Kapom itten szerkesztőtársamtól a cinket (höhö), hogy azért Márait Wass-sal még egy kommentális észrevételben sem illő dolog egy kalap alá venni, ha amúgy nagyra becsült kolléga érteni véli is a metafora azon sajátosságát, hogy a hasonlítás tárgyát képező dolog vagy jelenség egyetlen tulajdonsága mentén vonunk párhuzamot. Amikor tehát sasszeműnek nevezzük felebarátunkat, nem a sas szemének sárga színére utalunk, sem pedig a szemlencsében leledző színszűrő inverziós olaj optikai tulajdonságaira, hanem a látásélességre.

Máskülönben ez tökmindegy.

Szval Márai és Wass számomra egykutya annak tekintetében, hogy mindkettőt mérhetetlenül túlértékelik. Márai erősen középszerű író, sajnálatosan túltengő hajlammal a sötétlila, ezopicsoid morálfilozofálásra, életművében összesen egy darab tűrhető verssel, amelyben ugyanakkor egynémely rím még így is borzasztóan kínos. Wass legjobb munkái is éppen csak súrolják a gyenge középszert, a többiről meg szót sem érdemes ejteni: Szilágyi István, Sütő András vagy Tamási Áron bevásárlócetlije komolyabb irodalmi értéket képvisel, mint a Wass-életmű.

Máskülönben ez is tökmindegy, bevezetés bezár.

No de akkor e már-már vészmadári univerzumban mi képvisel valódi értéket?

Legelsőképpen is a csöcsök. Aztán minden, amiben van bagoly, sivatag vagy nullponti energián alapuló térátviteli eszköz. Jelentősen megnöveli bármely alkotás művészeti értékét az is, ha esze ágában sincs művészetnek lenni, ha kesztyűt dob a hagyományos értelemben vett kézműves igényességnek, vagy ha vannak benne humanista-filantróp gépágyúkezelők. Sajnos az efféle, magas hozzáadott értékű, mély művészet ritka, mint fakanálban a sejtliposzómás levendulakrém.

Advertisement

Rajongásaink tárgyainak listáján legelöl áll a Vanilla Ninja zenekar. Róluk mindent elmond, hogy ők a világon az egyetlen dolog, ami még úgy sem idegesítő, ha lóval kombináljuk őket, amibe az olyan nagyágyúknak is beletört viszont már a bicskája, mint Douglas Addams Adams.

Egy esetleges zombiapokalipszis bekövetkeztekor a bolygóról mindenképp fontos volna kimenteni Sommerset Maugham Színházának legalább egy példányát, legfőképp azért, hogy az épkézláb, írni tudó írás tudományának egy darabja megmeneküljön, a Zeta Reticuli intelligens gázlényeinek okulására. És ha már arra megy egy űrhajó, vihetne magával egy üveg Nutellát is, meg a Watchmen rendezői változatát. És egy sivatagi rókát. Egy kisebbet. A többi le van szarva.