Kerülgetjük a kérdést mint a forró kását, rágjuk mint a gittet, ki sót, ki cukrot ad hozzá, édes-savanyút komponál belőle, vagy rácsűr egy vagon kurkumát. Ezeknek a múltat feldolgozó néplélek-konyhai eljárásoknak legtöbbször a különböző szekértáborokhoz való tartozás adja meg tájjelegét. Ezen írással megpróbálok rávilágítani arra, hogy a turbómagyarok és a ballibek, Wass és Ady örökösei egy és ugyanazon dologtól szenvednek! Vágjunk is bele!

Vizsgáljuk meg egy önmagában is nagyon markáns, nyugati példán keresztül, hogy hogyan képes egy nép - ebben az esetben népek - bátran szembenézni azzal, hogy őseik vérszomjas pöcsfejek voltak, gyerekeket koncoltak fel, templomokat füstöltek ki, és ezt úgy, hogy közben a hasukat fogták a röhögéstől:

A vikingek

A germánok kicsivel több mint 3500 éve zúdultak be Európába, nagyjából a Kaszpi-tenger vidékéről, igaz, erről mind a mai napig folynak tudományos viták. A nácik egészen Tibetig mentek, felkutatandó az árja vér ősforrását, de olyanok is voltak és vannak, akik a Kaszpi-tengertől északabbra húzzák meg a startvonalat; még egy latin-germán közös indoeurópai őshazát is emlegetnek egyesek. Egyvalamiben biztosak lehetünk: a magyarok ama önostorozó része, amely a Szvatopluktól elorzott földet hozza fel példaként azon kérdésfelvetés alátámasztására, hogy egyáltalán legitim é a magyar hont magyar honnak hívni (:D) igen csak elcsodálkozna azon, hogy a germánok, és ezen belül is a vikingek mennyire de mennyire szartak az ő útjukba tévedt Szvatoplukokra, földdel, vagy anélkül. Ha úgy látták jónak, a jóval régebb óta itt élő keltákat aprították, de talán még többször bonyolódtak olyan belső, törzsi háborúkba, amelyek a mai államalkotó népek őseit kiadó törzsi képletekhez, illetve törzsszövetségekhez vezettek. Ezen törzsek keresztény hitre való áttérése, és a nyugati-keresztény világba való beintegrálódása vezetett el aztán nagyjából ahhoz, amit a mai Skandináviaként ismerünk. A modern történelemtudomány elég alaposan feltárta már a vikingek hiedelemvilágát, szokásait, vallási rituáléit, és harcmodorát. A History csatornán futó Vikingek sorozat a legújabb kutatási eredményekre alapozva íródott, és került megvalósításra. Aki látta a sorozat eddigi részeit, az tudja: a Ragnar Lothbrok életéről szóló filmben nincs semmi hagymázas viking-romantika, de híján van annak az önostorozásnak is (furcsa ez így, mert amerikai sorozat, de most tekintsünk el ettől), amit mi magyarok a kelleténél talán picit jobban is ismerünk.

Advertisement

Advertisement

Nagyon fontos, hogy a vikingek leszármazottai teljes békében és harmóniában élnek őseik múltjával, nem marcangolja a lelküket bűntudat az elkövetett bűnök, vagy a lekaszabolt druidák miatt, de nem is költenek hozzá múltjukhoz szíriuszi sületlenségeket, csak hogy kompenzálják elődeik emberáldozatokat is bemutató vallásának elementáris ősiségét. Meglepő, de szerintük Jézus nem volt viking, és önkéntes történelemkutatóik sem terjesztik, hogy a zsidók a rúnák alapján tanultak meg írni. Nem keríti őket hatalmába egyfajta hontalanság érzés, ha arra gondolnak hogy őseik kiktől vették el a földet; ettől még nyugodtan, fütyörészve fognak kihajózni halászni. Minden úgy volt és úgy van jól, ahogy történt és történik!

