Egy ajánlással kezdeném: akinek nincs tévéje és azon is csak Mezzot vagy Artet néz, annak felesleges tovább olvasnia. Az amerikai képregénykultúra filmváltozatának élvezetéről lesz szó, az örömről, amit a bennünk élő, tágra nyitott szemű gyermeknek szerez. Persze tudnék érvelni mellette a mitológiai háttér felemlegetésével, a közös tudattalanból merítés behozatalával vagy vonhatnék párhuzamot a szuperhősök és a szegény ember legkisebb fia közé, de nem teszem. Mert ezeknek a filmeknek nem dolguk a túlmagyarázás, csak az élvezet, és két óra kikapcsolódás. Ha pedig mondanivalót akarok, nézek Bunuelt, Greenawayt vagy Fellinit. Köszönöm.

Advertisement

Tehát, tegnap volt szerencsém megnézni Amerika Kapitány történetének legújabb fejezetét. Nagy várakozással ültem be, a hype nálam tökéletesen működött, láttam többször a trailereket, a tv-spotokat, olvastam a pletykákat és azok cáfolatait is. Mark Ruffalo ott volt a forgatáson, de kapunk-e Hulkot? Ross tábornok szerepel, de átváltozik-e? Megtörténik-e a belengetett csók? Aztán elkezdtek jönni az első kritikák és alátámasztották a hypeot, én pedig egyre szélesebb mosollyal vágtam a centit.

A mozi úgy döntött, hogy mivel ez nem csak egy vetítés volt, hanem előpremieres vetítés (de már nagyközönségnek, rendesen jegyet kellett venni, nem vagyok kivételezett semmilyen formában), kis vetélkedővel szórakoztatták a közönséget vetítés előtt. Ezen a ponton nem lepett volna meg, ha valaki megveri a mozi vezetőjét és az sem, ha én vertem volna meg. De ezen is túlestünk, aztán az X-Men: Apokalipszis reklámján is, aztán a Suicide Squad reklámján is, és végre valahára elkezdődött a film.

Advertisement

Rögtön egy jelenet jött, amire nem számítottam. Mivel később több nem-számítottam-rá-jelenet is volt, elmondhatom, hogy a forgatókönyvvel elégedett vagyok. Bár a felvezetésben vannak buktatók és lassúságok, a végére ezeket kinövi a történet és remek befejezést kapunk.

A történetről még annyit mondanék, hogy a hősök oda kapnak ütést, ahol igazán fáj és akkorát, hogy tényleg megérzik. Itt már nem arról van szó, hogy egy nyilvánvaló fenyegetést kell elhárítani, a probléma teljesen máshol van. A főgonosz kérdése a film végén igazából leírja az egész történetet és rámutat, mekkora a baj a csapatban igazából.

Az új karakterek jók, szimpatikusak és jól passzolnak, de tegye mindenki a szívére a kezét, mi mást vártunk? Pókember annyit pofázik, mint a képregényben, Fekete Párduc elegáns és bölcs ahogy kell, és mindketten megkapták a saját harci stílusukat is. Pókember jelenetein picit lehet érezni, hogy utólag kerültek a történetbe, de bukkanó nélkül passzolnak.

Sponsored

Aki ezzel akarna becsatlakozni a Marvel Moziuniverzumába, ne tegye. Egyszerűen már túl sok minden történt hozzá, de szerencsére itt nem kell ismerni az Agents of Shield tévésorozatot (ami szerintem a nézhetetlenség határán egyensúlyozik), hogy értsük a film elejét, mint az Ultron korá-nál.

Nem merek többet írni, nem akarok véletlenül sem rontócolni, úgyhogy abba is hagyom. A lényeg, hogy a film jó, nagyon jó, fanoknak kötelező, de ők úgyis megnézik, hobbirajongókat pedig úgyis elrángatja a rajongó barátjuk, de ők sem fognak unatkozni vagy fanyalogni, garantálom.

Advertisement

Azt tudtátok, hogy tavaly áprilisban kezdték csak el a forgatást? Durva egy tempót diktál a világ leghíresebb fügéje.