Jelentkezni nyitott pozíciójukat csukottra cserélném jeligére lehet, bérigény megjelölésével.

Kísérleti műfajú poszt következik, részben fiktív, részben valós elemekkel, idézetekkel, na meg persze némi önálló gondolattal, és elhanyagolható strukturáltsággal, amolyan ülő formátumú, silány stand-upként. Kerülgettem egy ideje a vonatkozó feljegyzéseimet, és hát, erre talán kár volt ennyire rákészülni, ha csak ennyi lett belőle, de azért hátha lesz, aki jól szórakozik.

Advertisement

Minden érintettől elnézést kérek a forrásmegjelölés elmaradásáért, na meg persze vannak, akiknek csak annyit üzenek: szívesen! ;)

Advertisement

Az igény bennem, hogy erről az egészről írni nem árthat, akkor kezdett előbugyborékolni, amikor megláttam a rocksztár szót, mint karrierrel kapcsolatos pozitív jelzőt. Nyilván azért használták, mert egy rocksztár iszik, drogozik, végigdugja a fél világot és cserébe hamar ki is ég. Ja nem, hanem azért, mert jól hangzik.

Ehhez képest a szürke valóságban sokszor inkább a kevésbé hangzatos szempontokat szükségeltetik figyelembe venni, például a fedhetetlen erkölcsi bizonyítványt. A fedhetetlen erkölcsi bizonyítványúak kedvenc lapja bizonyára a Fedél Nélkül.


Kétszer is töltöttem ki személyiségtesztet, az egyik esetben már ott elbuktam, hogy kitöltöttem, ugyanis a rublikákat kellett volna kitölteni, nem a rubrikákat.


Azt mondtam már, hogy a magyarok egyik fő problémája az instabil munkahely? Amíg nem kezdett el pudingként remegni a szomszéd ház bontása közben az iroda, addig azt hittem, hogy ez csak a hajón és repülőn dolgozók problémája, de úgy tűnik, az elemzőknek igazuk volt.


“Olyan hölgy jelentkezését várom privát üzenetben, akinél nem probléma a munka mellett egy esetleges diszkrétebb affér.” – na ez az a hirdetés, aminek a végére mókás odaképzelni a főállású Facebook-frissítőkkel szemben támasztott egyik alapelvárást: “nyűgözz le minket!”

Advertisement

Advertisement

Van aztán az a munkahely is, ahol másképp kell lenyűgözőnek lenni:

“Pénzügyi területre keresünk megbízható hölgy munkatársat. Csak tapasztalattal rendelkező 30 éven felüli hölgyek jelentkezését várjuk.”

Persze nemcsak teszteket töltöttem, interjúkon is voltam. Volt például a rossz zsaru, rossz zsaru felállás, amikor a magyar valóságtól megkeseredett kétszemélyes Kételkedők Klubjának mondhatsz bármit, hiszen úgy nagyjából pont bármit kérdeznek. Tudnám nekik javasolni a fenti hirdetés tapasztalt hölgyét.


Pár hónapnyi próbálkozás után azt is megtanultam, hogy a telefonhívás egy rendkívül összetett folyamat, van, ahol az egyes részfolyamatokkal külön alkalmazott foglalkozik:

Advertisement

“Telefonhívások indítása vállalati szegmens felé adategyeztetés céljából.”

Én ennél a cégnél az szeretnék lenni, aki elindul munkába, és aztán helyette valaki be is ér.

Miközben épp munkába ballagok, elgondolkodnék, hogy vajon mire gondolhatott, aki elvárásként a számítógép felhasználói szintű ismeretét fogalmazta meg.

Advertisement

Nem nekem szólt, de érdekesnek találtam azt a hirdetést, amelyikben mobil applikáció fejlesztőt kerestek. Ahol így pazarolják a szóközöket, nagy lehet a hatékonyság.


Arra rájöttem időközben, hogy a nyelvtudás nagyon fontos, de az is jó, ha tudunk idegen nyelven beszélni. Ha még írni is, akkor nem lesz tele a LinkedIn-profilunk egymáshoz nyelvtanilag kétségbeejtően nem kapcsolódó szavakkal, ami előnyös egy angolul interjúztató HR-es esetében.

Advertisement

Advertisement

A nagyon professzionális emberek előbb említett közösségi oldalában persze ennél sokkal nagyobb a potenciál, ha van hozzá gusztusa az embernek. Az egyik HR-szakértő azt javasolja például, hogy ne legyen szelfi a LinkedIn-profilképed. Ezt a tanácsot egy értelmezhetetlen mosolyú nő visszataszítóan rideg profilképe alatt elterülő, semmiről sem szóló blogbejegyzésben olvastam. Amely alatt buzgón helyeselnek követői nightclub-megvilágítású műtermi portérszörnyeikről, bizonyítva egy jobb szelfi létjogosultságát, perspektivikus torzítás és furán álló váll, esetleg felkar ide vagy oda. Nem mintha ebben a műfajban én jobb lennék, de nem tudtam nem rácsodálkozni a jelenségre.


A következő részben pedig írok egy best/worst of-ot álláspályázataimból. Ha lesz hozzá bátorságom. :) Vagy épp egy kicsit komolyabb hangvételű elgondolkodást.