A fenti Dan Millman idézettel próbálták a Kinizsi Százas szervezői ráhangolni a túrázókat arra, hogy mi is vár rájuk. Akármit is jelentsen ez.

Szurikáta kolléga már felkészített titeket arra, hogy mivel is ba ütöttem el az időmet a hétvégén, hát gondoltam beszámolok róla, hogy nyugodtan tudjatok aludni most már. Elnézést, hogy a cikk csak ilyen későn készült el, de a végére talán majd megértitek miért. Nagyon könnyű dolgom lenne, ha a Cink nem lenne élőhalott állapotban, és a tulajdonos úr intézkedett volna, mert akkor én is Orosz Péter igencsak szórakoztató cikkét javasolnám újraolvasásra, amit Szurikáta is említett. Így viszont kénytelen leszek én képbe hozni titeket, a magam száraz módján.

A Kinizsi Százas, vagy röviden csak Kinizsinek (esetleg K100-nak) hívott túra az első hosszú távú túra Magyarországon, amit Kovalik Andrásék hoztak létre a nyolcvanas években (egész konkrétan 1981-ben), egy szlovákiai teljesítménytúrázás (Nagyszombati Százas) élményei után. A túra útvonala csak kismértékben módosult azóta, eredetileg Szárligeten volt a cél (és 103 km volt a táv), de a növekvő népszerűség miatt a szárligeti önkormányzat nem vállalta a cél helyszínének biztosítását, ezért a cél átkerült a Tatai Ifjúsági táborba (egyben rövidült az útvonal). Tíz év múlva sikerült visszahelyezni az eredeti útvonalra a túrát és a cél ismét Szárliget lett egészen 2008-ig, amikor is az önkormányzat ismét visszakozott, így Tatára került vissza a cél, egy év múlva pedig az eredeti rajtot (Csillaghegyi strand) is kinőtte túra, ezért átkerült Békásmegyerre. A hivatalos adatok szerint a túra hossza 100,15 km, amihez hozzájárul még cca. 2900 méter szintemelkedés. A túra teljesítésére 24 órát kap az induló, természetesen gyalog. A túra népszerűségét mutatja, hogy a szervezők kénytelenek voltak korlátozásokat bevezetni azért is, hogy a résztvevő tömeg ne okozzon maradandó károsodást a természetben.

Advertisement

Ennél a túránál vannak extrémebb, és hosszabb túrák is, de mégis ez a hosszú távú túrák királya. Az idei évben 1600 regisztrációt engedélyeztek a 100 km-es távra, emellé jönnek még a rövidebb távon indulók. Szóval 4-5 ezer ember simán ott volt a rajtban. És sajnos ezzel el is értünk arra a pontra, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ami pedig a szervezés. Ez az, ami a legtöbb kritikát kapja évről évre. Jómagam 15 éve követem a Kinizsihez kapcsolódó dolgokat, és nem volt még olyan év, amikor ne lettek volna olyan résztvevők, akik jogos elégedetlenségüknek adnak hangot. Noha a szervezők láthatóan próbálnak haladni a korral, és ha nem is úttörőként, de példamutatóként vezetnek be olyan technikai újításokat, amik a résztvevők számára is elégedettséget kellene hozzanak. Ilyen például a nemrég bevezetett online követési lehetőség, amit mi is megmutattunk. De mégis.... (of course, but maybe - ahogy művelt kollégám mondaná) Idén ez a technikai újítás okozott az indulásnál röpke egy órás felesleges várakozást sokaknál, hogy csak egyet emeljek ki a szervezőknek felrótt sok sérelem közül.

Hogyan készülhetünk fel a Kinizsire?

