Pjotr Pavlenszkij az éjjel felgyújtotta a Ljubljanka, a rettegett KGB korábbi, és az FSZB mai székházának ajtaját Moszkvában.

Pavlenszkijnak nem ez az első tiltakozó akciója, a saját száját bevarró, a heréjét a Vörös tér kövéhez szögező aktivista fura módszerekkel ugyan, de képes felhívni a figyelmet performance-ival. Hogy őrült-e? Az én nézőpontomból mindenképp, mint ahogy a magát felgyújtó diák Prágában 1968-ban, vagy a tankok alá masírozó fiatalok Pekingben vagy Vilniuszban, a pesti kölykök ’56-ban, akik ismétlőpuskákkal és benzines palackokkal harcoltak.

Advertisement

Most vandalizmus miatt vádat emeltek ellene (max. 3 év letöltendő), és azért nem a közigazgatási „huligansztvo” a minősítés, mert mint kiderült, a Ljubljanka regionális szinten védett műemléképület. S hogy miért? Mert híres embereket tartottak fogva, és végeztek ki benne. Magyarul, azért lehet büntetőjogilag lecsapni Pavlovszkijra, mert a mai szervezet jogelődje, amelyik ott székel, megkínzott és kivégzett egy rakás jelentős művészt, politikust, stb.

Az akció önmagáért beszél, de van egy másik aspektusa, amit az általam már többször idézett Arkagyij Babcsenjko írt meg rövid cikkében, amit jól lefordítok alant.

“Látván Pavlovszkij akcióit, minden alkalommal ugyanazok a gondolatok járnak a fejemben. Semmilyen „FSZB szörny” nem létezik. Megragadva a hatalmat, megkapván a lehetőséget, hogy hatalmas tartalékokkal rendelkezzenek, gigantikus költségvetés felett diszponáljanak, az abszolút hatalom birtokában, százmilliós mindenbe beleegyező és mindenre hajlandó népességgel, a zombidobozt – propagandisztikus gépezetet, amilyet még nem látott az emberiség – minden erejükkel azon vannak, ebben a kgbsek által túszul ejtett országban, hogy militarizált rendőrállamot építsenek ki – és még erre sem képesek.

Advertisement

Kaszárnyát akartak csinálni a föderációból, elköltöttek rá húsz trilliót, és megkapták a GRU szpecnazosait – a sereg elitjét!!! –akik az első kihallgatáskor bevallanak mindent, és feldobnak mindenkit akit tudnak. (A két fogoly GRU katonára gondol itt Babcsenko, akik Kijevben raboskodnak.)

Megpróbáltak az országból GULAG-ot építeni, és megkapták a FSZIN-t (Büntetésvégrehajtás Szövetségi Szolgálata), amelyik kiengedi a zónából Jevgenija Vasziljevát zsozsóért. (Korábbi védelmi miniszter-helyettes, leültették elvileg, de többször lefotózták közben moszkvai éttermekben).

Antiterrorista bizottságot alakítottak, és egy vödör kálium-nitrátot és egy szót „detonátor” sikerült elfogniuk Birjulevo egyik ötemeletes házának lépcsőházában.

És feltámasztanák az NKVD-t…

Nézzék - egy ember odasétál az ország legfőbb épületéhez, a szívéhez ennek a rendszernek, ahhoz a szörnyű, mítikus Ljubljankához, amelyet egy rendőrállamban elvileg úgy kellene védeni, ahogy semmi mást, a legnagyobb hatalommal bíró intézményhez, ami bármit megtehet bárkivel, leültethet bárkit, bármennyire, bármiért, az intézményhez, aminek említésekor megremeg a térde az ország lakóinak, a céghez, amelynek a fenntartására és biztonságára egy közepes ország költségvetését költik évente, a Házhoz, amely de facto birtokolja az országot – és akkor ez az ember odamegy ehhez az épülethez egy kanna benzinnel, lelocsolja az ajtaját, felgyújtja, nyugodtan fotózkodik az égő kapu hátterében, és a reakció minderre – egy magányos közlekedési rendőr, aki kiabál, hogy „fogják meg!”.

Úgy gondolom, hogy ha ez az ember nem Pavlenszkij lett volna, hanem valakik, akik jobban szervezettek- még a közlekedési sem lép közbe. Szétszaladtak volna mind. Mint a csótányok. Elbasztak, szétloptak, elszartak ezek mindent, még a saját FSZB-jüket is.

Csak a félelem tartja fenn őket. Csak és kizárólag a félelem és a szolgalelkűség. Tömeges félelem és tömeges szolgalelkűség. Nincs semmilyen repressziós gépezet. Egy rendőrállamban még azt sem tudták összehozni.

A probléma az, hogy száznegyvenmillió emberből – százmilliónak ez tetszik. Ők ezt a művészt, aki meg akarja szabadítani a rettegéstől és a rabszolgák alázatától őket – maguk köpik be az FSZB-nek. Maguk kötözik meg. Önként. És a korbácsot és bilincset a fogukban viszik vissza a gazdáiknak. Represszív gépezet, tulajdonképpen, nem is kell ehhez.

És semmilyen Pavlenszkij ezzel már semmit nem tud kezdeni.”