Oké, becsapós a kérdés természetesen, hiszen józanul gondolkodva az embernek a világon semmi oka nem lehet egy Däniken-könyv elolvasására. Esetleg lehet mazochista, de akkor is találhat jobb célt ennek kiélésére, például állítólag a Szürke ötven árnyalata csapnivaló, ezért jobban megfelel. Keveredhet valaki rossz társaságba, és egy herointúladagolásnál vagy a szcientológiánál Däniken sokkal jobb. Az oltásellenességnél és a vega macskáknál már nem, ott meghúznám a határt.

Advertisement

Tehát, miért olvastam én Dänikent? Én a második csoport vagyok, a rossz társaság, méghozzá talán minden társaságok legkárosabbja, a rossz szülői társaság kárvallottja. Anyám falta ezeket a könyveket, úgyhogy előbb tudtam, hogy minden tudós hazudik, mint százig számolni. A háttérhatalmakról már akkor tudtam, hogy az elpusztításunkra törnek, amikor Tiboru talán még ki sem tudta mondani a reptilián szót. Mellékszál, de a magam védelmében el kell mondanom, kinőttem magam azóta a nehéz gyerekkorból és ateista tudománypárti lettem, ezeket a hagymázos baromságokat már csak beborozott baráti beszélgetéseken veszem elő mint érdekességeket. Kiválóan lehet kimeredt szemeket és csapkodva tiltakozó emlékképeket gyűjteni velük.


De nem válaszoltam a kérdésre, miért olvassunk Dänikent? Két hétvégével ezelőtt előkerült egy nagy adag nagyon régen elpakolt könyvem, köztük volt az Istenek ivadékai vagyunk a joviális svájci úrtól. Legyőzött a nosztalgia és a kíváncsiság, magamhoz vettem és több, mint húsz év után újra elolvastam. Közben pedig arra gondoltam, cikket kell írnom belőle, mert van mit mondanom róla.

Advertisement

Kezdjük a könyv felépítésével. Két nagy részre tudnám osztani amit olvastam, az első fele, amiben leírja, miként utazgatott a Közel-Keleten a nyolcvanas évek derekán, kifejezetten érdekes. Beszél az emberekről, akikkel találkozott, szokásaikról, miként állnak a turistákhoz, mennyire veszik le őket komoly pénzekre. Mivel Petrában például még azelőtt járt, hogy nagyon divatba jött volna, van egy jó időutazás-hangulata is a dolognak. Elmeséli a különböző bibliai személyekhez kapcsolódó helyszínek bejárásának történetét és ez is izgalmas. Bár talán nem tervezte, de Dänikenről is sokat meg lehet tudni ezeken az oldalakon, például mindennemű helyi nyelvtudás nélkül próbál eligazodni, és végig érezhető bizonyos fokú fehérember-kultúrfölény.

A második szakaszban jön a probléma, méghozzá elég nagy, ugyanis Dänikennek mindenről “az” jut az eszébe, azaz az idegenek. Mivel nincs semmiféle tudományos végzettsége vagy rutinja, nem keres bizonyítékokat, hanem amit tapasztal, azt beilleszti a saját elképzelésébe és aki ellentmond, azt lehülyézi. Többször felveti, hogy a tudósok nem használják a józan eszüket, pedig a megoldás nyilvánvaló lenne: a földönkívüliek voltak. Feldobja az emberi evolúciót és a hiányzó láncszemet kinevezi a földönkívüliek beavatkozásának bizonyítékává. Kijelentéseinek megerősítésére idézeteket használ például a Bild am Sonntag-ból, ami nemhogy nem a Nature, de még csak nem is a National Geographic Mazagin. Salamon király trónjának leírására is csak azt tudja mondani, persze, persze, ilyen furcsa, hiszen a földönkívüliektől kapta. Remélem, sikerült kóstolót adnom, a második rész iszonyat.

De, és ez egy apró de, mert kitartok amellett, hogy ne olvassunk Dänikent vagy hasonlókat. Ez az apró de pedig a kérdések, amiket feltesz, illetve azok az alig ismert tudományos elméletek, amikkel alig lehet találkozni. Visszautalva az előző bekezdésre, attól még, hogy az ember megmosolyogja a trónra adott magyarázatot, a leírás maga igenis különös, mindenféle gépezeteket említ, amiken igenis el lehet gondolkozni. El lehet gondolkozni Kamal Salibi elméletén, hogy az Ószövetségi helyszínek a igazából Jemen határán vannak, olyan távolságra egymástól, ami feloldaná a jelenlegi ellentmondásokat.

Sponsored

Csak a bizonyítékok, azok a fránya bizonyítékok, azok nincsenek. Ezer kérdés és mindenre egy erőltetett válasz, még Occam borotváját is vastagon leszarva. Ez a gond. Ezért ne olvassatok Dänikent és barátait.