Hetes olyan kommentcsodát rittyentett Klinkerhoffen Uborkaszezonja alá, hogy leküzdhetetlen késztetést éreztem mindenkivel megosztani, mikor megláttam. Egy gyönyörű közösségi kertparcella születése és tündöklése következik, öveket becsatolni!

Nem értek a kertészkedéshez.

A szomszéd házak között volt egy semmire nem használt, gazos terület. Ide játszóteret álmodott a tervező a hetvenes évek elején, padokkal, ízlésesen lebetonozva mindent, talán volt ping-pong asztal is, már nem emlékszem, mert nem ezen a környéken voltam kisgyerek. Ez a terület szépen lepusztult, szerintem senki nem használta semmire, a fák meg a bokrok legnagyobb örömére. Valamikor tavaly tavasszal hallotta a feleségem, hogy közösségi kertet csinál az önkormányzat a szomszédban, de nem is tudtam elképzelni, hogy hova fér el egy ilyen kert, pedig harminc éve lakom egy házzal arrébb. Kitalálták a kisebbik gyerekkel, hogy pályázzunk mi is egy ágyásra, aminek én nagyon nem örültem, mert attól féltem, hogy senkinek nem lesz kedve este munka után, vagy hétvégén kertezni. És attól is tartottam, hogy rám marad, de ezt vegyük úgy, hogy nem is írtam! Szóval pályáztunk, és sikerült nyerni egyet a 29-ből. A kert őszre elkészült, így nézett ki 0 kilométeres állapotában:

Az ágyásokat évi háromezer forintért lehet bérelni, a szerencsés bérlők sorsolással döntötték el, kié melyik legyen. A mienket a fiam húzta, szerencsés keze volt, mert elég jó helyen van, nem a legjobb, de nem panaszkodom. A kert körül sok a fa, vannak árnyékos és napos helyen lévő ágyások, nekünk inkább napos jutott. Én kimaradtam a sorsolásból és az őszi melókból is. A kerítéssel körülkerített kertben van közös szerszámos kamra, komposzttároló, és két kerti csap. Azzal a pár növénnyel meg maggal kezdtük, amit az induláskor kaptunk. Tavasszal már olyan klasszikusokkal kertészkedtünk, mint a fokhagyma, újhagyma, saláta, spenót, sóska, retek, de egy kisebb eper is odakerült és fűszernövény részleg is kialakult.

Májusban jöttek a paradicsomok, és az uborka, meg némi zöldbab. A paradicsomok és az uborka mos kezdett el beérni, a zöldbabot elnyomta a paradicsom, amik akkorára nőttek, mint egy erdő. Lehet, hogy sűrűre sikerült ültetni őket, de ez az első szezon, és bele kell jönni. Említettem már, hogy nem értek a kertészkedéshez?

Szerencsére alaptalanok voltak a félelmeim, mindenki lelkes még most is. Napi teendő a locsolás ilyen melegben, meg nézegetni kell, melyik növény nőtte túl a karóját, és kötözgetni kell. Olyan fejlesztéseken gondolkozunk, hogy a kerítés mellé pár rózsatövet ültetünk dísznek, abból baj nem lehet. Ami az anyagi velejárója egy ilyen kertnek az éves bérleti díj, a szerszámokat, karókat meg hasonlókat kellett kezdésnek megvenni, jövőre ezeket már nem kell. A palánták, vetőmagok, fűszernövények meg alapból kellenek, de ekkora méretben nem vészes.

Sokan kérdezik, hogyan lehet bekerülni, fiatalabbak is és idősebbek is, de sok esély nincs rá, hosszú a várólista. Ennek ellenére van két-három ágyás, amik el vannak hanyagolva és gazosodva, ha nem emberelik meg magukat a bérlők, nem hosszabbítják meg velük a bérletet évfordulóval. A kerületben nem ez az első közösségi kert, van Őrmezőn és Kelenföldön is. Pár hónapja beszélgettem a helyi polgármesterrel, ilyen előnyökkel jár ha a fiaink egy vízilabda csapatban játszanak, aki elmondta, hogy Őrmezőn a kert építése előtt sokan tiltakoztak majdani megnövekedett zajra, idegen emberek megjelenésére, meg effélékre hivatkozva, de amióta megépült már örülnek neki a helyiek, és ott is hosszú a várólista.

Advertisement

Amit még érdemes megemlíteni, a kert körül tavasszal épült egy négyszáz méteres gumiborítású futópálya, mellette meg egy felnőtt játszótér utcai kondi gépekkel. Rengetegen használják a pályát is meg a gépeket, szerintem egy csomó ember csak azért jár le, mert van, többek között mi is.

Ásó, kapa locsolókanna!