Na de ki is a dalban megénekelt Mikulás (vagy a szovjet időkben kötelezően Télapónak nevezett személy), aki gyerekeknek cukorkát ad, és a szüleik nemhogy elkergetnék, még örülnek is neki?

Szent Miklós

Szent Miklós a 3-4. században élt, Myra (ma Demre, Törökország) városának püspöke volt. Életéről kevés dokumentált adat maradt fenn, leginkább legendákból ismerjük életét. Születését sem ismerjük pontosan a 240-250-es évekre teszik a kutatók. Miklós egy patarai jómódú család, korán árván maradt sarja volt. Szülei halála után a nagybátyja nevelte, és felnőve a papi hivatást választotta. Szüleitől örökölt tekintélyes vagyonát arra áldozta, hogy segítsen a rászorulókon. Emberszeretete és segítőkészségének híre messze világokba is eljutott. A 270-es években választották püspöknek, és a hagyomány szerint több mint 50 évig volt püspök. Egyszerű életet élt, a szegényeket és gyerekeket segítette, magával az egyházzal is szembekerült emiatt az adakozó élete. A legendák szerint részt vett a Constantinus által összehívott első niceai zsinaton, ahol arcul ütötte Ariust, aki az ellenlábasa volt. Állítólag a december 5-én, neve napja előestéjén, szokása volt gyerekeknek édességet osztogatni. Ami miatt már életében elnevezte e nép őt “Noel Baba” vagyis “Ajándékozó Apa” néven. A legendák szerint halála után 343 december 6-án a lelkét az angyalok vitték a végső nyughelyére. Sírja ma zarándokhely.

Már életében legendás történetek kapcsolódnak nevéhez, és számos legenda maradt fenn vele kapcsolatban: már születésekor csoda történt, első nap felállt a fürdőkádjában, csecsemőként pedig a böjti napokon csak egyszer szopizott. Az egyik legismertebb történet már püspökké választása után történt: Miklós megtudta, hogy az egyik szomszédja nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát. Éjszaka elment hozzájuk, a nyitott ablakon át bedobott egy erszényt tele pénzzel, majd a következő két éjszakán is így tett. Az ajándéknak köszönhetően a három lányt már tisztességgel férjhez tudta adni apjuk.

Advertisement

Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyek a segíteni siető Miklósról szólnak, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen kissé hátborzongató történet szerint, egy gonosz kocsmáros elrabolt három iskolás korú fiút, majd megölte őket és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő elment a kocsmároshoz, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst. Ebből a történetből írt darabot többször eljátszották az európai, középkori Szent Miklós ünnepeken. (akit érdekel, a katolikusok oldalán olvasgathat még róla)

Halála után ő lett a tengerészek, kereskedők, illatszerészek, gyógyszerészek, zálogházak, gyermekek és diákok védőszentje. Oroszországban, Görögországban és Szerbiában a pálinkafőzők védőszentje, hazánkban pedig Kecskemét város védőszentje.

Szent Miklós hagyománya

A keleti egyházban (és országaiban) Szent Miklós már elég korán - a 6. század körül - nagyon tisztelt személy volt. Oroszországban egyenesen az ország főpatrónusa lett.

A latin egyház viszont csak később a 9-10. század környékén vette át a szent tiszteletét. 1087-ben Szent Miklós myrai sírját tengerészek feltörték, kirabolták, és a csontjait Bari városába vitték, ahol ma is nyugszik. (Az olasz kereskedők rengeteg hajót veszítettek ebben az évben, úgy érezték Szent Miklós elpártolt tőlük, és így akarták visszaszerezni a támogatását.) A késő középkorban Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolták.

Advertisement

A XI. században alakultak ki a halála napjának előestéjén tartott ünnepi játékok, aminek része volt a gyermekek meglátogatása, kikérdezése és megjutalmazása. Magyaroszágra csak a 19. században jutott, és igazán világhíres csak a XX században lett. De mára már a marketingesek kiváló munkájának következtében az emberekben csak az ajándékok utáni rohangálás maradt meg, az eredeti szándékok már a háttérbe szorultak.

A piros ruhás jóember története

Az eredeti Szent Miklós legendához kapcsolódó szokásokat a XVII. század vége felé, Új-Amszterdamba (New-York) bevándorló holland telepesek honosították meg Amerikában. Az amerikai Mikulás-imázs (Santa Claus) egy vers illusztrációjának nyomán született meg. Clement Clarke Moore 1823-ban íródott “Szent Miklós látogatása” című verséhez Thomas Nast rajzolt képeket a Harper’s magazinba 1860 és 1880 között.

Moore fantáziájának köszönhetjük a szánkót, a rénszarvasokat, és a kéményben való közlekedést, Nastnak pedig az északi-sarki lakóhelyet (Moornál Santa Claus még manó méretű személy). Nast kései rajzai egyébként már hasonlítanak a ma ismert Santa Claus képhez.

Az öreg, testes, piros ruhás Mikulás tehát ekkoriban (XIX. század végén) kezdett kialakulni. Ezt a dizájnt tette igazán ismertté a Coca Cola cég 1930-as években folytatott, egyik téli reklámkampánya, aminek az illusztrálásához Haddon Sundblom grafikust kérték fel.

Az “eredeti Mikulás” ruhájáról leírás nem maradt fenn, a papság ruhaszíne akkor még nem volt szigorúan meghatározva, a legelterjedtebb a fehér volt, illetve a püspöki ruha kék(lila)-fehér. Ennek megfelelően a Szent Miklóst ábrázoló képeken, ikonokon is különböző ruha és palást színek jelennek meg.

Na de annak kiderítését, hogy került a Mikulás az északi sarkra, azt meghagyom másnak.

Advertisement

borító: onlinecelebsgalery; első kép: Fra Angelico: A három szűz férjhezadása, Pinacoteca Vaticana, Róma; második kép: A jánosréti oltárkép; harmadik kép:részlet Thomas Nast rajzából.