Igen, ez is megérkezett, az idei szuperhősfilm-dömping következő darabja, a negyedik a hétből. Elég combos mennyiség, rendesen divatba jöttek a feszülős gúnyákba bújtatott emberek, ha valaki kedveli a zsánert, akkor tobzódhat kedvére. Én kedvelem, messzeringó gyermekkoromat hozza vissza, mikor Zamárdi Felsőről minden nap elbicajoztam a körülbelül három kilométerre levő legközelebbi újságoshoz, hogy megjött-e már az ehavi Pókember. Mellékszál, de szerintem nem is rendelt magának olyat az enyhén alkoholista és komolyan embergyűlölő trafikos, talán nem is értette, miről csipog neki az a hülye kis klambó odalentről.

De eltérek a tárgytól. Tehát, miután hétvégén legnagyobb lányom rám szólt, hogy apa, ezen a héten jön az ikszmen, tegnap szépen el is mentem a hamburgi Savoy moziba megnézni. Először voltam itt, kicsit hipszteres, de nagyon hangulatos, hátradönthető fotelekkel és Kareem Abdul-Jabbarra méretezett lábtérrel, klassz. Kellemesen meglepett, hogy eredeti hanggal adták a filmet, nem német szinkronnal, pedig itt mindent, még a zíííúúúúú-bummot is leszinkronizálják. Az eredeti hangot nem sznobizmusból szeretem, hanem, mert a színész, aki életre kelti a figurát, szán neki bizonyos beszédet is, ami a karakter része, és elveszik, ha más hangján szól.

Advertisement

Megint eltértem a tárgytól, elnézést. Szóval, megnéztem a filmet, és csalódott voltam. Egy film fokmérője nálam az elmerülés, szép angol szóval az immersion. Ha nekem tetszett egy film, elkap a világa, a története, jólesően része akarok lenni. Példák: a Vasember után sokáig gondolkoztam, hogyan lehetne tényleg ilyen páncélt építeni, vagy a Nikita után igencsak szerettem volna egy távcsöves puskát, a Drót után... na jó, feka drogdealer nem akartam lenni, de kipróbáltam volna szívesen, milyen egy aprólékos nyomozás. És tegnap ez az elmerülés, az átélés nem jött. És elkezdem, amit a címben megfogalmaztam.

Jó lett volna, ha a filmre, mint a trilógia befejezésére gondolnak és kettébontják, mert az eleje egy nagy kapkodás volt, gyorsan mindenkit össze kellett trombitálni, de mire mindenki megvolt, már nem volt idő a nagy cselekményre, akarom mondani a pofozkodásra. Ha lett volna egy első film, az összetrombitálásról, érzelmi alapokról, előtörténetekről és a végén lett volna egy hősies beállás egy húbazmegmileszmost-hangulattal, egy év múlva pedig külön film a nagyongonosz legyőzéséről, jobb lett volna.

Jó lett volna, ha nem úgy jövök ki, hogy na, ha hazaértem, ráguglizok, mit is tud ez az Apokalipszis, mert amit a filmben mutatott, azzal még Scarlet Witch is elbánt volna még kávé előtt.

Advertisement

Jó lett volna, ha a négy lovasra rendesen jut idő. Angel például nem is tudom, megszólalt-e, ha igen, kábé ennyire is volt izgalmas. Psylocke-ról nem derült ki, ki fia-borja. Storm eredettörténete benne van, de csak, aki ismeri a képregényt tudja, hogy ez az ő eredettörténete, a filmből ez nem derül ki.

Jó lett volna, ha (ez talán rontócos lehet, óvatosan) megmagyarázzák, miért megy vissza egy zsidó Lengyelországba családot alapítani, ha a második világháború alatt ott ölték meg apját-anyját Auschwitzban. Értem én, hogy kellett valami érzelmi alap, de ez, kérem, egy hamubasült faszság.

Jó lett volna kicsit tovább keresni a színészeket. Tudom, ez ízlés kérdése, de nekem a legtöbb újonc elképesztően antipatikus volt, de lehet, hogy leginkább a James McAvoy/Michael Fassbender párossal volt túl nagy a kontraszt. Ők ketten értenek a szakmájukhoz, plusz kedvelhetőek is, az újak pedig... hát, remélem belejönnek. És persze ebben a forgatókönyvben nem is volt sok esélyük a kibontakozásra.

De nem akarok teljesen elszomorítani senkit, nem volt teljesen rossz a film, rengeteg jó is volt benne. Először is, amit már írtam, a főszereplők jók voltak, ez sokat számít. Nekem a viccek is tetszettek, kacarásztam jókat, és szerintem ott, ahol a forgatókönyvírók is elképzelték. Quicksilver részei számomra nem voltak erőltetettek, ez egy ilyen karakter, amennyi időt kap rá, annyit baromkodik, a szó jó értelmében. Wolverine pár perce remekül passzolt, helye volt itt is és a saját történetszálában is. Ja, és benne volt Caliban, nem tudom érthető-e, miért örültem ennek, bár magam a Vihar-bélit kedvelem. És le is vonom a konklúziót.

Jó lett volna, ha megvárom a dvd-t, vagy legalább jó lett volna, ha nem veszem garanciának Bryan Singer nevét.