1 És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jöjj és lásd.
2 És látám, és íme egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj vala; és adaték neki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.
3 És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a második lelkes állat ezt mondá: Jöjj és lásd.

4 És előjőve egy másik, veres ló, és aki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy [az emberek] egymást öljék; és adaték annak egy nagy kard.

5 És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jöjj és lásd. Látám azért, és íme egy fekete ló; és annak, aki azon üle, egy mérleg vala kezében.
6 És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, amely ezt mondja vala: A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.
7 És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik lelkes állat szavát, amely ezt mondja vala: Jöjj és lásd.
8 És látám, és íme egy sárgaszínű ló; és aki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.

Advertisement

/Jel 6:1 - 6:8/

Elem Klimov - Jöjj és lásd c. filmjéből

Nosztalgikus időszakomat élem. Sorra veszem kamaszkorom meghatározó, mára már megkopott filmélményeit. Újranézve ezeket, általában csalódom.

Advertisement

Advertisement

Félve nyúltam Elem Klimov - Jöjj, és lásd c. filmjéhez is, hiszen ízlésem már nem tükrözi a kamaszkori énemre jellemző, bugyuta sajátosságokat, azaz nem tudhattam, hogy ez az emlékeimben fajsúlyos élményként megmaradt filmalkotás miképp működik majd, annyi jó, és kevésbé jó hollywoodi háborús film elfogyasztása után.

A mű keltezése, illetve a szovjet film iránt érzett előítéletességem sem könnyítette meg a befogadás és az értelmezés objektivitásra törekvő, mégis menthetetlenül szubjektív folyamatát. Azt kell hogy mondjam, minden félelmem alaptalan volt, sőt...

Mielőtt azonban belekezdek, ismertetném a Jöjj és lásd alapjául szolgáló, háborús cselekmények ide vonatkozó néhány részletét:

Egyenlő felek küzdelme...

A német Barbarossa hadműveletben (A Szovjetunió ellen indított totális háború) résztvevő egységek parancsaiból visszatükröződő szemlélet jelentősen eltért a nyugati fronton harcoló alakulatok végső céljait átható irányelvektől. Míg nyugaton elsősorban a leigázott népek nemzeti öntudatának a megtörése, az ellenállás felszámolása, illetve a kollaboráció jutalmazása volt a cél, addig a keleti szláv népek lakta óriási síkságokra, mint a német árja faj leendő életterére tekintettek. Ez leegyszerűsítve nem jelentett mást, minthogy a helyi szláv (illetve zsidó) lakosság opciói a megsemmisülés különféle módozataiban kimerültek.

Advertisement

A németek viszonylag könnyen haladtak előre az invázió első hónapjaiban, Ukrajnában különösen (rengeteg volt az átálló az alig tíz évvel korábban elszenvedett, Moszkva által előidézett éhínségek, és az oroszokkal szembeni ukrán ellenállás történelmi hagyományai miatt), Belorussziában azonban kezdetektől fogva heves ellenállásokba ütköztek. Ennek a Lengyelországnál nem sokkal kisebb területnek a makacs harciassága akár meg is törhette volna a blitzkrieg dinamikáját, ha nem dönt úgy a német hadvezetés, hogy a problémásabb fehérorosz gócokat kikerülve haladnak tovább kelet felé.

Később több, komoly veszteséget okozó partizánakció is történt Belorusszia területén. Ezeknek a kitartó ellenállási gócoknak, illetve partizánfészkeknek a kifüstölésére, a partizánakciók civileken történő megtorlására, ukrán és lett önkéntesekből, német tiszti irányítás alatt működő SS-alakulatot hoztak létre. Ennek az alakulatnak a civil lakosság ellen végrehajtott pusztító hadjárata kapta a Winterlauben-offenzíva nevet.

/Ez történetesen egy orosz falu, a módszer viszont ugyanaz/

A fehérorosz nép emlékezetében fontos helyet foglalnak el 1943 februárjának és márciusának szőrnyű eseményei. 1974-ben jelent meg Alesz Adamovics belorusz író dokumentumregénye Hatinyi harangok címmel, amely aztán felkeltette Elem Klimov orosz rendező érdeklődését. Így született meg bő tíz évvel később a Jöjj és lásd (Adamovics is részt vett a forgatókönyv megírásában).

