Amolyan szabálykövető ember volnék. Nem feszegetem a határokat, kerülöm a konfliktusokat, ameddig csak lehet.

A zöldet meg nem váró, zebrán átsasszézó emberek kétségkívül életrevalóbbnak tűnnek, mint jómagam. Annak fényében meg főleg, hogy az élet minden területén a szabálykerülés lett a legkifizetődőbb. Ilyen ország épült itt az elmúlt közel harminc évben, ilyen országot építtettünk magunknak, választott szakikkal, az alapozástól a tetőfedésig.

A szabályok rugalmas kikerülésénél csak egy áldásosabb dolog van, ha a szabályok maguk lesznek flexibilisek.

Advertisement

Kedvenc csibészeink javára is írhatunk törvényeket, de ellenfeleink, ellenségeink mélyorbáni megrendszabályozását is szövegezhetjük, ki csapna a kezünkre ezért?

Olvasva a Die Welt német konzervatív lap Orbánról szóló cikkének öaszefoglalóját, egy érdekes, és cseppet sem buta gondolatra/ következtetésre bukkantam: a német lap cikkírója szerint a CEU elleni támadás ráhangoládásaként kell értelmezni az elmúlt hónapok Soros-, és civil-ellenes kormányzati kampányát.

Nem elvetendő meglátás, amely meg is magyarázná a törvény átkalapálásába fektetett energiát, és lendületet.

Advertisement

Tiltakozhat a világ, a tudományos elit, legfőbb katonai, geopolitikai szövetségeseink, gazdasági partnereink, Orbán nem áll le. Úgy tuszakolja bé akaratát a magyar demokrácia levélnyilásán, mint a megboldogult John Holmes tekitélyt parancsoló munkaeszközét, “elsőbálozó” partnereinek.

Nem számít semmi, és senki, mint ahogy eddig sem, csak hát ez már az azeri tempó, az uralkodó áramlat pedig a meglincselt drogosok városaként elhíresült Manila öbléig sodort bennünket.

A keresztények megvédésével pózoló hatalom azzal a Dutertével kokettál, aki azért küldte el Ferenc pápát a büdös kurva anyjába ( szó szerint), mert országa fővárosában közlekedési dugókat okozott a látogatása.

Azzal a Dutertével, aki bevalotta, hogy a saját kezével ölt.

Az üzeneten kívül, amit az ezen kezet rázó Szijjártón keresztül Habonyék haza címeztek, mi más haszna lehet egy ilyen találkozónak!?

“Most már nyugodtan elengedhetitek a záróizmaitokat, és beszarhattok.”

Még nem lehet tudni, hogy Orbán mekkora hibát követ el, amikor Amerika csibesárga pepijét húzogatja.

A Trump-adminisztráció orosz kapcsolatai miatt kialakult bizalmi válság következtében az amerikai vezetés bizonyítási kényszerben van. Orbán nyiltan oroszbarát, illetve orosz mintákat másoló politikája alkalmat szolgáltathat arra, hogy Trump idebaszarintva bizonyítsa elkötelezettségét a nemzet, és a nyugati értékrend iránt ( kis ár, nagy haszon). Orbán látszólag szerencsétlenül időzített, ez nem kérdés.

Ugyanakkor az sem elképzelhetetlen, hogy kockázatmentes játék az egész, a pálya pedig előre lezsírozott volt. Mégis csak arról a kénszagú, szarvas-patás Sorosról van szó, akinek kamu halálhírét Trump kedvenc lapja kürtölte szét nemrég. Arról a Sorosról, aki Trump beiktatását követően sietett mindenkit biztosítani arról, hogy az új amerikai elnök hamarosan bukni fog.

Az elkövetkezendő napok mindenre választ adnak.

Minket azonban történelmünk arra int, hogy a szar kilapátolását senki sem végzi el helyettünk, míg a szar belapátolását ( általában keletről) mindig nagy erőkkel támogatták.

Advertisement

Ahogy Buddha lábnyomában a lótusz virágok, úgy nőnek Vlagyimir Vlagyimirovics lába nyomában az arany vécékefék. Ez pedig csábítóbb, mint kinyúlt pulcsis bölcsészként, párás tekintettel, holmi jogokért kiállni, feltéve erre egy teljes, egzisztenciális bizonytalanságban leélt életet.

Bízni az összefogásban nem érdemes. Orbán jól tudja ezt. Nem lesz egységes fellépés az Egyetemeken sem, ahol a hallgatók körében az egyik legnépszerűbb politikai termék a nettó fasiszta Toroczkait is elnökségében tudó, a felszín alatt még mindig oroszbarát Jobbik.

Jobb, ha el sem kezdünk közterületen virrasztani, vagy széthugyozni a Kossuth-teret. Semmi értelme. Ez egy sikeresen elhülyített ország lett, mi meg lassan kívülről tátjuk a szánkat, mintha halszem optikán keresztül néznénk az előttünk zajló, harmadosztályú cirkuszt.

Advertisement

És hogy mikor jön el a kényelmi pozíciók feladása, és a polgárok megalkuvó hallgatásának vége?

A kormány jól láthatóan nem számol ilyesmivel.

Fotó: Andy Landy

Hiszen az országot elárasztották az agyament“Állítsuk meg Brüsszelt!” kormányzati kampány plakátjai, és médiahírdetései. A Die Welt által felfedezni vélt logikát követve pedig jogosan merül fel a kérdés:

Mi a fészkes fenére készülnek ezek már megint????