Amikor már kívülről is látszik, mi van belül.

Advertisement

Az emberben mindig is sokféle igény élt a ruhatárával kapcsolatban, már kezdetektől fogva sem csak a hidegtől védett minket, hanem egyfajta jelvényként is szolgált, kik és mik is vagyunk. Csoporthoz tartozás, társadalmi helyzet, belső világunk – sok mindet megmutathat, ahogy csomagoljuk testünket.

Ha valakit egyáltalán nem érdekel a saját megjelenése, ennek is jelentése van a külvilág felé, akár vészjelzés (depresszió, lelki problémák) vagy valamilyen függőség (munkamánia, stb) is okozhatja.

Advertisement

Az ellenállásnak mindig is voltak szimbólumai, amelyek viselése aztán felhígult, divattá vált és már nem kapcsolódott eszme hozzá.

Az öltözködés,mint tiltakozás már az Osztrák – Magyar Monarchia idején is jelen volt, az elosztrákosodás, a német nyelv elleni tiltakozásként számos magyar nemes elkezdett „magyaros” ruhában járni, a férfiak szakállt viselni.

A Bach korszakban (1850-1859) egyértelmű állásfoglalás volt a nemzeties megjelenés a fennálló hatalommal szemben.

Sponsored

Az 1900-as évek elején a női eleganciához hozzátartozott a fűző. Persze, nem mindenki viselte, mivel dolgozni, háztartást vezetni nem lehetett benne, a dologtalan úrinők életét tette csak tönkre. Felfogható egyfajta ellenállásnak, mikor ezek a jól nevelt úrilányok kitörtek a mozgásukat nehezítő divat fogságából, és búcsút intve a „babaháznak” kényelmesebb ruhákat kezdtek hordani. A Coco Chanel féle nadrágos, sportos, fiús megjelenés a női önállóság jelképének is felfogható.

Aztán jöttek a háborúk, az emberek nem a külsejükkel voltak elfoglalva, és nem lázadtak, túléltek, harcoltak.

Advertisement

Advertisement

Az ötvenes évek már jóval vidámabb és szabadabb volt, és megjelent a farmer. Persze, előtte is hordták, de csak munkásnadrágként. A lázadó tinédzserek azonban divattá tették, később a sztárok rá is játszottak, a konvenciók, a szülők életformája elleni tiltakozás ikonikus darabjává vált.

A hatvanas években a hippik voltak a hipszterek, akiknek ijesztőnek tűnt beállni a sorba, irodákban a szokásos 8-tól 5-ig állásban unatkozni, egyáltalán, beleállni a dolgozz –fogyassz társadalom rendjébe. Később, a hatvanas évek végén már a vietnami

háború elleni tiltakozás jelképévé is vált a hímzett farmer, hosszú haj, lazább, mintás felsők , olcsó , saját kezűleg készített ékszerek viselése.

Advertisement

Pacifista békejel és pszichedelikus hangulat járult a teljes outfithez. Rojtos, népi motívumokkal díszített cuccok, és csizma, csupa olyan dolog, amiben nem lehet egy középosztálybeli munkahelyen megjelenni.

A hetvenes- nyolcvanas években nem voltak ilyen ikonikus darabok, nagy lázadások sem voltak. A farmer teljesen elfogadottá vált, az öltözködés inkább egy-egy zenei szubkultúrához tartozást jelentett, semmiféle politikai vagy társadalmi tartalma nem volt.

Rendszerváltás, politikusok jöttek – mentek, de a nép maradt, egyetlen esetre emlékszem, mikor valaminek a NEMviselése volt üzenet. Konkrétan, a kokárdára gondolok, mikor egy, remélhetőleg a történelem süllyesztőjében lábjegyzetként eltűnő politikus pártjelvényként akarta az emberekre aggatni az összetartozást és magyarságunkat szimbolizáló nemzeti jelképünket. A kokárdát NEM lehet kisajátítani, és szerencsére, nem is sikerült.

Advertisement

Advertisement

Az aktualitás, amiért a cikk lényegében megszületett, a pár napja jelképpé vált kockás ing. Hogy mit és kit is jelentett eddig? Olyan embert, aki nem hivatali munkakörben dolgozik, tanárok, műszaki szakik ezért is hordták előszeretettel. Olyan állás, ahová nem szükséges “business formal “ ruhában megjelenni.

Mostanra az elégedetlenségi mozgalom és a lázadás jelképévé vált. Egyes politikai piócák már be is jelentették, egész frakciójuk abban fog hétfőn megjelenni.

Véleményem szerint hányingert keltő civil mozgalmakra rácsimpaszkodni, civil, politikától független emberek hátán némi kis népszerűségért kuncsorogni.

Advertisement

A jelkép többek között arról szól, hogy elegünk van a politikából és politikusokból, ami idáig juttatta az oktatás ügyét, szakembereket és szakmai véleményeket szeretnénk látni, amik mentesek mindenféle zavaros megélhetési politikusok katyvaszos világnézetétől és mentesek pártlózungoktól. SZAKMAI tiltakozás a mozgalom, pártfüggetlen. Ennél jobban már nem is lehet neki ártani, mintha valamelyik politikai erő rátelepszik.

Ha tetszett a cikk, oszd meg bátran a fb-n! Teret a kisblogoknak, vesszen az áruházi tömegízlés (és itt a sajtóperek elkerülésére most nem sorolok fel olyan blogokat, aminek a kétes hülyeségeivel mindig teleflódolva az üzenőfal...)

Az először hozzászólóknak: maga a blogrendszer olyan sajnos, hogy nem engedi át rögtön az először hozzászóló kommentjét, nem tudom másképp beállítani :( elnézést az előszűrését, nem vagyok egy cenzúrázós típus.