Ugyan Szuri átemelte Inkei Bence posztját a Cink megszűnéséről, de én szeretnék méltó módon megemlékezni szülőanyánk a Cink haláláról. Egyrészt ha ők nem lettek volna, akkor mi sem vagyunk most itt. De írhattam volna azt is, ha ők nem szűnnek meg, akkor mi nem vagyunk most itt. De mit is adott nekem a Cink?

Akkor amikor elindult, egy olyan orgánumot kerestem, ami kiemelkedik a Index-Origo-Hvg szentháromságból, és nagy örömömre szolgált, hogy a Cinkben pont azt kaptam, amit kerestem. A hírek a hír közlése mellet kaptak egy érzelmi többletet, sőt arccá váltak a szerző által. Bevallom odáig nem nagyon foglalkoztam, hogy egy cikket ki ír. De amikor a Cink elindult azonnal kerestem, hogy ki írta az adott cikket, megjegyeztem a nevüket, és az újságírók valahogy közelebb kerültek az életembe. Lehet a cikkeiken derülni, vagy szomorkodni. Sőt akár meg is vitatni velük a gondolatainkat és érdekes emberek kerültek elő. És úgy érzem kétirányúvá vált a kapcsolat. Szerintem ez a titka a Cinknek, ami sehol másol nincs a magyar sajtóban, maximum a blogoszférában. A szerző nem akar egy piedesztára emelt megmondóember képében tetszelegni, nem egy arctalan valaki a háttérben, hanem jelen van a cikkei “alatt”, lehet vele vitatkozni, együtt nevetni és együtt szomorkodni vele. Első az egyenlők között.

Nagy öröm volt, amikor Laci hirtelen felbuzdulásában meghívta a Cink olvasóit, és a nickekhez arcok kötődtek. Emlékszem mekkora örömmel rohant körbe Z. Dávid, amikor megérkezett Klinkerhoffen. Akinek ez olyan érzés lehetett, mint amikor megérkezik a díszvendég a bálba. (sajnos az emlékeim többi részét kakasági pálinkája elvitte magával :) )

Advertisement

Ez után még szívesebben olvastam a Cinket, napi programmá vált. De talán még ennél is többé, amikor elkezdődtek a tavalyi tüntetések, és a kommentelőtársakkal (Gasparus Magnus szavával élve cinkiták) együtt vonultunk a meggyőződésünk mellett. Majd ezt az együttlétet egy találkozóban folytattuk. Az életemnek ezt az apró részét zúzta szét Laci bejegyzése, hogy megszűnik a lap, és bár reménykedtem benne egy darabig, hogy lesz folytatás, számomra a búcsúbulin derült ki, hogy ennek nagyon kicsi az esélye.

Szóval Isten nyugosztalja a Cinket!