Magyarok

Hogy a kép szándékos provokáció? Hát persze!

Advertisement

Tehát a skandináv példából kiindulva kijelenthetjük, hogy Wass és Ady szellemi örökösei egyaránt tévednek! Múltunkhoz való viszonyulásuk - legyen bármelyik végletről is szó - nagyon is hasonló, maximum az arra adott reakció térhet el jelentősen. Ha bármilyen támadás éri a magyarság megtérés és államalapítás előtti történelmét (jó példa erre egy akármilyen Jan Slota nyilatkozat), a turbómagyarok agya azonnal izomszövetté alakul át, és aszerint is funkcionál. Ennek oka nem más, mint hogy frusztrál minket a múltunk. Nem vagyunk megbékélve vele. Nem jó nekünk a dothraki múlt, mi kibaszott Targaryenek akarunk lenni, valyriai történelemmel! Nincs annyi tök bennünk, hogy az ilyen Slota-félék arcába röhögjük: NA ÉS AKKOR MI VAN?

Advertisement

Nincs is jobb példa erre, mint amikor a piramisnak gondolt bosnyák hegy barlangjában talált uszadékfa szú rágta rovátkáiba egyik felkamerázott táltosunk belelátta a rovásírást (12 ezer éveset persze)! Nem elég jó az, ami van! Nem 1200 éve vagyunk itt, nem is 1500 éve, hanem minimum 7-8 ezer éve. Ezzel akarunk jól odavágni a románoknak és a tótoknak! A másik kiváló szemléltetőeszköz a Széplábi András szerzőtárs által már feldolgozott Turul-anomália. Mai tudásunk szerint a turulmadár mintájául szolgáló ragadozómadár a kerecsensólyom lehetett. Több verzió is kering erről, de az szinte bizonyos, hogy egy olyan kisebb testű, gyors, és kecses madárról lehet szó, amely megtalálható a füves sztyeppéken is. Ehhez képest a XIX, század vége óta követett magyar turulábrázolási norma a következő: körforgalomba daruval beemelt, B-52-es méretű, Wagner-operát éneklő címersas, oldalra csúszott Szent Koronával a fején. Tehát a magyar úgy érzi, hogy így vagy úgy, a szimbólumok vagy a történelemírás terén, de neki VALAMIÉRT kompenzálnia kell! A magyar képtelen megbékélni sztyeppei múltjával. Viaskodik vele; többet szeretne belelátni a nemesebb dolgokból, mint ami ténylegesen benne volt, vért pedig kevesebbet.

Ugyanakkor ott van a másik oldal is: az önostorozóké. Akiknek már a nyereg alatt puhított, viharos idők puszta felemlegetése is tányérba köpés, vagy abroszba orrot fújás kategória. Kiknek ősei reneszánsz lantmuzsika kíséret mellett, csillagporból születtek, nem pedig a népvándorlás korának bűzös katyvaszában jöttek a világra. Cinikusan, megvetően állnak a korhoz, az azt másképpen látókhoz. Nekik ugyanaz a bajuk, mint a bosnyák kamupiramisban, denevérguánóba szittya fejedelmek nyílhegyét beleképzelő félnótásnak: képtelen elfogadni őseink sztyeppei múltját, eredetét, annak minden szépségével, és borzalmával együtt, úgy, hogy közben a napjainkban még inkább felértékelődött bezzegskandinávok gyönyörűen megbékéltek múltjuk minden vállalható és vállalhatatlan részletével, a tüdőkipakolós kivégzéstől az Atlanti-óceán áthajózásáig.

A népvándorlások korának egyik utolsó nomád kontingenseként államot alapítani (így vagy úgy) azért nem semmi! Történt ami történt: lángoltak templomok, sírtak kisdedek, és suhogtak a nyílvesszők; mi ITT vagyunk, és ez a lényeg!

/Lehel kép: ►gu®iga56◄/

Advertisement

/ Szarvas lány: hmfest.hu/