2016. február 23-ánál zsibbasztóbb nap nem sok volt a magyar demokráciának csúfolt, ciklusfüggetlen blöff 26 éves történetében.

Úgy pislogtunk zavarunkban, mint disznó a frissen festett ólajtó előtt. A sajtó szerencsére nem volt ennyire teszetosza, Plankó Gergő például olyan felelősségre vonó hangsúllyal kérte számon Lázár Jánost, mint még senki ebben a nyomorult, cselekvésképtelen országban. Gyakorlatilag másfél-két óra elteltével össze is állt a kép: beazonosíthatóvá váltak a szereplők, a zűrzavart megrendelő hatalom pedig nem maradt sokáig takarásban (kérdés hogy akart-e egyáltalán). Az üzenet világos, a feladó kiléte nyilvánvalóvá vált.

A címzett kiléte ezzel szemben ennyire azért nem egyértelmű. Nyilván az, aki a teljes érdektelenségbe kocsonyásodott MSZP-nek szóló üzenetként fogja fel a tegnap történteket, téved. Kétségtelen, hogy a szocialisták mögött megvan az apparátus, és a szükséges létszámú önkéntes is, hogy egy jóváhagyott kérdéssor mellé a megfelelő számú aláírást néhány hét alatt összegyűjtse. A vasárnapi boltbezárás kérdése azonban nem bír olyan súllyal, ami ezt a látványos és aljas lépést indokolná.

Advertisement

Ha találgatnom kellene, arra tippelnék, hogy ez az ótvar üzenet elsősorban azoknak szól, akik demokratikus játékszabályok szerint próbálnának meg az erre a célra fenntartott intézményrendszeren keresztül kezdeményezéssel élni a hatalom ellenében. Nem ígérkezik nyugodtnak az előttünk álló év, a hatalom emiatt nem dőlhet hátra elbizakodottan. Erőt mutatni pedig lehet így is, és úgy is. Lehet rohamrendőröket tömeg ellen vezényelni, de az túl egyértelmű. A tegnap látott áttételes erőfitogtatás azonban pontosabban ér célba minden egyéb más eszköznél. Egy esetleges rendőrattack miatt széles tömegek éreznék megtámadva, vagy megtámadtatva magukat (2006), míg ez a tegnapi módszer csak azokban gerjeszt(het) félelmet, akik tényleg valami nehezen megfogható „turpisságon” törik a fejüket.

A kormánypárt közleménye, illetve a kormányhoz közel álló politikusok nyilatkozatai egy az egyben azokat az időnként külvárosokban, gettókban felharsogó érveket tükrözik, amiket a pofonokat osztogató helyi erők hangoztatnak a megpofozottak veszélyességéről és kötekedő természetéről. Például az olyan nyilatkozat, mint az MSZP képtelen egy népszavazási kezdeményezést szabályosan beadni, pont ilyen.

Nem lehet nem színtiszta cinizmusként értelmezni Orbán mai valamint Lázár tegnapi nyilatkozatát. Orbán játékrendszerében a hatalomra más szabályok vonatkoznak. Ha mi kettővel, ő három kockával dob. Ha mázlink van, és végre 10 mezőt léphetünk előre a táblán, ő közbeiktatott mezőket rajzol számunkra az asztalra. Megléphetetlen dologgá vált lefektetett szabályok szerint érvényt szerezni bármiféle akaratnak, ez pedig az eddig jogkövető elégedetlenek kényszerű radikalizálódását eredményezi majd.

Advertisement

/Kép: “Lóci”, Facebook/atv.hu/