Kedves barátaimat, pontosabban a munkájukat szeretném a figyelmetekbe ajánlani.

Néhány székely leány és legény fejébe vette, hogy összegyűjti és modern eszközökkel bemutatja a székely népmeséket a nagyközönség számára. Az indulásuk is elég mesebeli, ráadásul Drakulának köszönhető. Az alkotók ugyanis pont ezt elégelték meg, hogy ha valaki Erdélyről mesél Európában, akkor majdnem kizárólag Drakula jut eszébe az embereknek, holott az erdélyieknek sok száz meséje van, de Drakula egyikben sincs benne. Nekiálltak tehát, hogy összegyűjtsék amijük van, és először egy mesetérképben prezentálták eredményüket, majd egy kétszáz oldalas mesekönyv következett, és sorban a többi dolog.

Megalkottak egy társasjátékot, készítettek színezőt, belevágtak Székelyföldet népszerűsítő előadássorozatba, turisztikai programot indítottak, lefordították angolra a legendákat, satöbbi. Most egy 12 részes mesefilmbe vágtak bele, aminek az első része idén tavasszal jelent meg. A Likaskő legendáját készítették el.

Annál is inkább értékelendő ez az igyekezet, mert ez már sok helyütt bebizonyosodott, hogy úgy lehet megőrizni a nemzetiségtudatot, ha a kultúrát is megőrizzük, és ha ez ráadásul helyben történik meg, akkor sokkal erősebb a kötődése az ott lakók számára. Ennek (számunkra) legszomorúbb példája Székelyföld szomszédságában található, Csángóföldön, ahol az északi-csángók már annyira elveszítették magyar identitásukat, hogy magyarul már nem, vagy alig beszélnek, egyedül vallásukban őrzik még azt, hogy valaha volt ott egy magyar sziget a román nemzettestben. Pedig élt egykor ott egy Lakatos Demeter, aki e sorokat rótta.

Szép a falum

Szebb falu földön nem lehet,
amit elhattam én hon,
fűzfák alatt foly a Szeret
a virágos tájakon.
Gyönyörűszép télen-nyáron
falum, ahol születtem,
nem felejtem minden áron,
épp ha onnan elmentem.
Falumnak halhatatlan képe
mindig az eszembe áll,
úgy, mint Csángó ország népe,
vízmalom is pataknál.
Nyáron a szép tábla búzák,
mikor hintázza a szél,
banyhán a rikatusz lúzák,
hol a madár csiripel.
Szüreteket nem felejtem
ott nálunk a faluba,
téli östéket dét mentem
leányozni a fonóba.
Máma járom az országot,
elbúcsúztam tőle rég,
ha feljárnám a világot,
nem felejtem halálig.
Szebb falu földön nem lehet,
amit elhattam én hon,
hul foly Moldva és Szeret
a virágos tájakon.

Kívánom, hogy minél több gyerek ismerje meg a székelyek meséit, Európán belül és kívül, és nem csak azért, mert magyarok készítik, hanem azért is, mert rendkívül szórakoztatóak!

Itt találjátok őket: http://www.legendarium.ro/