Kötelező gyakorlatok.

Mi mindent gyűjtünk éltünk során, a bélyegektől, a gyufacímkéken, a karórákon, a festményeken át, akár a drága autókig. De mindezeket tudatosan tesszük, előre felkészülve válogatjuk ki a kedvenceinket. A kézfogás az valami más műfaj, nem gyűjtjük, mégis összejön. Együtt jár az emberek mindenapos érintkezésével és pénzbe sem kerül, valamint végigkíséri az egész életünket.

Előszőr a szüleink, majd a suliban, aztán a munkahelyen, majd a családban, a barátokkal, és később is rengeteg idegennel fogunk/fognak velünk kezet. Ha leltárt készítünk, fogtunk már kezet csodás hölgyekkel, ismert írókkal, zenészekkel, képzőművészekkel, sportolókkal, ezek közül néhányra büszkén emlékezhetünk. De ne feletkezzünk meg a pénzespostásról, a körzeti orvosról, az ablakcserét végző dolgos emberek kézszorításáiról sem.

Ami a sportot illeti - ez lesz az átkötés a címben írtakhoz - a 80-ás években, Párizsban, a Lafayette áruházban, a 11 éves fiam felismerte az ott vásárló César Menottit, az 1978-ban foci VB-t nyert argentin futball válogatott legendás edzőjét. Bemutatkoztunk és gratuláltunk neki, majd néhány szót váltottunk. Itthon pedig büszkén meséltük el, hogy kivel szorítottunk kezet. Ő valóban El Flaco (“the slim one”,”langaléta”) volt.

Advertisement

Advertisement

De a futballhoz fűződő kézfogások közül, nem ez volt a legemlékezetesebb. 1960-as években elértem a labdarúgó pályafutásom csúcsát. A Vasas Telefon SE-ben, a Budapest I. osztályban-ban, fociztam, mint középcsatár. Ebben az osztályban szerepelt a Kőbányai Dózsa is, amely a kőbányai fegyház és a BM csapata volt. Remekül “előkészített”, bőrlenyúzó salakos pályájuk volt. A mérkőzés előtt a játékosok egymással, majd az intézőkkel is kezet fogtak. Csak a találkozó után tudtuk meg, hogy a Kőbányai Dózsa intézője Bogár János volt, az állami hóhér.

Visszagondolva, a kispadon mellette ült, az akkor még eladósorban lévő leánya, lehet,hogy remek parti lehetett volna?

Advertisement

Bogár János fizetett hóhér volt, az akasztások állami megrendelésekre történtek, valahol Budapesten. Radványi Géza Valahol Európában című filmjében, az akkor még kissrác Harkányi Endre, még amatőrként biztatta társait, hogy ”Gyerekek, Gyerekek! Könyörgöm akasszuk fel!”. Ez lehetett Bogár János kedvenc filmje.