Tériszonyban szenvedőknek nem ajánlatos! Eredeti videóval!

Michael Edwards nevét még a legnagyobb sportrajongók sem ismerik, azt viszont, hogy Eddie a sas, nincs a télisportoknak olyan szerelmese, aki nem hallotta még. Eddie egy nagyon kedves, talán egy kicsit lökött szemüveges kissrácként, alig felgyógyulva láb problémájából, otthonában minden létező atlétikai versenyszámot kipróbált, a söprűnyeles rúdugrási kisérlete volt talán a legmulatságosabb. Vödrökkel próbált súlyt emelni, azokkal pedig hanyatt esett. Az apja által kőművesnek szánt Eddie kedvét, a rendszeres sikertelen kisérletei és sportbéli kudarcai nem vették el, és amikor először megpillantott egy olimpiai síversenyt, eldöntötte, hogy sielésben elindul az olimpián, hazája- Anglia - színeiben.

Az Eddie Edwards életéről szóló, és nagysikerrel futó, Eddie a sas c. filmet nemrégen mutatták be itthon is. A fim készítői valósághűen mutatják be, mennyi munkával és mekkora elszántsággal küzdött - a lúzersége ellenére - Eddie az álmaiért. Eddie lehet az amatőr sportoló igazi mintaképe, aki talán a legjobban felelt meg a coubertini eszményekek. A kitartás, a szorgalom, a mindent elsöprő akarat szobra ő. Mégis, esetlensége volt az, ami a legtöbbekben szimpátiát keltett iránta.

A képen a rendező Dexter Fletcher, Eddie edzőjét alakító Hugh Jackman, a valódi Eddie Edwards és az életét megelevenítő színész Taron Egerton.

Eddie Edwards alpesi sízőként kezdte, de az 1984-es szarajevói téli olimpiáról épphogy csak lemaradt, de nem adta fel. Fejébe vette, hogy az 1988-as játékokra Calgaryban bekerül a csapatba. Lake Placidbe utazott, az Egyesült Államokba, ahol jobb edzéslehetőségek és magasabb színvonalú versenyek segítették a felkészülését. Anyagi támogatás hiányában azonban hamar kifogytak a forrásai. Úgy döntött, átvált a síugrásra, melynek kisebbek voltak a költségei, és sokkal könnyebb volt a kvalifikáció, mivel angol vetélytárs híján, senkivel sem kellett megküzdenie a kijutásért. A képen a valódi Eddie.

Aki pedig már látott sísáncot nyilván elgondolkozott azon, hogyan lehet onnan leugrani? Hátha még feljutnánk a sánc tetejére és lenéznénk onnan, vagy ugrás közben!

Eddie Lake Placidben kezdte meg az ugró edzéseket, de a felszerelést is úgy kérte kölcsön. A sícipőt például az egyik edzőjétől kapta, de hat pár zoknit kellett felvennie, hogy ne essen le a lábáról. De nem ez volt a legnagyobb problémája. 82 kg-os súlya 9 kilóval volt nehezebb az optimálisnál. Mindezek tetejébe még rövidlátó is volt, mely miatt állandóan viselnie kellett a szemüvegét, ami gyakran úgy bepárásodott ugrás közben, hogy semmit sem látott. Sokan azt is terjesztették vele kapcsolatban, hogy félt a magasságtól. Ezt azonban Eddie egy 2007-es interjúban helyre tette:

„Naponta hatszor ugrottam, amit egy tériszonyos aligha vállalna. Hogy féltem-e az ugrástól? Persze. Mindig volt rá esély, hogy a következő ugrásom lesz az utolsó. Mégpedig elég nagy esély.”

A kőműves képesítésű Eddie éppen Finnországban gyakorolta eredeti szakmáját (ahol egy elmegyógyintézetben lakott, mert nem volt pénze rendes szállásra), amikor értesítették, hogy elfogadták jelentkezését a téli olimpiára. Egyetlen brit síugróként utazhatott Calgaryba.

Az olimpián mind a 70, mind pedig a 90 méteres sáncon utolsó lett. A közönség mégis imádta. Minél gyengébben teljesített, annál népszerűbb lett. Celeb lett belőle, aki sorra kapta a médiameghívásokat.

Példátlan felvétel! Az igazi Eddie Edwards ugrása!

Eddie Edwards, Calgary 1988

Sporttársai sokkal kevésbé voltak tőle elragadtatva, mondván, viccet csinál a sportból, szégyent hoz a síugrásra. A Nemzetközi Síszövetség 1990-ben ezért szigorította az olimpián való részvétel szabályait. Ennek értelmében a sportolónak az olimpiát megelőzően nemzetközi versenyeken a mezőny legfelső 30%-ába, illetve az első 50-be tartozó helyezést kell elérniük (amelyik szám a mezőny nagyságától függően kisebb).

A szabályt a mai napig csak „Eddie a Sas” szabálynak nevezik.

Íme az Eddie a sas film előzetese:

Forrás: