Popsikerek az 1950-60-as években! Előzés - az 1962-es bomba film!

Az 1950-60-as évek ifjúságát a Rákosi és Kádár rendszerek egyaránt gondosan megóvták a káros nyugati zenei hatásoktól.

A rock őskorának klasszikusait, csak a Szabad Európa Rádió adásai vételére képes rádiók tulajdonosai hallhatták. A műsort, több méteres sodort rézdrót antennával, a 25-31-41-49 méteres rövidhullámon lehetett fogni. Azonban ez sem nyújtott teljes zenei élvezetet, mivel már korábban a Rákosi kormány olyan zavaróállomásokat épített melyek különleges füttyhatásokkal folymatosan zavarták a műsorokat. Cseke László mindezeket Münchenben nem hallhatta, és így a Teenager Party-t rendszeres napi szórakozásunkká vált.

A másik “menekülő út” Czeglédi A. Sándor rádió és villanyalkatrész kereskedő “illegális” budapesti hanglemezüzlete volt, a Rákóczi út 80. szám alatt. Czeglédiék a becsempészett új és eredeti angol-amerikai számokat, 45-ös fordulatú hajlékony “nylon” kislemezekre vágták, és megfizethető áron árúsították.

A mai napon sem érthető, hogyan tudták megúszni a bezárást. Elvis Presley volt a nagy kedvencük, és szinte naprakész volt az Elvis felvétel készletük. Ez volt tőlük az első “lemezem”:

Azonban az első legális, igazi áttörést, a Magyar Rádióban dolgozó sportriporternek, Szepesi Györgynek köszönhetjük.

Szepesi “Gyuri”, aki a legendás Magyar Labdarúgó Válogatott 12. tagja volt, és rendszeresen elkísérte a csapatot a meccsekre, így ő közvetítette az 1953-as örökérvényű 6:3-as londoni győzelmet is. Itt a teljes diadal:

Azt csak halkan említem, ma már hihetetlenül hangzik, hogy annak idején a meccs részleteit, a gólokat évekig csak írógépfeliratos fekete-fehér diafilmen láthattuk.

Valószínüleg a rádió vezetősége megengedte Szepesinek, hogy hazahozzon “nyugati zenéket”, melyeket aztán a Kossuth Rádióban bemutatott. Emlékeim szerint ez volt az első három “nyugati” zeneszám amely elhangzott a Kossuth Rádióban:

1. Ronnie Hilton - Veni Vidi Vici ( 1954 )

2. Johnnie Ray - Just walking in the rain (1956)

3. Louis Prima - Buona Sera Signorina

A zenei helyzet így sem javult jelentősen, azonban az olasz filmek zenéi, a San Remo-i dalok némi kárpótlást nyújtottak a házibulikon. Ami pedig a meccs közvetítéseket illeti, az 1957-ben indult MTV az igazán jó meccseket nem közvetítette, így spéci tetőantannával a CSEH 2 adásait kellett néznünk. Ott láthattuk az első zenés videóklippek egyikét! Sírni fogtok!

Včera nedêle byla - tegnap úgyis vasárnap volt!

Nemrég Inkey Bence egy remek cikket írt az Indexen, “Amikor a vízcsapból is olasz slágerek folyt” címmel.

Ezeknek a slágereknek az előzményét az Előzés című, a mai napig felejthetetlen Dino Risi film és dalai jelentették. Jellemző, hogy az 1962-es filmre az IMDb 8,2 csillagot adott.

A film rövid története:·

A csábító: Bruno, az áldozat: Roberto. Bruno az országutak szélhámos szerelmese, ahol őrült iramban száguldozik sportkocsijával, megelőzve minden előtte haladó embert és járművet. Szabálytalanul vagy szabályosan: mindegy, a lényeg, hogy őt ne előzze meg senki. Bruno céltalan rohanása, sikerei és derűt keltő vagánykodásai mögött azonban Gassman remek alakításában feltárul egy kiégett, illúziót vesztett és magányos lélek, akit éppen elbűvölően tökéletes öncsalása tesz életművésszé és életveszélyessé...



Innen.

Itt pedig a teljes film:

A film zenéi:

Hallgassunk meg belőlük hármat:

1. Quando, Quand, Quando.

2. St. Tropez Twist.

3. Guarda come dondolo.

Talán csak a demográfusok fogják csak megfejteni, miért tiltották Rákosiék-Kádárék a rock zenét, és miért engedélyezték, a sok esetben “gyerekcsináló” olasz számokat.

Lehet , hogy ezek a zenék voltak az egyik alkotó elemei a gyermekáldásos Ratkó korszaknak?

Hogy a dalok mennyire kedvcsinálóak lehettek, íme a két legsímulósabb közülük:

Peppino di Capri: Roberta

I Santo California-Tornerò