Azzal kell kezdenem, hogy 37 évem alatt nagyjából 22 alkalommal költöztem, pedig egyszer sem akartam. Ha ehhez hozzávesszük, hogy számos ún. barátomnak segítettem a költözésben, nyugodtan mondhatjuk, néminemű jártasságra szert tettem az évek során ebben a műfajban. Ezen tapasztalatokkal mintegy felvértezve, egyértelműen kijelenthető, hogy a költözést előkészítő és (az egyszerűség kedvéért egyelőre használjuk ezt a szót, hogy) megszervező nők konkrétan fogyatékkal élők, mégpedig annak is egy igen súlyos változatában szenvednek, az ún. logisztikai fogyatékkal élésben. Ez egy olyan, eddig sajnos kevéssé dokumentált, ám férfiak által jól ismert agyi defekt, amelynek hatására 4 diplomáig és két doktori címig bezárólag egy nő képtelen átlátni, felfogni, megérteni és alkalmazni egy 6 éves által józan ésszel is érthető jelenségeket. Minthogy elkötelezett hívei vagyunk az Eco-féle taxatív és számozott listáknak, ímhol, mire is gondolunk:

1. Ha van pénz arra, hogy elköltözzünk, akkor legyen arra is, hogy legfeljebb összesen tízezer forintért felfogadj 2 darab buta, de erős embert, aki cipel. Azzal ellentétben, amit te gondolsz erről: ha két erős ember kell egy 100 kilós ágyhoz, az nem jelenti azt, hogy 6 elpuhult, irodista tehén körbeállva ugyanúgy fel tudja vinni. Mesélhetnék itt fogásról, helyszűkéről meg fordulókról, de egyszerűbb, ha elhiszed. Ahogy 9 nő 1 hónap alatt nem hordhat ki egy gyermeket, úgy a dolog ebben az esetben sem működőképes.

2. Hasonlóképpen: a 120 literes zsák nem azt jelenti, hogy 120 liter könyvet kell belepakolni, azt ugyanis valakinek vinnie is kell. Ettől függetlenül is: a zsák teherbírása előbbre való szempont, mint az űrtartalom, főleg mert te leszel az első, aki vinnyogni fog, ha kiborulnak a cserépedényeid a placcra.

3. Nem, nem segítség, ha ti addig felhordjátok az “apróságokat”, tekintve, hogy az ágynak, szekrénynek, mosógépnek és hűtőnek kell a hely, azokat nem pakolhatom egy csomó zsák tetejére.

Advertisement

4. Itt nem működik az, hogy csak hordjuk fel, és majd kitalálom, mi hova kerül. Találd ki előre, elvileg azért jártál fel hónapok óta napjában tizenhétszer (mert láthatólag nem azért, hogy összesöpörj a leendő szekrény alatt), hogy kitaláld, mi hol lesz. Utána már sokkal macerásabb az egész.

5. Túl sok a cuccod. A költözés - a leendő válás megalapozása mellett - arra is a legjobb alkalom, hogy a fele szart kidobd, ha már levittük. Nem, az nem kreativitás, hogy összenyálazott szalvétával teleragasztgatott fadobozokkal pakolod tele a lakást, sem a magad készítette üvegfestés, sem a papírból hajtogatott szir-szarok. Nem kell 3 köbméter hulladékfát a 6. emeletre 8 fordulóval felcipeltetni, mert úgysem tudsz belőle otthon, szabadidődben saját tervezésű erkélyt készíteni. Tudjuk, te is, én is, hogy egy év múlva nekem kell levinnem az egész pakkot újra.

Advertisement

6. Hasonlóképpen: a raklap nem bútor, főleg nem az, amit te akarsz csinálni, maradék radiátorfestékkel lekenve.

Advertisement

7. Ne nyugtass és ne csitíts, főleg ne olyankor, amikor egy 130 kilós szekrényt igyekszünk ketten beforgatni a 45 cm-es lépcsőfordulóba, és emiatt káromkodunk. Vegyél inkább papírbútort, vagy fizess két költöztetőt.

8. Ne cipeltess fel olyasmit, amit utána levitetsz az alagsorba, mert a 6. emeltről az erkélyen át fog kirepülni a 70 kilós olajradiátor, és még te leszel megsértődve, ha anyukádat kapcsolatba hozzuk az üzletszerű kéjelgéssel.

9. Összefoglalva (és ez egyben alapelv az élet minden területére): csinálhatod te, vagy hagyhatod, megcsináljam én, de a kettő egyszerre nem lehetséges. Egy fáradt, kimerült, ideges embert, aki a te butaságod, ostobaságod és józan eszed hiánya miatt kénytelen izzadt állapotba kerülni, miközben gyűlöli az izzadtságot, ne hergelj azzal, hogy okoskodsz, mert le fogja baszni a nagyszekrényt a lépcsőfordulóba, aztán egyedül felokoskodhatod a hatodikra a csibeagyú barátnőiddel.

Én szóltam.