Ha vérbeli Kinizsis vagy, akkor az eseményre való felkészülés rögtön a Kinizsi másnapján kezdődik. Látod a barátok, ismerősök és ismeretlenek beszámolóit a Facebookon, vagy a különböző fórumokon. Látod az arcukon az elgyötört mosolyt és rohadtul nem érted, hogy mi ebben a jó? Ha ez a kérdés valóban felmerült benned, akkor lapozhatsz is a következő cikkre, valószínűleg nem te leszel a következő ember, aki cicanadrágban ott szorong a békásmegyeri pékség előtt a rajtra várva május végén. :) Csetneki Sándor túratárs nagyon jól összefoglalta a Kinizsin való indulás egyedfejlődését, szívem szerint egy az egyben átemelném ide az egészet, de inkább kattintsatok (de csak miután végigolvastátok az én írásomat!): A Kinizsi Százas Gifekben

Advertisement

a rajtban összefutsz egy sokszoros Kinizsi Százas teljesítő cimboráddal

Szóval az elhatározás már megvan, a következő lépés, hogy veszel egy következő évi naptárat, és jó vastag filccel beleírod május utolsó szombatjára, hogy K100! Ettől talán csak a Pünkösd tudja eltéríteni a szervezőket, de lehet, hogy még az sem! Ezután elkezded olvasni a töménytelen beszámolót, a jobbnál jobb és rosszabbnál rosszabb tanácsokkal. Ilyen például Orosz kolléga szandálos tanácsa. (döntsd el melyik kategóriába sorolom :) ) Igazából minden tanácsra egyértelműen igaz, hogy aki állítja tökéletesen hisz benne, de ahhoz, hogy nálad is működjön, neked is hinni kell benne. Nem elég, ha csak betartod. Olyan ez, mint a placebo. Nincs hülye tanács, max nálad nem az ami működik.

Advertisement

A legfontosabb kérdés azoktól, akik még soha nem próbálták a túrát - őket hívja a kinizsis szleng elsőbálozónak -, hogy mivel lehet felkészülni a Kinizsire. Erre szerencsére elég egyöntetű a válasz, akárkit kérdezel meg:

Szóval ha indulni szeretnél, (és sikeresen teljesíteni is) akkor a leghasznosabb, ha minél előbb elkezdesz 50 kilométeres túrákat járni. Teljesítménytúrát. Minél többet. Legalább havonta egyet. Igen, télen is. Ezzel megteszed a minimumot, ami a sikeres teljesítéshez szükséges. Nyilván, ha még soha nem túráztál korábban, akkor kisebb távval kell kezdeni, és fokozatosan emelni kell a távot. Az az igazi, ha kipróbálsz közben éjszakai túrákat is, és jó lenne egy kb 70 kilométeres is. Igazából ezek a távok meg sem közelítik azt a fizikai felkészültséget, ami a K100 teljesítéséhez szükséges, de jó ízelítőt kapsz arról, hogy milyen állapotban vagy fizikailag, és ez után már könnyebben tudsz majd dönteni józanul az esetleges indulásról.

Advertisement

A következő megfontolandó tanács, hogy

A legfontosabb egy ilyen hosszú túrához, hogy a lábad kibírja elejétől végéig. És itt nem csak az izmokra gondolok, hanem a körmeidtől elkezdve a seggedig mindenre. Azzal tudsz magadnak a legtöbbet segíteni, ha olyan cuccban túrázol előtte, amiben a Kinizsin is akarsz majd indulni. A legnagyobb hülyeség bármilyen új cuccot vinni a Kinizsire, amit előtte pár túrán nem próbáltál ki. Először is: ki kell választanod a számodra megfelelő lábbelit (túracipő/futócipő/bakancs/szandál/strandpapucs) és a hozzád (és a lábbelihez) passzoló zoknit. Ha ezt elrontod, akkor jó esetben a célban, rosszabb esetben valamelyik korábbi ellenőrző ponton egy véres masszát hámozol majd ki a cipődből. Komolyan mondom. Az alsóneműkre és egyéb ruhákra csak annyira kell odafigyelni, hogy ne szorítson, de dörzsöljön, ne nyomjon, mert 70 kilométer után megbosszulja magát legkisebb dolog is.

