Az evolúció, végtelen bölcsességében, öt kiváló érzékszervvel ajándékozott meg bennünket. Persze vannak akiknek akad hatodik („látom a holtakat”), hetedik („Marikám, én tudtam, hogy esni fog, ha nekem sajog a derekam, az biztosabb, mint az ajgnerszilárd”), nyolcadik („Mester, éreztem, hogy ha balon hosszan szöktetek megvan a gól”), akár kilencedik („Drága uram, nekem a véremben van az egész város közlekedésestül, minden utcát ismerek, azok a kütyük a zöldfülűeknek valók”) érzéke is, őket tiszteljük is ezért.

Nekünk, átlaghalandóknak megadatott a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás, de mi se elégedjünk meg ennyivel. Ne elégedjünk meg az elektromágneses sugárzás szűk spektrumának optikai idegünk ingerlésével. Akarjunk többet, mint csupán beáramlani hagyni a közeg által hordozott rezgéseket. Higgyünk abban, hogy tudunk többet, mint tudat alatt felfogni a levegő hordozta kémiai anyagokat. Ne álljunk meg a mérgező vagy ehető étel megkülönböztetésénél. Igenis lehet többet érezni, mint egy tárgy felszíne, súlya, forrósága vagy hidegsége és a tárgy által okozott fájdalom.

Advertisement

A látás tán a legkönnyebb eset mind közül. Ne rohanjunk végig szokásos napi utunkon az irodába, ahogy mindennap, okostelefonnal a kezünkben, emeljük fel fejünket és nézelődjünk. Vegyük észre elsőként az időjárást, figyeljünk felhőket, esőcseppeket, a napsütést, ahogy megvilágítja a dolgokat, amelyek árnyékot vetnek. Figyeljünk az utunkba eső dolgokra, az a fa jó eséllyel tegnap is ott volt, ez a hirdetés még akár érdekes is lehet és a lámpaoszlopokon sokszor találni vicces kommentárt vagy politikai állásfoglalást. Gondolkodjunk el arcokon, ruhákon, embereken. Azt a kutyás nénit nem ismerem valahonnan? Az a férfi hasonlít az ovis legjobb barátomra. Nahát, milyen vidáman csevegnek azok a lányok. Honnan tudja ez a kisfiú az összes metrómegállót, nem lehet több öt évesnél, milyen okos!

Használjuk hallásunkat meghallásra. Ma lehet, hogy édesanyánk érdekesebbet mond egy aha, aha válasznál, vagy barátnőnk pont meccs alatt akarja bejelenteni hogy teherbe esett. Halljunk meg egy félmondatot munkahelyünkön, használjuk fel egy megbeszélésen vagy szerepeljen alkupozíciónkban a következő bértárgyaláson. Zenehallgatásnál az összkép mellett próbáljunk meg figyelni egy-egy hangszer hangjára külön is, nagyzenekarnál különösen üdítő lehet észrevenni egy új szólamot, de kedvenc együttesünk unalomig ismert zenéiben is feltűnhet egy vokalista, aki felett eddig elsiklottunk. Vegyünk észre zajokat, szélmozgatta faleveleket, a két szobával arrébb ketyegő órát partnerünk szuszogását mielőtt mi is elalszunk. Haladóbbak megpróbálkozhatnak minél távolabbi dolgokat meghallani, éjjelente csodálatosan messzi hangok érkezhetnek hozzánk egész új dimenziókat mutatva meg ismert környezetünkről.

Az illatok és szagok világa is felfedezésre vár. Túl a büdösön és az illatoson szívjuk magunkba a lenyírt fű, a lehullott levél, a vizes kutya vagy a feleségünk parfümjének illatát. Lehet, hogy az a dolgozó a közértben ma végre lemosakodott? Új mosószert használtak a takarítók az irodában? Telente sokszor megjelenik egy hóhoz kapcsolódó illat, figyeljük meg!

Advertisement

Elkapkodott, számítógép melletti falás vagy ebédszünetben rohanva bedobott ebéd helyett rágjunk tovább, figyeljük meg szánk melyik területén érezzük mely ízt. A pörkölt paprikásabb lesz, a gumboban észrevesszük a tabasco mögött a paradicsomot, a menzás citromos sütemény fűrészporból ehetővé válhat. Vegyük észre az érzelmek ízét a szánkban, a fanyar szomorúságot vagy a harag vasízét.

Megfogás mellett érintsünk meg dolgokat. Puhán, lágyan, megfigyelve. Érezzük ujjaink alatt egy levél erezetét, a frissen festett fal simaságát. Simogassunk meg cicákat szőrmentén, ahogy szeretik, de most csak finoman, érezve majdnem minden szőrszálat. Gyerekünk és partnerünk óvatos érintése is tartogathat meglepetéseket, mikor éreztük utoljára hajuk vagy bőrük puhaságát és melegségét? Mennyire különböző lehet két egyforma öltöny, aminek csak az anyaga más! Ismerjük meg a minket megérintő tárgyak világát is. Milyen érzés, amikor ránk esik egy csepp eső vagy arcunkat megvilágítja a napfény vagy akár tépi a hóvihar?

Terjesszük ki érzékelésüket és élvezzük a körülöttünk megjelenő ismert, de nem megélt szűkebb vagy tágabb környezetet! Élvezzük a megszokott dolgok újszerűségét! Hajrá!