Hétvégi bulira

Amikor a kedvenc és közvetlenül a zsákból kimért zöld jázmin teánkért(China Jasmine) beléptünk az Első Pesti Teaház varázslatos tea üzletébe,szemünkbe ötlöttek,az eddig csak a szüleim elbeszéléseiből ismert süvegcukrok.

A kúpformára,azaz süvegformára gyártott és még ma is kapható süvegcukor a kúp alakját a 19.-20.századból örökölte.A cukrot akkoriban,szinte csak süvegformában állították elő és árulták,ezért az otthoni konyhai használathoz cukortörővel fel kellett darabolni.A 20.század elejétől,már a ma ismeretes formájában forgalmazzák a hagyományos cukrot,a kúpformájú süvegcukrot pedig szinte csak a krampampuli készítéséhez árusítják.Berlinben található egy cukormúzeum is,ahol jelentős süvegcukor gyűjtemény látható.Érdemes megtekinteni a látványos csomagolásukat is.

A süvegcukrot már nagyjából ismerjük.,nézzük,hogyan kapcsolódik ide a krampampuli,már a cukor címkéje is sokat segít:

Ezt írta a krampampuliról a 1895-ben kiadott Pallas lexikon,ami a mai fogalmazásban talán már úgy aktuális,hogy egy erősen fűszerezett alkoholos ital,amelyet az elfogyasztása előtt a süvegcukor látványos felgyújtásával még ízletesebbé teszik.

A további részleteknek nem volt nehéz utánanézni.Rengeteg ismertetés,recept áll rendelkezésünkre,de a krampampuli leglényegesebb alkotórésze a süvegcukor.A krampampuli,az 1800-as évek körül,vélhetően német közvetítéssel került hazánkba,de lehetségesnek találják Észak-Olaszország-i eredetét is.Igen kifejező az is,hogy az elnevezése eredetét a crampus(ördög) szónak vélik,célozva az ital pokoli hatására.Ha pedig a képek és a rövid ismertető után kedvet kaptatok,hogy a hétvégi házibulin megkóstojátok,ide illesztem a Wikipédia recept ismertetését:

Advertisement

Tálaláskor öblös, tűzálló tálat állítunk az asztal közepére, s a vagdalt fügét, magjától megfosztott datolyát, mazsolát, malagaszőlőt, cukrozott narancshéjat, dióval bélelt aszaltszilvát, darabokra tördelt szentjánoskenyeret rakunk bele.

A tál tetejére vasrostélyt helyezünk, erre pedig egy kiló, nagyobb darabokra tört és narancshéjon kissé ledörzsölt süvegcukrot.A cukrot megöntözzük fél litercukornádrummal.Fidibusszal meggyújtjuk, s türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég és a felolvadt cukor a tálba csepeg.Mikor ez e processzus befejeződött, utána öntünk két liter jó, forralt fűszeres (fahéj, citromhéj, szegfűszeg) fehér bort, 1 liter forró teát, 2 citrom és 2 narancs levét.Pár percig álltatjuk, jól megkeverjük, s azután puncspoharakba szűrjük a párolgó italt.A társaság létszámához és szomjához méretezve készítsünk elő bort, forralt borhoz való fűszereket, aszalt gyümölcsöket, diót, mandulát és narancsot. Egy külön kis edényben, bögrében, áztassuk erős rumba a süvegcukrot. A hozzávalókból, cukor nélkül, főzzünk forralt bort, majd tegyük fazekastól az asztalra. Tegyük az edényre a tartót, helyezzük rá a megázott süvegcukrot és gyújtsuk meg. Ha épp ilyen apróság hiányzik konyhai felszereléseink végtelen sorából, akkor nyugodtan használjuk azt a hálós-rácsos fém valamit, amit azért vettünk, hogy majd azon át nem fog kifröcskölni a zsír a fazékból, a hússzeletek lepirításakor.Érdemes a világítás egy részét eloltani, hogy szebben érvényesüljön a láng. Az égő cukor megolvad, kissé karamellizálódik és belecsöpög a meleg borba. Ha el akarna aludni, az áztatás után maradt rummal locsoljuk meg, de óvatosan, nehogy a tűzoltókat is sürgős vendégségbe kelljen hívni. Mikor a cukor teljesen beleolvadt a borba, öntsük bele a maradék rumot és töltsük poharakba. Tegyünk a poharakba a borban főtt gyümölcsökből, magokból is, és adjunk mellé kiskanalat.

Kedves Egészségetekre!