Véleményposzt

Jómagam a 444-en szaladtam bele a lassan mindenki által ismertté lett történetbe, miszerint egy down-szindrómás fiút kitiltottak egy budapesti edzőteremből. Nem szeretnék a média egyik legrátermettebb újságírójának minden szavába belekötni, de fontosnak érzem, hogy megosszam az ilyen jellegű írásokkal kapcsolatos aggályaimat, valamint tisztázzak néhány félreértést.

Vettem a fáradtságot és végignéztem Csavajda Szabolcs teljesen helyénvaló és következetes érvelését a saját védelmében, amire sajnos szüksége volt, mivel az írás megjelenését követően komoly fenyegetéseket kapott, veszélybe került az edzőterme, anyagi és erkölcsi kár is érte, mert segíteni próbált egy súlyosan fogyatékos (igen, arcátlan idézőjel nélkül) fiún. Fiú, aki majdnem annyi idős, mint én. Arra, hogy miért fiúként és nem férfiként tesznek róla említést minden egyes mocskolódó írásban, amit volt szerencsém elolvasni, még visszatérek.

Advertisement

Advertisement

A poszt a “JOG” tag alatt jelent meg, el sem kell kezdeni olvasni, ebből már nagyon szépen látszik, hogy a szerzőnek (mint az már annyiszor kiderült korábban) ismét sikerült elmennie a lényeg mellett. Ugyan jogok sem egyformán illetnek meg mindenkit, hiszen aki cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll, annak szavazati joga nincs, valamint bármilyen bűncselekményt követ el, büntetése korlátlan mértékben csökkenthető, egyvalami viszont egyetlen alkalommal sem hangzott el semmelyik visszataszító érvelésben sem, és ez a FELELŐSSÉG. Ami Szabolcsnak van, Attilának viszont egyáltalán nincs. Többek között a felelősség az, ami megkülönbözteti a férfit a fiútól, a gyermeket a felnőttől, sok más egyéb mellett. Bármi történik az edzőteremben, ő tarja érte az IFAplató méretű hátát, nem Attila, vagy Attila szülei. Idézőjelbe tenni a súlyosan fogyatékost egy Down-szindrómás esetében nevetséges, ostoba dolog. Idézőjelbe tenni a veszélyes szót edzőtermi munkával kapcsolatban, pedig simán arról tanúskodik, amiről a szerző testalkata is (no offense); soha életében nem járt még ilyen helyen.

Az edzőtermi balesetek mindennaposak. Ez közismert tény, mégcsak edzeni sem kell ahhoz, hogy tudjuk, elég megnézni bármelyik videóösszeállítást a témában a többtízezerből, máris nyilvánvalóvá válik, hogy milyen veszélyes üzem a súlyokkal való edzésmunka. Elég egy pillanatra nem figyelni, máris kész a baj.

Advertisement

Szabolcs minden szempontot figyelembe vett és pusztán szívjóságból (egyetlen fizetővendégről lévén szó, anyagi motivációról nehezen beszélhetünk) úgy döntött, hogy ad egy esélyt a dolognak. Nem sikerült, az, hogy kinek a hibájából a jog és felelősség szempontjából teljesen indifferens. A tulajdonos úgy ítélte meg, hogy a dolog nem működőképes a továbbiakban. (JOGa van hozzá.)

Ezt a kedvességet Attila testvére egy félrevezető facebookposzttal hálálta meg, ami Herczeg Márknak (is) köszönhetően országosan ismert történet lett. A nép pedig ítéletett hozott: Csavajda Szabolcsot meg kell hurcolni. Muszáj, hiszen minden down-szindrómás cuki, örök gyerek, ellenben közismert tény, hogy minden köcsög gyúrós primitív, kirekesztő, bűnben hízott szemétláda. Az a minimum, hogy büntetésből rágyújtjuk a rohadt edzőtermét, elvesszük a kenyerét. Egy jószándékú (ez is vitathatatlan) ember veszítsen el mindent, tegyük tönkre, ne törődjünk azzal, hogy mennyi ember megélhetésére van ez hatással, beleértve Szabolcs családját és alkalmazottait is. Mert igazságot kell tenni, mivel Attila testvérét megsértették. Tudniillik erről van szó. Merthogy Attila ebből az egészből nem fogott fel a világon semmit. Éli tovább az életét, nem érte semmilyen trauma. Ellenben Szabolccsal, aki a mai napig kap fenyegető üzeneteket, reputációja erősen sérült. Ebben a történetben ő az egyetlen ember, akit valóban súlyos sérelem ért, pusztán azért, mert megpróbált segíteni abban, hogy egy fogyatékos srác megvalósíthassa az álmát, egészségesebb legyen. Belegondolni is félelmetes, hogy mi lett volna a család reakciója, ha komoly baleset történik.

Advertisement

Talán ez utóbbi motiválta a videó elkészítésében, mert nem tűnik félős srácnak. Persze ez is “mosdatja magát a féreg”-ként csapódott le a legtöbb emberben, akik feltételezhetően meg sem nézték. Számomra egyetlen dolog tűnt fel, amíg néztem (azon túl, hogy őszinte és szimpatikus ember benyomását keltette, de ez megintcsak teljesen lényegtelen); Szabolcs mindezek ellenére sem sértette meg senki személyiségi jogait, nem mocskolódott és nem vádaskodott egyáltalán. Inkább csak nagyon szomorúnak és csalódottnak tűnt. Akárcsak én most.