Le Mont-Saint-Michel az óceán piramisa.

A 90-es években egy magyar delegációt kísértem Párizsba és onnan 1 napra Dijonba - nyomtatott áramköri technológiák tanulmányozására - itthon a munkahelyem, az OMI (Oxy Metal Industries) angol céget képviselte. Dijonban az OMI angliai igazgatója váratlanul felhívott, hogy a Chemolimpex igazgatónőjét el kell kisérnem 2 napra és hova, valamint kocsit is küldenek értünk. A portán hagytak egy hitelkártyát, hogy vegyek pizsamát, fogkefét, és ami csak kell, mert a cuccom természetesen a párizsi szállodában maradt. A recepciós hölgy el is magyarázta, mit kell tennem vele / mármint a kártyával/. Google Map hiányban fogalmam sem volt, hogy mit takar a szép elnevezésű hely, úgy érzem érdemes megtekinteni.

A sziget látványosságait itt láthatjátok:

Korábban, apály idején leginkább csak gyalogszerrel lehetett felkeresni a szigetet, de ma már dagálykor is a nemrégen épült autópálya segíti a turistákat.

A sziget hangulatos utcái, sétányai és a sziget műemlékei felejthetetlen emléket nyújtanak a látogatóknak.

És ezt a hangulatot, csak még fokozzák a szállodák és az éttermek, valamint az ott kínált ételköltemények:

Ezek közül említsük meg a Le Mont-Saint-Michel éttermeinek specialitását a St. Jacques kagylót:

Mi is a receptje?

Búcsúzzunk egy videófelvétellel, repüljünk a sziget felett, majd köszönjünk el egy képpel is, amikor ránk mosolyog a helyi hold: