“ Ismeri a bölcs mondást: “A gyermek ne feleseljen az apjával”? Bizonyos értelemben furcsa dolog. Kivel feleseljünk e világon, hacsak azzal nem, akit szeretünk? Egy más értelemben viszont nagyon is meggyőző ez a mondás. Végre is kell valaki, hogy övé legyen az utolsó szó. Ha nem így volna, minden érvre egy újabbal válaszolnának, és akkor ennek sose volna vége. A hatalom viszont mindent megold. Sokáig tartott, az igaz, de végre ezt is megértettük. Bizonyosan észrevette, hogy a mi öreg Európánk végre helyesen bölcselkedik. Már nem mondjuk, mint a régi s olyan bárgyú időkben: “Nekem ez a véleményem. Halljuk az ellenvetéseket.” Most már egészen tisztán látunk. A párbeszédet egyszerű közleménnyel helyettesítjük. “ Ez az igazság - szögezzük le-.Vitázhat ha úgy tetszik, de minket ez nem érdekel. Pár év, s a rendőrség úgyis a miénk, az aztán majd megmutatja, hogy nekem van igazam. ...”

/Albert Camus: A bukás /