Cukiság kettőslátás

Legutóbbi hosszú szünetem azért volt, mert miután eltemettem Dédikutyát, ápolnom kellett a Gusztit, aki hosszas betegeskedés után április 12.-én végül feladta a harcot. Nagyon megviselt a dolog, nem volt kedvem a világon semmihez, munkába és hóba temetkeztem júniusig, aztán valamennyire összeszedtem magam, de úgy néz ki, hogy ismét hosszabb-rövidebb szünetek következnek.

Mentségem természetesen most is van, egészen pontosan kettő. Aranka és Pankácska a becsületes nevük. Nem kedvelik tútlzottan a blogolást. Mivel hasonlóan nordikus alkatok mint én, ezért szinte csak akkor pörögnek, amikor hűvösebb van, ez pedig minálunk ilyentájt a hajnal és az éjszaka.

Amikor végre átmenetileg kiterülnek, akkor lenne valamennyi időm a gépelésre, de valamikor aludnom is kell, szóval általában alvással töltjük a csendes pihenőt. Ígérem, hogy igyekezni fogok, amennyire csak tudok. A pisi-pisi-aztneeddmeg-jajhovamész-pisi-evés-neharapj-neáss-pisi program azonban jóval feszesebb annál, mint amire emlékeztem. (kakilni már megtanultak rendesen)

Oké, bevallom kicsit kiszíneztem a történetet, igazság szerint akkor sem férnek a bőrükbe, amikor meleg van. Szóval most le is lépek, ezt a rendkívül fontos posztot engedték a kis cápák, ezt is csak azért szerintem, mert róluk szólt.

Advertisement

A homályos fotókért utólag is elnézést kérek, de próbálj meg lefotózni repülő puskagolyókat egy mobiltelefonnal.