konc (főnév)

1. Húsos csont, amit általában egy kutyának dobnak oda.

A két kutya összeveszik a koncon. A konc maradékát a kutya elkaparja.

2. Átvitt értelemben: Hasznot hajtó alkalom, nyereséggel járó lehetőség.

Az üzletkötő kapott a koncon, és felhívatta a leendő ügyfelet. Az eddigi ellenfelek megosztoznak a koncon.

3. Régies: Emberi táplálék, amely csonton levő bőrös hús főzve vagy sütve.

A lakodalmon bőven került konc az asztalra. A koncot csak úgy, kézzel és kézzel ették az emberek.

Advertisement

4. Régies: Csont, amely egy levágott és fogyasztásra előkészített állati húsban van.

A velős koncból ki kell rázni a velőt. A férj a húslevesben főtt kedvenc koncát rágcsálja.

5. Régies, elavult, átvitt értelemben: Zsákmány; erőszakkal elvett értékesebb tárgy, ingóság.

Advertisement

A kalózok a zsákmányolt koncon osztozkodnak. A legénység minden tagja kap valamennyit a koncból.

6. Régies, kereskedelem: Papíros mérték; papiros mérésére használt mérték, amely a rizsma (1000 ív papír) huszad majd tizedrésze.

A nyomda kétszáz koncot használt fel a kis füzet kinyomtatására. A konc más mértéket jelentett a 16. századtól (kb. 24 vagy 48 ív), és mást a 19. század végétől (100 ív).

7. Konc bácsi az Indul a bakterház című könyv és film egyik fontos mellékszereplője, aki megpróbálja Bendegúzt az élet dolgaiba beavatni.

8. Konc király, aki Cibere vajdával együtt fontos szereplője a farsang és böjt ünnepének.

Eredet [konc < ómagyar: konc < ősmagyar: konc (húsos csont, csülökcsont) < dravida: gantu (boka < bog)]

Kifejezések

Két konc – (48 lap)

Koncot dob/hajít/vet neki – (Átvitt értelemben: lekenyerezi, hogy elhallgattassa, hogy vádjaival, panaszaival ne kellemetlenkedjen).

Advertisement

Koncra veti/hányja – (Régies, elavult: karddal vagy más vágó, szúró fegyverrel összevissza vagdalva megöli).

Zsíros konc – (a.) gazdag ajándék, zsákmány; b.) nagy hasznot hajtó üzlet).

Szöveg forrása: Wikiszótár

Kép forrása: Nosalty