A Hatiny-emlékmű Belorussziában (Klimov filmjét ennek a falunak az elpusztítása ihlette)

Voltak ugye a szovjet háborús filmek. Ezeknek az alkotásoknak tükrözniük kellett a nagy szovjet honvédő háború heroikus mivoltát, a bolsevik katona megfellebbezhetetlen erkölcsi és harcászati felsőbbrendűségét, valamint a szovjet nép ellenségeinek kíméletlenségét és alávalóságát. Ez Klimov filmjében is benne van, de nem úgy... A régi, fekete-fehér, szovjet háborús eposzokban, már amiket láttam és amelyekre emlékszem, a szovjet partizán rendezett volt, katonás, pufajkában tolta (esetleg paraszti gúnyában), dobtáras géppisztollyal, és ha éppen nem lőtt, folyton a rohadt harmonikáját cibálta (tudom, tudom, leegyszerűsítés persze).

Advertisement

Advertisement

Itt azonban, az első jelenet alatt, amelyben partizánok jelennek meg a faluban, azt hittem hogy fosztogató németeket látok :DDD. Ez tabudöntögetés volt a javából! A partizán azzal lőtt, amit talált, azt rakott a fejére, amit talált, olyan egyenruhát hordott, amit talált, és ha emiatt 90%-ban németnek volt nézhető, nos, az pont nem érdekelt senkit sem.

A film főhőse, a 13 éves Flera is ezzel keresi meg a betevőt. Német katonai sírokban kotorászik, fegyverek, csizmák, gránátok és övek után, amelyeket aztán élelemre cserél a partizánokkal. Flera apja fronton van, így a fiúra hárul a feladat, hogy anyjáról, és két húgáról gondoskodjon.

Egy nap aztán megjelennek a partizánok, Flerának pedig mennie kell, méghozzá harcolni. A fiúra háruló családfenntartói kötelezettségek senkit sem érdekelnek. A táborban, a szokásos partizán-klisék mellett azért van jó pár, kevésbé rendhagyó körülmény is, mint például a meglehetősen beteg, Monty Python-i értelemben sem elhanyagolható csoportkép (illetve annak beállítása), a legelképesztőbb figurákkal megspékelve.

Elem Klimov - Jöjj és lásd c. filmjéből

A szedett-vedettség, a rendezetlenség a domináns ebben az alakulatnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető embercsoportban. Teljesen meglepődtem, amikor a tömegből kivált, bevetésre induló kisebb-nagyobb csoportok századként illetve szakaszként kapják a parancsokat. Ez a bevetés lesz aztán az, ami miatt Flera elszakad az alakulatától, és egy Glása nevű lánnyal, akivel a táborban ismerkedett össze, megkezdi a filmtörténelem egyik legmegrázóbb pokoljárását.

Glása

Visszamennek a faluba, hogy a fiú anyjának és húgainak a hogylétéről tudakozódjanak. Itt már Klimov él a lélektani ráhatás filmes eszközeivel, sőt ennek érdekében már bizonyos horror-elemeket is bevet. Az útközben fel-felbukkanó németek, akik éppen járőröznek, vagy csataláncba fejlődve fésülik át az erdőt, szinte meg sem jelennek, inkább csak hallani őket, vagy csak a nadrágjukat, csizmájukat, esetleg a ködből felsejlő sziluettjüket látni.

Advertisement

Advertisement

Fleráék szegényes viskójának padlóján szétszórt játékbabákat találnak, a házban, és annak környezetében legyek milliói zümmögnek, hangosan és elviselhetetlenül.

Itt már Flera elveszti a vonalat, illetve kísérletet tesz minderre. Közel a felfoghatatlanhoz, az elfogadhatatlanhoz a fiú megpróbál nem tudomást venni a körülötte zajló eseményekről. Azonban az események láncolata egyre sűrűbb: a falu közelében lévő láp egyik szigetén túlélők várják az élelmet, Fleráéknak lépnie kell. Egy szomszédos, németek által megszállt faluban egyik társával tehenet lopnak, hogy ha mást nem, legalább tejet tudjanak biztosítani a lápban bujdosóknak.

