Mármint nem az én hangulatomé. Azt hagyjuk. Az más kérdés, hogy a dolog természetéből adódóan az én hangulatom is része annak a hangulatnak, amelyről itt most jelentve van.

A fenti gerillaragasztást egy ősz öregúr végezte. Írnám, hogy határozottan és elszántan, vagy éppen félszegen. De nem volt lehetőségem megfigyelni, mert, mielőtt merész tettét elkövette, az arca csak egy volt a rögtön törlésre ítélt emlékképekből, utána pedig elfordult, majd leszállt a szerelvényről, amelyet talán már csak ezek a plakátok tartanak egyben.

Én meg csak vigyorogtam a megilletődöttségtől, és fényképeztem kettőt.