CO

Őrült cím, nem igaz? Pedig a világhírű francia író neve, az antiszemita előfeltevésre alapozott kirakatper, és a súlyosan mérgező gáz, egy rejtélyes, 113 éve történt haláleset kapcsán forrt össze, mindmáig szétválaszthatatlanul.

1902. szeptember 28-án, Émile Zola, és felesége Alexandrine, hat hetes, médan-i nyaralásukból tértek vissza párizsi házukba. Szokatlanul zord idő köszöntött a francia fővárosra azokban a napokban, ezért Zola megkérte inasát, hogy gyújtson be a kandallóba. Jules Delahalle értetlenkedve tapasztalta, hogy a tavasszal még kifogástalanul szelelő kandallóból dől a füst. Egy ideig még próbálkozott a tűzrakással, de szembesülve annak hiábavalóságával, becsukta a kandalló ajtaját, majd átszellőztette a házaspár szobáját. Zola felesége megkérte az inast, hogy másnapra hívja ki a kéményseprőket.

Advertisement

Ezt követő reggel, Jules hiába várta a nappaliba Zoláékat, azok nem hagyták el szobájukat. Az inas várt egy ideig, majd néhány másik alkalmazottal bekopogott, választ azonban nem kapott. Miután benyitottak, sokkoló látvány fogadta őket: a magatehetetlen író a padlón, eszméletlen felesége pedig az ágyban feküdt. A házaspár két kutyája az asszony lábánál, kiterülve, mozdulatlanul. Az asszonyt az utolsó pillanatban ugyan, de meg tudták menteni, az író viszont még a segítség megérkezése előtt elhalálozott

A szén-monoxid színtelen, szagtalan, a levegőnél kissé könnyebb gáz. Belélegezve a tüdőn keresztül gyorsan a vérkeringésbe kerül, és körülbelül kétszázszor erősebben kötődik a vörösvértest oxigént szállító részéhez, a hemoglobinhoz, mint az oxigén. Így a szén-monoxid az oxigénmolekulák helyébe lép a vörösvértestekben, és a sejtek oxigénhiányos állapotát okozza.

A vizsgálatot vezető rendőrfelügyelő a segítségkérés után 20 perccel a helyszínen volt, a sajtó viszont addigra már ellepte a környéket. Miután a szobába lépett, az első dolog amit észrevett, egy üres gyógyszeres üveg volt. Azonnal gyógyszermérgezésre gyanakodtak, egészen addig, amíg a nyomozó észre nem vette a még izzó parazsat a kandallóban. Az áldozatoktól - a kutyákat is beleértve - vért vettek, ami igazolta a gyanút: szén-monoxid mérgezés történt.

A zsidóbérenc

Alfred Dreyfus, zsidó származású, francia vezérkari tiszt, antiszemita színezetű meghurcolása és elítélése mélyen felháborította Zolát. 1898. január 13-án a Hajnal c. újság hasábjain tette helyre a francia elnököt, Vádlók c. írásában. Ezzel az éles hangú levéllel a francia szélsőjobboldali körökben kivágta a biztosítékot! Olyannyira, hogy kis túlzással a Zola véleményét osztókra, és szélsőjobboldaliakra szakadt a francia társadalom. Az író támadások céltáblája lett. Sorra jelentek meg róla a gúnyrajzok, és az uszító hangvételű cikkek. A személye ellen irányuló fenyegetések mindennapossá váltak, olasz gyökerei miatt pedig hontalan csavargónak is gúnyolták.

/Korbeli szélsőjobboldali karikatúra Zoláról/

Ilyen előzményekkel nem is volt csoda, hogy az utca népe elkezdett összeesküvés-elméleteket fabrikálni magának!

Szenvedélyes nacionalisták a Patrióta Ligából

1953-ban, egy a Liberationban megjelent cikksorozat miatt, a szenvedélyek újra felizzottak az ügy körül. A Zolát meggyilkolták? címmel megjelent írások nem kevesebbet állítottak, mint hogy egy bizonyos Pierre Hacquin névre hallgató patikus személyesen ismerte Zola gyilkosát. Henri Buronfosse kéményseprő vállalkozó volt, és saját elmondása szerint, 1902 szeptemberében, Zoláék hazaérkezésének napján ő tömítette el az író kandallójának szellőzőjét. Hacquin és Buronfosse tagjai voltak a Patrióta Ligának, azon szélsőjobboldali szervezetek egyikének, amelyek nyíltan támadták Émile Zola zsidóbarátnak titulált nézeteit, és vastagon kivették a részüket, a Dreyfus-per idején elkövetett zsidó-ellenes pogromokban.

Advertisement

Az 1902-es szakértői jegyzőkönyvek szerint, a lakás kéményében vastag hamuzsírdugót találtak, ami a nyári, megsűrűsödött utcai forgalom miatt rakodhatott le, bár arra nem találtak magyarázatot, hogy a szomszéd kéményekben miért nem bukkantak hasonlóra.

Buronfosse pár hónap múlva elköltözött Párizsból, majd nem sokkal később, a Henri mellé hivatalosan felvette az Émile (!) keresztnevet is.

Zola halálának rejtélyes körülményeit, és a nyomozati anyagban fellelhető ellentmondásokat néhány évtizeddel később a nyomozást vezető rendőrtiszt is beismerte.

/ Zola búcsúztatása/

Franciaországot évtizedekre megosztotta a Dreyfus-ügy. A tisztet többször is elővették és perbe fogták, végső rehabilitációját csak 1906-ban mondta ki a katonai törvényszék.

Zola halálának körülményei a mai napig találgatásokra adnak okot hazájában, Dreyfus melletti kiállása pedig példaként áll az utókor előtt.