Észt hármas ikrek indulnak a riói olimpián, maratoni futásban.

Az első hölgy ikerpár, amelyre szívesen emlékezünk a Kessler nővérek voltak. Mennyire irigyeltük Alberto Sordit, mikor álláskeresés közben, beszorult velük a liftbe. A találkozó olyan sikeres volt, hogy a kiszállásnál táncra is perdültek.

Arra pedig, hogy az Olsen ikrekkel liftbe szoruljunk végképp nem volt esélyünk, bár velük szívesen eljutottunk volna, akár az Empire State Building tetőpontjára is.

Az említett hölgyekhez nem lehetett könnyen csatlakozni, de nem nagyobbak az esélyek a tündéri észt Luik ikerlányok esetében sem. Velük a maratoni távot, 42.195 métert kellene lefutnunk, hogy esetleg szóba álljanak velünk. Egyedül az eltérő színű futózokni adhat némi támpontot, leánykérés esetén.

Az olimpiák történetében, az észt Luik lánytestvérek, Leila, Liina és Lily lesznek az első hármasikrek, akik ugyanabban a versenyszámban, a női maratoni futásban indulnak és versenyezhetnek egymás ellen is.

A 30 éves Luik testvérek, későn, csak 24 éves korukban kezdték a maratonfutást. Versenybíró legyen a célvonalnál, aki megtudja különböztetni őket egymástól. Liina beszélte rá a testvéreit, hogy komolyabban foglalkozzanak a marathoni futással, és már a kezdeti időeredményeik is ígeretesek voltak.

A testvérek egyébként külön élnek egymástól, de telente rendszeresen együtt edzőtáboroznak Kenyában. A riói olimpiára Észak-Olaszországban készülnek fel, a hegyi edzésekkel erősítik az állóképességüket.

Advertisement

Esélyeikről talán csak annyit, hogy a 2012-es londoni olimpia maratoni futásának nyertese, Tiki Gelena olimpiai rekordja: 2:23:07 volt, míg az ikrek közül a leggyorsabb Leila 2013-ban Sanghajban, csak 2:37:12-t tudott futni.

Egy biztos! Még sosem nézték annyian olimpián a női maratoni futást, mint Rióban. Érdemes idézni, az angol cikk záró sorait:

“We have been active since childhood, we love dancing, we love to be active and this pushed us to professional sports,” Lily said. Liina, who got the sisters to start running, said long distances appealed to them more than the technical nature of sprinting. After a couple of years, they realised they were good enough to compete internationally and decided to try for the Games, under the slogan “Trio to Rio”.