovább finomíthatjuk, ha “E” típusú intelligenciáról, és “R” típusú intelligenciáról beszélünk.

Az “R” típusú intelligenciával rendelkező emberek kiváló rendszerezők, jobbak a természettudományokban, vagy ha abban nem is, de egy szűkebb területen, amiben az “R” agy domináns adottságaira nagyobb szükség van, jobbak, mint az “E” aggyal rendelkezők.

Ez eddig vili?

Nos Asperger és Cohen szerint is, az autizmus egy nagyon szélsőségesen működő, “R” típusú agy, működés közben. Tehát a rendszerező-képesség tulajdonképpen a maximumon pörög, míg az empatikus képesség - minden csatolmányával, mint amilyen például a kommunikációs készség - gyakorlatilag a minimumon van.

Advertisement

Azt persze ferdítés lenne állítani, hogy ezt az elméletet, ebben a formában, tudományos berkekben ne vitatnák, az viszont biztosan kijelenthető, hogy egyáltalán nem tett rosszat ez az elmélet a szakmai diskurzusnak. Az sem gyenge, hogy ugyancsak Cohen kutatóközpontja az utóbbi időben elkezdte pedzegetni a szinesztézia és az autizmus kapcsolatát is.

Nem olyan rossz család ez.

Némiképp aktualitást is ad a posztnak, hogy közeleg Sacha új filmjének bemutatója. A The Brothers Grimsby egy istennagykirály titkos ügynökről (Mark Strong), és annak semmirekellő, futballhuligán testvéréről (Cohen) szól.

Méltó a mesterhez!

Ezt a posztot elsősorban Simon miatt írtam meg, bár nálunk az egész család odavan Boratért, Brünóért, és a többi, elképesztően beteg karakterért. Azt hiszem, ebben a Cohen famíliában mindenki a helyén van, és ennek a nyomasztó világnak is vannak néha jó pillanatai. Jó látni, hogy bizonyos, nagyon fontos ügyek mentén, ilyen briliáns koponyák tapossák a szűz ösvényt.

/Forrás: Simon Baron Cohen: Elemi Különbség /