A szerző maga.

Advertisement

A regényolvasás azért jobb, mint a filmváltozat, mert magunk találhatjuk ki, milyenek a szereplők.

A virtuális világban is megvan ez a regényes vonal, fantáziálhatunk, milyen lehet a nicknév mögé bújó másik ember, mennyi idős, sportos vagy inkább telt, jólöltözött vagy alulról sem súrolja a normcore-t.

Advertisement

A virtuális személyiség rajzolásának megvannak azért a határai, hiába állítja valaki, pénzügyi zseni, ha az Ifáról kizárólag a teherautó jut eszébe. Bölcsészként is nehéz tündökölni, ha az illető nem érti, néhányan miért szólítanak engem „grófnő”-nek.

Saját virtuális személyiségem maga a rejtély többek előtt, nazca vonalak, torinoi lepel és Mona Lisa férfivolta nagyságrendű titokként magasodik bele a kis szerkesztőségünkbe, ki is lehetek.

Mert hogy, a szerkesztőségi tagok sem tudják, ki vagyok, Amy, aki gyerekekről és divatról is szeret cikkezni, holott mindenki tudja, a pedagógus szó nagyjából egy finom körülírás arra, az illető kényelmi cipős, unalmas szoknyás, divatjamúlt blúzos középkorú nő, rossz frizurával, no makeup.

Sponsored

Én persze tudom, ki vagyok, nem tartozom azok közé a nagyvárosi, Woody Allen szerű spleenes figurák közé, akik még középkorúsodva is arra keresik a választ, kik is ők valójában, és ezért évek óta analízisbe járnak.

Valójában nem foglalkoztatott a dolog, mit gondol rólam a szerkesztőség többi tagja, fel sem merült bennem, bárkinek érdekes lehet, ki az a csaj, aki a női kvótát jegyzi itt a blogban.

Advertisement

Advertisement

Mivel gyerekkoromba járattak tánc (és illemtan) órára, természetesen bemutatkoztam a többieknek, de csak nagy vonalakban, és maradtam számukra az, Amy.

Pár évvel ezelőtt egy másik helyen egy kedves kommentelő, blogtárs feltette a kérdést, nem lehet, hogy Tisza Kata vagyok? Akkoriban nagy szám volt a csaj, egy arisztokrata nőci, lovak, párás hajnalok a kastélykertben, irodalmi véna. Izgalmas kombináció, és mivel profi szerzőként nyomult TK akkoriban, elég hízelgő volt rám nézve, akár ő is lehetnék.

PRK – vagyis Papp Réka Kinga – ezt szegezte nekem kérdésként egyik kedves társszerzőm ezen a blogon, először nem is esett le, miért mondja PRK nevét. Komolyan felmerült benne (sőt, talán bennük?, többekben?), én vagyok az a túlmozgásos csaj, aki többfelé újságír a neten, vad feminista, meg persze D kosaras, de ezt nem csapatban játssza.

Advertisement

Szóval, azért nem lehetek én, mert neki egy gyereke van, nekem meg kettő, erre a következtetésre jutott az alkalmi szerkesztőségi nyomozócsoport.

Persze, ha én ő lennék, és le akarnám tagadni ezt (de miért akarná egy újságíró letagadni, hogy ide is ír cikkeket?), akkor biztos megbízható adatok adnék gyerekeim számáról? Na, a fiúk idáig már nem jutottak el a nyomozásban, szóval én sem tudom pontosan, kik a társszerzőim, de hogy nem Patrik Jane gépeli be a cikkeket a koncba, ebben biztos vagyok ezek után.

Nem szeretnék más lenni, mint aki vagyok (oh dehogy nem, balettáncos, menő stylist a Voguenal, emberjogi aktivista az ENSZ-nél vagy egy új pszichológiai elmélet megalapozója, amolyan Mrs. Freud módon) de az azért jólesett, hogy a PRK gyanú alapján elmegy a stílusom harmincévesnek (utánanéztem, PRK annyi idős). Mondjuk, az kínosabb lett volna, ha Repülős Gizit gyanítják Steinmann mögött a szerzőtársak, vagy a pedagógia vonal miatt gyanúba kerültem volna, mint Rózsika néni.