Az elnökség összetételét érintő változásokon, valamint Kövér László beszédén kívül nem történt semmi rendkívüli a Fidesz hétvégi tisztújító kongresszusán. Kövér - bár nem úgy lett híres, mint aki más kottájából énekel - a párt aktuális kommunikációs csapásirányának figyelembevételével írta meg, és mondta el beszédét.

A kormánypárt az elmúlt hat évben nagyon ügyesen vitte táncba, és forgatta meg választóit. Az országot hátrányosan érintő uniós döntéseket, szankcionálási kísérleteket ügyesen varrta politikai ellenfelei nyakába, míg a csekély számú, pozitívan is lekommunikálható politikai és gazdasági eredményt jelentősen feltuningolva, áttörésként próbálta és próbálja meg eladni a választóknak. Jól nyomon követhető, és sokak által megénekelt íve van a Fidesz témaválasztásainak. Egy ilyen, nagyobbacska buborék kipattintását általában a téma unalomig való sulykolása követi, az adott kérdésben érintett, ellenérdekelt, vagy a kormánypárt által ellenérdekeltnek beállított fél szapulása, szecskázása pedig nem csak a kommunikációban érhető tetten, hanem a törvényalkotás és a politikai döntések szintjén is.

A nálunk 25 év alatt megacélosodni képtelen, független civil társadalom kiherélése már 2010-2011-ben megkezdődött. Miután az EU elővette, és fingatni kezdte Orbánt, a magyar miniszterelnökkel szemben érvelő nyugati EP-politikusok számára adatot és információt szolgáltató magyar civil szervezetek névsora lett a kormány likvidálási/ellehetetlenítési listájának alapja. Bár a kormányzat mindent elkövetett, a nyugati támogatók bizalma nem ingott meg a magyar civil szervezetek iránt. Ilyenkor stratégiailag nem léphetett mást, mint civil-ellenes propagandája célközönségének saját választóit, illetve a magyar választót (úgy általában) kijelölni. A kormánypárt nagyszerű érzékkel ismerte fel, hogy a magyar közvélemény túlnyomó része - finoman fogalmazva - nem nyitott azoknak a szimbolikus, a nyugati szabadságfelfogással jól megférő, a civilek által előszeretettel istápolt ügyeknek a megvitatására, amelyek mentén a kormánykommunikáció igyekezett beskatulyázni a teljes magyar civil társadalmat. Felismerték, hogy a magyar társadalom kevés megértést tanúsít azokkal a független civilekkel, illetve értelmiségiekkel szemben, akik olyan, szimbolikus, a többség számára közömbös ügyek mentén fejtik ki tevékenységüket, amelyek a nyugati társadalmakban sokkal nagyobb figyelmet kapnak. Ilyen elsősorban civilek által képviselt eszmerendszer a feminizmus is, minden ágával, bogával, hajtásával és levelével együtt.

Advertisement

Kövér sokat idézet mondatai akkorát robbantak a magyar társadalom - nyugodtan kimondhatjuk - kisebbik, médiafigyelem tekintetében azonban nem olyan rosszul álló részében, mintha nálunk még sohasem hallott aljasságú üzenet hagyta volna el a száját. A házelnök úgy üzent a Gender-elmélet által nehezen megszólítható konzervatív szavazóknak, hogy közben felpiszkálta azokat a feminista, és egyéb, a feministák mellé álló civileket is, akik jókora médiafelületet kapva fejthetik majd ki az elkövetkezendő napokban és hetekben a Kövér álláspontjával szembehelyezkedő véleményüket. Itt is nagyszerűen tetten érhető az a Fidesz által alkalmazott fogás, amit valahogy így írhatnánk le: most pedig nézzétek meg, hogy kikről beszéltem. Sokan azok közül, akik ebben az országban szembe helyezkednek a regnáló hatalommal, valószínűleg úgy gondolják, hogy Kövér hétvégén elmondott beszéde, a beszéd kritikus pontjaira való rávilágítás, ebben az országban tömegeket gondolkodtat el majd azon, hogy szabad volt-e a hírhedt beszédet ebben a formában elmondania, vagy sem. Azt gondolom, hogy akik ebben reménykednek, délibábot kergetnek. Felháborodásukból, tiltakozó akcióikból - függetlenül attól hogy igazuk van-e, vagy sem -, szinte kizárólag a kormánypárt fog hasznot húzni, senki más.

Függetlenül attól, hogy mit gondolok a feminizmus Magyarországon meghonosodott irányzatairól, függetlenül attól, hogy miként viszonyulok a Gender-elmélet általam ismert tanaihoz, azt gondolom hogy a kormánypárt ügyesen ismerte fel, hogy a provokációira adott válaszreakciók a magyar társadalomban kontra-produktív módon hatnak, azaz, a kipécézett, megszólított réteg vagy csoport egészséges válaszreakciói akaratlanul is a kormány által elmondottakat erősítik fel. Ezt a fonalat kapta el a jelenleg is hatalmon lévő erő, és ügyesen, ördögien fordítja ellenünk, amikor csak kedve szottyan hozzá. A civilek most is kreatívak, ami a tiltakozások kilátásba helyezett formáit illeti. A kérdés csupán az, hogy látva a Fidesz kommunikációs stratégiáját, érdemes-e radikális válaszokban gondolkodni? Nem egyszerűbb-e a Fidesz-stratégákhoz hasonló buzgalommal megfejteni a választók többségét kitevő rétegek gondolkodásmódját, górcső alá venni azt, ahogy ők látják ezeket a kérdéseket? Enélkül végbemehet bármilyen érdemi változás? Megtehetik hogy legyintenek erre azokban az időkben, amikor a kormányon lévő erő megingathatatlannak tűnik, az ellenzék pedig inkompetens és gyenge ahhoz, hogy a politika eszközeivel a civilek segítségére siessen?