Imádom azokat a táplálkozási tanácsokat, amelyek apró kockákra vágott avokádót, frissen készített zöldséglevest vagy éppen grapefruitos zellersalátát ajánlanak, pontosan déli fél egykor elfogyasztva.

Gondolom, nem vagyok vele egyedül, nem úgy táplálkozom, ahogy szeretnék. Az ember egészséges életvitelének az elrontója a munkahely, ezért nem tudunk délelőtt úszni, kora délután jógázni, és előírt módon táplálkozni.

A munkanapok jelentős részén szomorúan nézem az órám, ma sem tudok időben lelépni, hogy odaérjek a GYM-be, ahol a testem lehetne az én templomom. Az én templomom ebben az időben a tanári félkönyéknyi félasztala, halmozódó dolgozatokkal,és félig kész forgatókönyvekkel a következő heti sulinapra.

Advertisement

Az élet nagy paradoxona, a túlterhelés és egyéb pénzért vállalt (mocskos anyagiak, ugye) külön melók teszik lehetővé a tornabérlet és egészséges kaják megvásárlását, amikre így viszont nem sok időm marad.

Mivel sokszor dolgozom késő délután vagy este is, marad a város vedd meg – edd meg kínálata, hamburger, péksüti, pizzaszelet, gyros. Ha napközben valaki a városban akar ebédelni, nagyjából ebből választhat, már kínai kajálda sincs annyi, mint pár évvel ezelőtt.

Advertisement

A törökök megszállták nem csak a körutat, de a külsőbb kerületeket is, kiszorítva a szecsuáni csirkéket és a gong baot a magyar nemzeti ételek közül.

Advertisement

Természetesen nem rovásírásos étlapra és töltött káposztára vágyom, de elképesztő, ahogy egy-egy étkezési divat évekre letarol minden mást menzakaja fronton. Egy tájékozatlan turista szerintem simán azt hiszi, a gyros az valami nemzeti étel nálunk.

Semmi bajom a egyébként gyrossal, kebabbal, nevezzük akárhogy, de jó lenne, ha valami mást is tudna venni az ember, megfizethetőt, egészségest, esetleg olyat, amiben nincs több ezer kalória.

Nyilvánvaló, egy olcsóbb kifőzdétől nem várhatunk nagy kulináris élményeket. De a helyzetet a piacra lépő szupermarketes grillek sem igazán javították fel, tekintettel arra, hogy egyetlen elkészítési eljárást ismernek a panírozást.

Léteznek még „tiltott zónás” gyors éttermek a belvárosban, ezek nem rendőrségi kordonnal vannak lekerítve, hanem szép. fényképes étlappal mutatják be a kínálatukat, bennem ilyenkor már megszólal a vészcsengő, másnaposan támolygó angol legénybúcsús csapatok a célközönség, akik még józanul sem tudják igazán, milyen a jó étel, nemhogy romkocsmás állapotukban. Ezeken a helyeken a pasta meg a leves még alulról sem súrolja az iskola menza színvonalát. Mindez “only 8 eur”

Advertisement

Tehát pici szendvicsek, túrós táska, padlizsánsaláta…meleg étel sehol, vagy marad a gyros. Nem tudom, ti hol vagy hogy szoktatok munkahelyi ebédelni, várom az ötleteket. Junk food hívők kíméljenek!

A képek csak illusztrációk, NEM budapesti kifőzdékben és gyors éttermekben készültek!

Advertisement

Ha tetszett a cikk, oszd meg bátran a fb-n! Teret a kisblogoknak, vesszen az áruházi tömegízlés (és itt a sajtóperek elkerülésére most nem sorolok fel olyan blogokat, aminek a kétes hülyeségeivel mindig teleflódolva az üzenőfal...)