Gyermekkorom kedvenc meséi a Robert Graves-féle görög mitológia lapjairól bámultak rám vissza, s talán nem véletlen, hogy előbb tudtam a Mare Tenebrosum öbleinek csodás lényeiről, mint a kertben csoszogó csigákról. (És ennek csak részben lehetett az oka, hogy nem volt kertünk.) A görög regevilág emberközelibb bármelyiknél: krétával (KRÉTÁVAL, höhö, érted!) körberajzolható a hely, ahol a Minotaurusz vére folyt; az érdeklődő vándor elhajózhat Kirké szigetére az Adriai-tengeren; vagy akár sétálhat a dódónai jóstölgyek alatti évszázados avaron. Így aztán természetes, hogy a görög mitológiából a görög történelemhez vezet az út, mondhatni magától értetődően. Nézem hát az Akropolisz-t, az athéni Fellegvár márvány oszlopsorait, odaálmodom az elveszett Promakhosz Athéna-t, a tengerre messze csillogó bronzsisakos istennőt, és eszembe jut, hogy szegény jó Pheidiász valószínűleg marha ronda lehetett.

No de mos’ mér mondom én eztet?

Közismert tény, hogy a férfiak valamennyi jelentősebb teljesítménye valójában csajozási szándék, még ha olykor körmönfont és meglehetősen implicit csajozási szándék is. (A könnyebb tárgyalás kedvéért tekintsük most csajozásnak az akkori idők valamennyi szerelmi csatározását és testi-lelki izéjét is, lett légyen célcsoportja akár olajozott testű, korabeli atléta, akár orfikusan orgiasztikus kecskenyáj.) Én készséggel elismerem, hogy a ornitológiai ismeretek iránti olthatatlan szomj IS beolthatja akár szenvedéllyel az ifjú madármegfigyelőt, de a motivációs sémák ennél jóval számosabb halmazából vakító fénypászmaként világít elő a szemüveges és pattanásos ifjú nyálat kispárnára csorgató álmodozásainak emlékképe, ahogyan a pajzsos cankót röptében felismerő tehetsége okán omlanak a karjába a ledér biológushallgató leánykák.

Bezony.


Klasszikus görög arcéllel megáldva persze valamivel könnyebb a dolgunk, ám az asszonyok igényeinek listája talán cipőiknél is számosabb, így tehetség, szépség, arányosság, erő, intelligencia, humor, nyers báj és még megannyi méla tálentum egyidejű birtoklása is szükségeltetik. És persze függöny, ez alapvető: egy hely is kell, ahova a függönyt akaszthatják. Szerencsétlen férfiak - meg én, a szerencsés - így aztán kénytelenek minél feltűnőbben demonstrálni az említett készségek birtoklásának tényét, s mind inkább elfedni - hazudni, nah, mit tagadjuk - a hiányosságokat. Csajozni lehet búbos bankával, Hammond-orgonával, kis- és nagydoktori címmel, saját tulajdonú vagy bérlakással, esetleg kutyával is, továbbá tapasztalom, hogy működik a dolog mikrofonnal, sertéstenyésztési ismeretekkel, oktánszámmal, bohókás tehenes nadrágtartóval és a fiktív középkori németalföldi történelembe oltott hímsovinizmussal is. Az én arcélemmel persze az Akropolisz túlzás, de azért van az a nő, hogy kellhet.

Advertisement

Amúgy meséltem már, hogy én találtam ki a tetejére a háromszöget? Eredetileg rombuszt akartak. Hülyék.