Ez most valahogy nem úgy sikerült, mint a netadó esetében. Vagy én nem éreztem olyannak. Talán többen voltunk, talán nem, talán nagyobb balhét csinálnak ma a fiatal egyetemisták és az elszántabb, őszülő pedagógusok, mint annak idején az ultrák (remélem sokkal nagyobbat), de az az igazság, hogy csak a tüntetés hivatalos végéig maradtam. Bár nem sok kedvem volt már ahhoz sem, mert valójában leszarom a politikát, jövőképem ellenben még maradt valamennyi. És nem szeretném a vasárnapjaimat, pláne a házassági évfordulómon ilyen szarságokkal tölteni, de fogom, ameddig látom, hogy van értelme. Ahogy ott ácsorogtam, mindvégig arra gondoltam, hogy most egy kicsit olyan ez, mint amikor egy rettenetesen nagydarab, kopasz, kigyúrt, széttetovált, gátlástalan bűnözőforma vadállat manusnak kiabál egy öreg néni, hogy ráparkolt a virágaira. Ő meg leszarja.

Aláírod ezt te János, mint a huzat. De ne legyen igazam.

Advertisement