Tekintsünk most el attól (már, aki képes rá), hogy a liberális az nem szitokszó, hanem szabadelvűt jelent. Franciaországban még mindig ott az iskolák bejárata felett a frízfelirat, a nagy francia forradalom hármas jelszava.

Vérmérséklettől és beállítódástól függő persze, ki mit ért liberális nevelés alatt, a szakirodalom szerint ez az emberközpontú, emberi szabadságjogokra építő nevelést jelenti.

Kérdés persze, a gyerek, aki még keveset látott és tapasztalt a világból, és nem hozhat felelős döntéseket, mennyire kaphat szabadságot, és mit értünk ez alatt a szabadság alatt.

Advertisement

Próbáljuk meg rögtön elkülöníteni a laissez faire neveléstől, ami igazából NEM nevelést jelent, magyarul a szülő vagy alkalmatlanság, vagy lustaság vagy egyéb okok miatt tesz rá magasról, mit csinál a gyerek. A probléma az, hogy sokan ezt próbálják liberális nevelésnek beállítani.

Pont az ilyen laissez faire családok miatt következett be, hogy vannak már éttermek, szállodák, akik a nyugalom szigetének hirdetik magukat, és NEM engednek be gyerekes családokat. Mivel a laissez faire szülő valóban szabadjára engedi a gyereket, de nem azért, mert ez nála valami nevelési szemlélet lenne, hanem kényelemszeretetből. Nem érdekli mit csinál, lényegében nem nevel, nincs jelen a gyerek életében.

A magára hagyó szülő nem liberális, hanem gondatlan. A gyerek nem alacsonyra nőtt felnőtt, ezért még nem tudja, hogy illik társaságban viselkedni, mi veszélyes rá nézve, és azt sem tudja még, hogy bizonyos magatartás másokat zavar. Nem attól lesz egy szülő nevelése liberális, hogy nem fogja meg a gyereke kezét az úttesten, mert az nem akarja, vagy engedi a szálló medencéjébe ordítva ugrálni, miközben tele van idős emberrel a víz.

Advertisement

Nem attól lesz liberális a szülő, ha a hiszti hatására az üzletben megvesz valami túlárazott, felesleges dolgot, és attól sem, ha egész hétvégén engedi a gyereket a számítógép előtt punnyadni, ahelyett, hogy mozogna kicsit.

A gyerek szabadságjogait korlátozza, hogy nem nagykorú, és nem cselekvőképes még a törvény szerint. A pszichológia ezt úgy fogalmazza meg, éretlen személyiség. Mint ahogy a szülő nem hagyhatja magára anyagilag és fizikai gondoskodás szempontjából sem a gyereket, ugyanúgy nem adhatja meg neki mindenben a döntés szabadságát sem, mivel a gyerek nem látja a következményeket, nem látja a kötelezően betartandó korlátokat sem. Nem képes még arra a gondolkodásra sem a gyerek, az ő szabadságjogai csak addig terjednek, amíg ezzel nem gázol mások jogaiba.

Nem attól lesz egy szülő autokrata, ha rászól a gyerekre az étteremben, a másik asztalnál ülők egymással szeretnének beszélgetni, és nem veled, hiába mászkálsz az asztaluk alatt. Azt is el lehet mondani, hogy azért nem kap meg valamit az üzletben, mert túl drága, vagy felesleges, esetleg egészségtelen – és ettől még nem leszünk porosz kiképző őrmesterek.

De akkor mitől lesz JÓL liberális a nevelésünk, és egyáltalán, legyünk liberálisak?

Kérdés, alattvalót, vagy független, önmagáért felelősséget vállaló szabad embert szeretnénk-e belőle nevelni?

Miben adjunk neki szabadságot? Ne kényszerítsünk rá barátokat. Ne kényszerítsünk rá hobbit. Ha inkább rajzszakkörre járna, mint zongorázni, engedjük neki. Ha nagyon utál valamilyen sportágat, hadd kísérletezzen többfélével, ne erőltessük azt, ami szerintünk jó. Bízzunk benne, amíg nem ad rá okot, hogy kételkedjünk. Amiben képes és tud dönteni már felelősen, azt engedjük neki. De ez nem jelentheti a szülő ugráltatását sem. Ha reggel azt mondta, teát kér, akkor teát kap, de ha letettük elé a teát, ne reklamálja a kakaót.

Advertisement

Ne akarjuk helyette tudni, hogy szereti –e a csokitortát. De ne is képzeljük magunkat a valamiféle lazán liberális embernek, ha egyszerűen lusták vagyunk rászólni az uszodában, hogy ne ugráljon a néni fejére.

Ha tetszett a cikk, oszd meg bátran a facebook-on! Jó lenne, ha nem mindig ugyanannak a 2-3 embernek a véleménye jelenne meg csak tömegesen a témában! Ha először kommentelsz, sajnos nem fog rögtön megjelenni a véleményed, a blogrendszer ilyen szigorú, nem én :)