Ennél a résznél már kiütközik a film egyik nyomasztó erénye: a pusztítás értelmetlenségének, istentelenségének megrázó eszközökkel történő, leplezetlen megjelenítése. Flera társát lelövik, majd egy látványos, nyomjelzős lövedékekkel leadott géppuskatűzben a tehén is oda lesz. Miközben a szemközti erdőből fellőtt, sistergő fénygránátok világítják be a mezőt, az állat fájdalmas agóniáját, és a fiú zokogását hallani. A jelenetet egy közeli zárja, a kimúló tehén legyek lepte, önkívületben forgó szeméről.

Advertisement

Advertisement

Ezek után Flera egy közeli falu határában találkozik egy sokgyermekes, idős paraszttal, aki nagylelkűen befogadja. Ebbe a faluba érkezik meg aztán a bomlott agyú gyilkosok alkotta alvilági hordaként dühöngő SS.

A belorusz síkságokon elérhető, folyékony tudatmódosítókkal felturbózott alakulat összeír, sorakoztat és szortíroz, sátáni cinizmussal, hiszen semmi szükség rá; az ítélet már rég megszületett, a falunak és lakosainak pusztulnia kell.

Még a német katonáknál is ellenszenvesebben vannak ábrázolva a kollaboránsok, illetve az alakulathoz út közben csatlakozott szadista félnótások. Miközben bohócként szórakoztatják a németeket, ugyanazzal a lendülettel alázzák meg, tépik a hajuknál fogva, vagy terelik a (a bolsevikok által templomból átalakított) magtárba a helyieket.

Advertisement

Az akciót irányító SD-őrnagy nyakában egzotikus, übercuki maki csimpaszkodik, miközben a magtárajtóban anyjuk szoknyájához bújt gyermekek teszik ugyanezt. Flera is a magtárban köt ki, ahonnan - nincs mit veszteni alapon -kimászik. De vajon Flera mászik-e ki egyáltalán?

Advertisement

Klimov a képek mellett, itt is egyenrangú eszközként tekint a hangra. A falusiak sikolya alá szenvedő állatok hangjait keveri, miközben az SS autókra szerelt hangszórókból zenét bömböltet. Amikor tetőfokára hág az erőszak, ugyanezekből a hangszórókból jódlizás hallatszik. A lángoló raktárból kihallatszó sikoly és üvöltés a végére mintha már nem is emberi lények torkából törne elő. Eközben ez az egész felfordulás, az önkívületben őrjöngő SS-el, a gonoszság és a rettegés kissé túlkarikírozott gesztusaival mintha egy pillanatra a némafilmkorszakba repítene vissza bennünket. A pusztításban lelt felszabadult öröm, a szenvedés teljes hiábavalósága, illetve a Francisco De Goya háborús metszeteit idéző, elvszerűen követett naturalista ábrázolás a meszesgödör leges legmélyére taszít bennünket.

Elem Klimov filmje mindent tartalmaz, amit megkövetelt a haza. Amit megkövetelt a hősök tisztelete, és az áldozatok emléke. De ennél jóval többet is: a Jöjj és lásd egyetemes érvényű állásfoglalás a háború ellen, az ordas ideológiák lélekőrlő malma ellen. Eszköztárában, szimbolikájában, hitelességében nem marad el a műfaj legnagyobb klasszikusai (például Coppola Apokalipszis mostja) mögött.

Advertisement

Sohasem voltam, és valószínűleg már nem is leszek a szovjet, illetve az orosz film szakavatott ismerője, de a Jöjj és lásd után, kedvet kapva, be fogom pótolni ebbéli lemaradásomat.

Összesen 628 belorusz falut égettek fel a német parancsnokság alatt tomboló, vegyes etnikumú SS-csapatok. Ezek közül 186 végleg eltűnt a térképről. A Winterlauben-offenzíva során Belorusszia területén mintegy 3500 embert végeztek ki, 2000-et németországi kényszermunkára hurcoltak, mintegy 1000 gyereket pedig a salaspilsi megsemmisítő táborban gyilkoltak meg.