Advertisement

VĂ©gĂĽl az utolsĂł dolog, amit meg kell tenni

Na nem Dan Millman módra gondolom - bár az is célravezető lehet-, hanem a működésedet kell jól ismerned. Igazából ez a legnehezebb lépés, és ez az, amiben senki nem tud igazán segíteni. És mégis a három jó tanács közül ez az, ami több mint a kétharmadát jelenti a siker kulcsának. Emiatt kell előtte sokat túráznod. Ismerned kell tökéletesen az ivási szokásaidat, az evési szokásaidat, hol nyom a cipő, hol dörzsöl a gatya, hogy bírod az esőt, hogy bírod a tűző napot, stb. Minél jobban ismered magad, annál biztosabb lehetsz benne, hogy menni fog a dolog. Ez az alapja annak is, amit szintén sokszor mondanak az öregek, hogy fejben dől el a túra. Itt kell megjegyeznem azt is, hogy sokan úgy indulnak el a túrán, hogy sportolnak valami mást (hobbifutás, fitnesz, testépítés, stb.) és azt gondolják elég erősek lesznek ehhez is előzetes túrák nélkül. Sajnos őket ki kell ábrándítanom. A hosszú távú túrázás nem csak az izmokról szól. Kellenek azok is természetesen, és persze gondolhatják azt is, hogy jól bírják a fájdalmat, de előjöhetnek olyan dolgok is, amit előtte még soha nem tapasztalt. Például elgondolkodhat jó előre, hogy egy napszúrás (vagy fáradtság) miatt végighány 10 kilométert, utána is fogja tudni folytatni? Vagy ha a komplett talpa egy nagy vízhólyag, akkor megáll majd? Láttam már ilyen embereket is itt, nem én találtam ki.

Advertisement

Azt gondolom, hogy nincs olyan recept, amit ha betartasz, akkor a Kinizsin úgy gyalogolhatsz végig, hogy biztos lehetsz a sikerben. Maximum annyit várhatsz el, hogy te mindent megtettél előtte, és a lelkiismereted tiszta induláskor. Az biztos, hogy csak akkor fog sikerülni a túra, ha igazán akarod. De ezzel a szöveggel már olyan vizekre evezek, ami a minimum súrolja a misztikum határait, szóval itt leállok vele. :) Bocs...

Én eddig ötször teljesítettem a túrát, egyszer pedig feladtam féltáv előtt. Most éppen sikerült. Egyik túrám sem volt ugyanolyan. Az elsőnél voltam a legboldogabb (ezt énekelte meg Orosz doktor is), annyi endorfint termelt a szervezetem, amennyit kb a gyerekeim születésekor éreztem. Bár soha nem futok túrákon, de ekkor a végére annyira begyorsultam, hogy kb 7 km/h sebességgel robogtam le az utolsó 10 kilométeres szakaszt (előtte 4.5 - 5 km/h volt a sebességem). A második K100 volt a legsimább teljesítés, ekkor voltam a leggyorsabb is, 20 óra alatt tettem meg a 103 kilométert. A harmadiknál egy jóbarátomnak segítettem és végig együtt mentünk az ő tempójában, ezért marad emlékezetes számomra. A negyediknél a társasági túrázást próbáltam ki, hatan indultunk el együtt, és ez volt számomra a legszenvedősebb teljesítés. Az ötödiket feladtam féltávnál, mert a hőség miatt annyira lelassultam, hogy a Tokodi Pincénél kirobbant anyagcsere összeomlásomat már nem tudtam volna ott kipihenni úgy, hogy szintidőn belül érek célba, inkább hazamentem. A hatodiknál ismét társaságban indultam, ezúttal hárman mentünk, és végig jókedvűen toltuk, ritkán jöttek elő negatív gondolatok (szerintem a Bajóti Öreg-kő alatt van az igazi Bakacsinerdő, ami elszívja a vándorok életerejét), és ez volt az a túra, ami a legkevésbé pusztított le a végére fizikailag.

Ja, mert mire kell számítani a végén? A többségnek tele van a talpa vízhólyagokkal, egy-két körmödtől elbúcsúzol pár héten belül (általában a rossz lábbeliválasztás eredménye), ízületi problémák és izommerevedés. És ezek még az enyhébb esetek. :) Egy kedves túratárs nagyon jól dokumentálta a tatai vonat megérkezését a Kinizsi után.

Nem, ezek az emberek nem azért járnak így, mert beszartak, és próbálják a nadrágban tartani..... :)

Advertisement

Na még egyszer, de most szemből!

Remélem kedvet kaptatok, és jövőre ott lesztek ti is a rajtban!

ui: Ha ennél is többet akarsz tudni, ajánlom neked Csetneki Sándor könyvét:

http://turazokni.hu/a-kinizsi-szaz…

Frissítés: Visszatért a Cink, itt olvashatjátok Orosz doktor cikkét: