Véleményposzt

Mindenki kedvenc polgármestere, Kiszel Katalin, blogján aláírásgyűjtésbe kezdett. Igen, jól hallottad. A település bölcs vezetője végre talált egy olyan ügyet, aminek hatására félretette az ezzel kapcsolatos, korábban nagy meggyőződéssel megfogalmazott elveit. Természetesen a bevándorlásellenes fideszkampányról van szó. Hogy még véletlenül se sérüljön az elfogadás és a keresztényi szeretet imidzse, de azért meg is tudjon felelni a fentről érkező elvárásoknak, az aggódó polgárok megnyugtatásául leszögezi;

Advertisement

“Országszerte megkezdődtek az aláírásgyűjtések a betelepítési kvóta, vagyis a kötelező betelepítések ellen. Félreértés ne essék, ezzel nem a menekültek ellen vagyunk, hanem az illegális bevándorlások és a rendezetlen, jogszerűtlen viszonyok ellen....”

Csak nehogy félreértés essen...

Nem a bevándorók ellen vagyunk, a bevándorlókra mi is keresztényi szeretettel gondolunk, ha legalább ezer kilométerre vannak tőlünk, és nem tolják ide a mocskos pofájukat. Nem olyan hosszú a szöveg, de az “ellen” szó háromszor is szerepel benne, nagyszerűen illusztrálva hogy mi is mostanában a magyar politikai élet vezérsugara, ami olyan vonzó a település vezetése számára, mint a petróleumlámpa fénye az éjjeli lepkéknek. Mert harcolni azt mindig kell.

Advertisement

Legutóbb még egészen máshogy vélekedett az ehhez hasonló megmozdulásokról. Ha esetleg elfelejtetted volna, hogy mit írt a civil aláírásgyűjtő kezdeményezésekkel kapcsolatban, akkor ideteszem, mert bár az én rövid távú memóriám a szokottnál is gyengébb teljesítménnyel üzemel, az internet nem felejt.:

“Lehet, hatásosabb lenne, ha aláírások helyett egy-egy jó cél érdekében a támogatókat sikerülne összegyűjteni, többet tesz, aki nem aláírást gyűjt mondjuk az erdei szemetelés ellen, hanem elindul és összeszedi a szemetet. Aki nem aláírást gyűjt például az utca rossz minősége miatt, hanem összefogja a lakókat, és megszervezi az utca helyrehozatalát...aki nem aláírást gyűjt, hogy mit csináljanak mások, hanem embereket gyűjt össze, akik tenni is hajlandók egy jó cél érdekében.”

Úgy tűnhet, hogy Katalin a civil egyesületek munkáját a személye elleni támadásként értelmezi, de valójában másról van szó. Amíg a település lakosai gyűjtenek aláírásokat élhetőbb körülményekért, vagy állnak ki saját jogaik mellett, vagy a környékükön lakó rászorulók védelmében, addig az egy teljesen értelmetlen, sőt a falu életét megkeserítő, arcátlan kezdeményezés, a Mária szobor is emiatt a balliberális pestis miatt zokog.

Amikor azonban ő szervezi a megmozdulást valami ellen, mert ez volt a felsőbb utasítás, abban a pillanatban változik át a dolog a részvételi demokrácia egyik hatékony eszközévé. Mutatnám is a polgármester asszony által idézett Kiszelly Zoltán(!!!) gondolatot.

„A kötelező betelepítési kvóta ellen gyorsan gyűlő aláírások erős felhatalmazást adnak a magyar kormánynak a brüsszeli tárgyalásoknál. A határkerítést előbb támadták, majd idővel – jobb megoldás híján – lemásolták. Lehet, az aláírásgyűjtéssel, mint a részvételi demokrácia egyik hatékony eszközével sem lesz ez másképp!?” (Kiszelly Zoltán)

Hát igen, Wass Albert, a keresztény jobboldaliság Oravecz Nórája, sajnos nem sokat nyilatkozott aláírásgyűjtéssel kapcsolatban műveiben, érjük be hát azzal, amink van. Jobb híján a századvég intézet pártatlan tanításaival.

Advertisement

Nos, kedves Katalin, én azt gondolom, ideje lenne eldönteni, hogy akkor melyik is az ön által megfogalmazott, két, egymással teljesen ellentétes vélemény közül a járható út, mert a lelkes civilekből álló, fegyveres szabadcsapatok szervezése, hogy településünket megóvjuk a betolakodó vadaktól és a demokratikus aláírásgyűjtés között elég nagy szakadék tátong. Rászorulók jogai ellen kampányolni pedig minden, csak nem a Ferenc pápa által is szorgalmazott keresztényi hozzáállás.

Több alkalommal magam is megfogalmaztam már (sokak által vitatott) véleményt az európai migrációs politikával kapcsolatban, de általában gondosan ügyeltem arra, hogy a saját gondolataimat közvetítsem, vállalva annak következményeit. Mindig amellett foglaltam állást, hogy a bevándorlásra vonatkozó törvények szem előtt tartása bizony hasznos dolog, az ítéletektől mentes, értelmes párbeszéd pedig előbbre visz, mint az elvakult indulat. Talán nem kerül ekkora szarba a kontinens, ha mindvégig a jog mutatta vona az utat. A jog pedig nem morál, ahogy arra már Széplábi András kollégám is rávilágított egy másik üggyel kapcsolatosan. Pont egy hónapja írtam ezt egy korábbi posztomban.:

“Önmagában a félelem ilyen esetekben éppoly természetes reakció, mint a szimpátia, bármelyik felett ítélkezni értelmetlen, ezeket saját céljainkra felhasználni gusztustalan dolog, megbélyegezni érte bárkit is pedig ostobaság.”

Advertisement

Félni lehet, ezt már korábban is több alkalommal leírtam, sőt, félni jogos. Én magam sem értek egyet az ellenőrizetlen határokkal és a tömegek regisztráció nélküli beáramlásával. Messzebb megyek, még a kvótarendszer hiányosságai is elég szembetűnőek számomra. Azonban mint eddig minden alkalommal, a kormánypárti oldal kezdeményezése jelen esetben sem a minket csatlakozásunk óta szépen eltartó “ellenséggel” való értelmes kommunikációt célozza meg, hanem saját állampolgárai számára tart előadást egy amúgy is betonbiztos politikai pozíció további megerősítése érdekében. Zavart érzek az erőben...