Mi sem bizonyíthatná jobban világunk pusztulásának időszerűségét, mint a ma hajnalban bejelentett, (állítólagos) kísérleti hidrogénbomba-robbantás Észak-Koreában. Ha ez a pocokarcú fiú rosszalkodni kezd, a világ önnön érdekei mentén mindig tettre kész szuperhatalmai egyből Kínára sandítanak: a lassú konszolidáció útját járó kommunista nagyhatalom majd elcsitítja ezt a csörgősipkás, a problémás tábornokait ágyúval átlövető futóbolondot. Kína Ideológiai rokonságukra, a nemzetközi imperializmus ellen vívott közös harcukra hivatkozva próbálja meg egyszerre tiszteletteljes, és ledorgáló hangnemben ellapogatni az éppen aktuális Kim-dührohamokat, és az általa keltett hullámokat.

Persze, ez az imperializmus ellenes, összeölelkezős matiné a régi harcostárs szájából- tekintettel Kína egyre nyugatosabb struktúrájú gazdaságára, és nyugatos igényeket támasztó polgáraira - elég megkopottan hangzik.

Advertisement

Szóval estig még sok minden kiderülhet (az ENSZ Biztonsági Tanácsa addigra összeül) akár még az is, hogy ez az egész csak blöff volt, és a kommunista rémállam igazából nem is képes hidrogénbomba összeeszkábálására. Folyamatosan mást sem hallani és olvasni az első észak-koreai atombomba felrobbantása óta, hogy oké-oké, csakugyan megcsinálták, de nyilvánvalóan szar, primitív módon, sufnikörülmények között, aggódni pedig nem kell, mert nyilvánvalóan képtelenek lennének azt eljuttatni hozzánk, vagy mondjuk az USA nyugati parti államaiba.

Természetesen nem vagyok szakember, és általános iskolai fizikatudásom is rég memóriám iszapos aljára költözött (majd a nyuggerotthonban két ágytálba ürítés közt elrikácsolom, ami épp eszembe jut belőle). De az egész nyilvánvalónak látszik (utánaolvasva a hidrogénbomba rém körülményes gyártási folyamatának), hogy ezt a fegyvert sufnikörülmények között elkészíteni nem lehet. Sőt: olyan tudományos és technikai háttérrel kell rendelkezni az előállításához, hogy az úgynevezett hagyományos atomhatalmak között is akadt olyan, aki lemondott arról, hogy valaha ilyen fegyvert birtokoljon (GB).

Advertisement

Szóval megy a parasztkábítás a sufnibarkácsolókról, miközben minden időbeli segítséget megadnak Kim Dzsongun országának, hogy háborítatlanul szintet, szinteket lépjen. Talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy az észak-koreai emberek megvezetéséhez hasonlóan ( melynek módozatain kultúrkörünkben kacagni szokás) minket is megvezetnek, csak míg ott a tömegek harci kedvének fenntartása a cél, addig nyugaton a szóba jöhető ellenség jelentette veszély elbagatellizálása a fő csapásirány.